„Robbanószer” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Vépi (vitalap | szerkesztései) Visszavontam Kiril Simeonovski (vita) szerkesztését (oldid: 18172948) nem tudom, miért szúrta be |
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
||
63. sor: | 63. sor: | ||
== Forrás == |
== Forrás == |
||
{{fordítás|en|Explosive material}} |
{{fordítás|en|Explosive material}} |
||
* C.McNab-W.Foler: Harci technikák kézikönyve (Zrínyi Kiadó) ISBN |
* C.McNab-W.Foler: Harci technikák kézikönyve (Zrínyi Kiadó) {{ISBN|963-327-369-2}} |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
A lap 2017. szeptember 5., 07:36-kori változata
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A robbanószer olyan anyag, illetve anyagkeverék, mely igen nagy mennyiségű kémiai energiát tárol, és égés során nagyon rövid idő alatt nagy energia leadására, azaz robbanásra képes. Az energia lehet:
- Hőenergia
- Kinetikai energia
- Fényenergia
Anyagok
A robbanószerek összetételük alapján két fő csoportra oszthatók:
- robbanó keverékek
- robbanóanyagok
A robbanószerek közös ismérve, hogy az égést tápláló anyag mellett az égéshez szükséges oxigént is tartalmazzák. A robbanó keverékek külön tartalmazzák az éghető anyagot, és az oxidálószert, valamint az égést befolyásoló egyéb anyagokat. A robbanóanyagok esetén az oxigén a homogén vegyületben kötött formában van jelen. A robbanószer oxigéntartalmát az ún. "oxigénhányados" fejezi ki. Ha ez 1, akkor pont annyi oxigén van a vegyületben, mint amennyi szükséges. Vannak 1 fölöttiek is (pl.:a nitroglicerin) Ezeket általában más, 1-nél kisebb, tehát "oxigénhiányos" robbanószerekkel keverve használják úgy, hogy a kapott keverék oxigénhányadosa körülbelül 1 legyen (pl.nitrocellulózzal kocsonyásított nitroglicerin. A nukleáris fegyverek alapjául szolgáló radioaktív anyagok, például az urán 235-ös izotópja és a plutónium 239-es izotópja nem kémiai robbanóanyagok.
Osztályozás
A robbanás fizikai lefolyása alapján két fő csoport létezik:
Tolóhatású robbanószerek
Más néven alacsony hatóerejű, angol nyelvű besorolás szerint LE (Low Explosive). Égésük során nagy mennyiségű gáz keletkezik. Jellemzően oxidálószer-tüzelőanyag keverékek, égési sebességük kisebb mint 1000m/s Gyúlékonyak, normál körülmények között nagyon lassan is éghetnek (a fekete lőpor 1cm/s) lefojtva képesek robbanásra.
- Felhasználás:
- –lőporok
- –időzítő gyújtózsinórok
- –pirotechnikai elegyek
Fekete lőpor, nitro-cellulóz, füst nélküli lőpor
Heves robbanószerek
Másként magas hatóerejű, angol nyelvű besorolás szerint HE (High explosive)robbanószerek. Jellemzően robbanó vegyületek, égési sebességük nagyobb mint 1000m/s Hatásukat rövid idő alatt fejtik ki, energiájuk kisebb mint a tolóhatású robbanószereknek, de igen koncentrált.
- felhasználás:
- –robbanótestek
- –gyutacsok
- -robbanó zsinórok
TNT, Nitro-glicerin, PETN (Nitro-penta)
Az ipari, és katonai célra felhasznált robbanószerek többsége több különböző robbanószer keveréke, a kívánt égési- és hatásjellemzők, valamint a kezelési igények elérése érdekében.
Robbanószerek kezelése
A ma használatos robbanóanyagok általában kezelésbiztosak, azaz ütésre, súrlódásra nem robbannak. A többségük, ha nyílt lánggal meggyújtják, egyszerűen robbanás nélkül elég.
Robbanást csak iniciáló robbanóanyagokkal lehet elindítani, azaz egy kis robbanás indíja be a nagyot. Az iniciáló robbanóanyagok különleges fajtája a robbanóanyagoknak. Ezek ütésre, lángra robbannak. Ezt a tulajdonságukat használják ki, amikor ún. gyutacsot készítenek, ami nem más, mint egy egyik oldalán zárt, többnyire alumíniumból készül 4-6mm átmérőjű és 5-8 cm hosszú, vékony falú csövecske. Ebben legalulra helyeznek egy nagy feszítőerejű „brizáns” robbanóanyagot, e fölé kerül a megfelelő mennyiségű iniciáló robbanóanyag. E fölé egy kevés nagy hőfokon, oxigén nélkül elégő anyag kerül (Pl.: valamilyen perklorát keverék, feketelőpor". Használatkor a gyutacsot belehelyezik a robbanóanyagba (amelyen vagy eleve, gyártás során belekerül egy üreg a gyutacs számára), vagy a plasztikus robbanóanyagok esetén egyszerűen belenyomják kb. kétharmad részéig. Ezután a gyutacsba beledugják a gyújtózsinórt és egy speciális, erre szolgáló fogóval a hüvelyt rászorítják. A gyújtózsinórban többnyire megadott sebességgel (cm/perc) égő feketelőpor van, így a gyújtózsinór hosszával lehet az időzítést szabályozni. Más módon, pl elektromos gyújtással, vagy robbanózsinór használatával is indítható a robbanás, de a lényege ugyanaz: robbanással kell a robbanást kiváltani. Az iniciáló, robbanást kiváltó anyagokat robbantószereknek is nevezik.
Hatások
A robbanás során, a hang- és fényjelenségek mellett, nagy hőmérséklet- és nyomáskülönbségek alakulnak ki, amelyek jelentős károkat okozhatnak a természetben, emberi életben, vagy az ember alkotta építményekben.
Jog
Robbanószereket (robbantószereket, robbanóanyagokat) csak engedély birtokában szabad készíteni, tartani, tárolni és felhasználni. Ettől eltérő esetekben a törvény szigorú büntetéseket ír elő. Lásd a magyar Büntető Törvénykönyv „Visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel”bűncselekmény leírását. Munkavédelmi szempontból a pirotechnikai anyagok is robbanószernek minősülnek, de azok eltérő veszélyessége és alapvetően a felhasználás eltérő jellege miatt a jog külön szabályozza a pirotechnikai anyagok és egyéb robbanószerek birtoklását, felhasználását.
Kapcsolódó szócikkek
További információk
- Ipari robbantástechnika, 1983
- Robbanóanyagok világa, 1. rész
- Robbanóanyagok világa, 2. rész
- Robbanóanyagok világa, 3. rész
Forrás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Explosive material című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- C.McNab-W.Foler: Harci technikák kézikönyve (Zrínyi Kiadó) ISBN 963-327-369-2