„MIÉNK” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Alapító tag külön (kézi ellenőrzéssel)
6. sor: 6. sor:
== Története ==
== Története ==


Az egyesületet [[1907]] májusában kezdte szervezni [[Ferenczy Károly (festő)|Ferenczy Károly]], [[Szinyei Merse Pál]] és [[Rippl-Rónai József]], a szervezet megalakulására 17 alapítótaggal októberben került sor.
Az egyesületet [[1907]] májusában kezdte szervezni [[Ferenczy Károly (festő)|Ferenczy Károly]], [[Szinyei Merse Pál]] és [[Rippl-Rónai József]], a szervezet megalakulására 17 alapító taggal októberben került sor.
Alapítók voltak, az említetteken túl, [[Vaszary János (festő)|Vaszary János]], [[Csók István]] és [[Kernstok Károly (festő, 1873–1940)|Kernstok Károly]], a [[nagybányai iskola|nagybányai iskolát]] ekkor [[Iványi-Grünwald Béla]], [[Réti István (festő)|Réti István]], [[Ferenczy Valér]], [[Glatz Oszkár]], [[Kosztolányi (Kann) Gyula]] képviselte, részt vettek továbbá [[Fényes Adolf]], [[Magyar Mannheimer Gusztáv]], [[Olgyay Ferenc]] és [[Strobentz Frigyes]]is. A fiatal, Párizst-járt generációból alapítótagnak még csak [[Czóbel Béla|Czóbel Bélát]] és [[Márffy Ödön]]t vették fel. A névsorból is kitűnik, hogy – miként Rippl-Rónai József fogalmazott – "koalíciós társaság" volt,<ref>"Azt hiszem, amint a nevekből is látni koalíciós a társaság. Ilyen is van, olyan is." Rippl-Rónai József levele Rippl-Rónai Ödönhöz. 1908. január 10. MNG Adattár, ltsz.: 20408/1979/16/a</ref> részt vettek benne az idősebb nagybányaiak éppúgy, mint az alföldi naturalizmus, vagy a [[magyar Vadak]] képviselői is. Az egyesület célja a naturalista és az impresszionista festők egyesítése, évente kiállítások rendezése. Elnökké Szinyei Merse Pált választották meg, Törzshelyük a [[Japán Kávéház]] volt.
Alapítók voltak, az említetteken túl, [[Vaszary János (festő)|Vaszary János]], [[Csók István]] és [[Kernstok Károly (festő, 1873–1940)|Kernstok Károly]], a [[nagybányai iskola|nagybányai iskolát]] ekkor [[Iványi-Grünwald Béla]], [[Réti István (festő)|Réti István]], [[Ferenczy Valér]], [[Glatz Oszkár]], [[Kosztolányi (Kann) Gyula]] képviselte, részt vettek továbbá [[Fényes Adolf]], [[Magyar Mannheimer Gusztáv]], [[Olgyay Ferenc]] és [[Strobentz Frigyes]]is. A fiatal, Párizst-járt generációból alapító tagnak még csak [[Czóbel Béla|Czóbel Bélát]] és [[Márffy Ödön]]t vették fel. A névsorból is kitűnik, hogy – miként Rippl-Rónai József fogalmazott – "koalíciós társaság" volt,<ref>"Azt hiszem, amint a nevekből is látni koalíciós a társaság. Ilyen is van, olyan is." Rippl-Rónai József levele Rippl-Rónai Ödönhöz. 1908. január 10. MNG Adattár, ltsz.: 20408/1979/16/a</ref> részt vettek benne az idősebb nagybányaiak éppúgy, mint az alföldi naturalizmus, vagy a [[magyar Vadak]] képviselői is. Az egyesület célja a naturalista és az impresszionista festők egyesítése, évente kiállítások rendezése. Elnökké Szinyei Merse Pált választották meg, Törzshelyük a [[Japán Kávéház]] volt.
Első kiállításukat [[1908]] januárjában tartották, a másodikat egy évvel később a második tárlatukra már 15 fiatal festőt is meghívtak, jobbára a [[magyar Vadak]] köréből. Így a nagybányai neósok közül kiállíthatott [[Bornemisza Géza (festő)|Bornemisza Géza]], [[Boromisza Tibor (festő)|Boromisza Tibor]], [[Galimberti Sándor]], [[Mikola András]], [[Perlrott Csaba Vilmos]] és [[Ziffer Sándor]], a későbbi [[Nyolcak]] festői közül – a MIÉNK-alapító Kernstok, Czóbel és Márffy mellett – [[Czigány Dezső]], [[Orbán Dezső]], [[Pór Bertalan]] és [[Tihanyi Lajos]]. Ugyancsak szerepelt a kiállításon [[Gulácsy Lajos]]. A tárlat fiataljai a Nemzeti Szalonban külön szinten kaptak helyet, és a [[fauvizmus]]hoz közel álló festményeik felháborodást váltott ki a kritika részéről, s ez a MIÉNK tagságát is megosztotta. Már ekkor sokan tudni vélték – köztük a konzervatív festő-kritikus, Kézdi-Kovács László –, hogy a legmodernebbek hamarosan kiválnak az egyesületből: „Ámde semmi sem állandó. A rossz nyelvek pedig azt rebesgetik, hogy Kernstok egy még újabb szecesszió magva lesz, mely a Miénk-ből kiválik és a „Keresők” címe alatt a hazai ultra-ifjúsággal, művészetünk e fiatal óriásaival, új művész csoportot fog alakítani…" <ref>(Kézdi): A MIÉNK Új kiállítása. In: Pesti Hírlap, 1909. február 14. 9.</ref> A ''Keresők'' – későbbi nevükön [[Nyolcak]] –, az év végén valóban kiváltak a MIÉNK-ből, és Új Képek címen már önállóan mutatták be festményeiket. A MIÉNK 1910-ben mutatta be harmadik tárlatát, immáron a modernek nélkül, és az egyesület még az év folyamán feloszlott.
Első kiállításukat [[1908]] januárjában tartották, a másodikat egy évvel később a második tárlatukra már 15 fiatal festőt is meghívtak, jobbára a [[magyar Vadak]] köréből. Így a nagybányai neósok közül kiállíthatott [[Bornemisza Géza (festő)|Bornemisza Géza]], [[Boromisza Tibor (festő)|Boromisza Tibor]], [[Galimberti Sándor]], [[Mikola András]], [[Perlrott Csaba Vilmos]] és [[Ziffer Sándor]], a későbbi [[Nyolcak]] festői közül – a MIÉNK-alapító Kernstok, Czóbel és Márffy mellett – [[Czigány Dezső]], [[Orbán Dezső]], [[Pór Bertalan]] és [[Tihanyi Lajos]]. Ugyancsak szerepelt a kiállításon [[Gulácsy Lajos]]. A tárlat fiataljai a Nemzeti Szalonban külön szinten kaptak helyet, és a [[fauvizmus]]hoz közel álló festményeik felháborodást váltott ki a kritika részéről, s ez a MIÉNK tagságát is megosztotta. Már ekkor sokan tudni vélték – köztük a konzervatív festő-kritikus, Kézdi-Kovács László –, hogy a legmodernebbek hamarosan kiválnak az egyesületből: „Ámde semmi sem állandó. A rossz nyelvek pedig azt rebesgetik, hogy Kernstok egy még újabb szecesszió magva lesz, mely a Miénk-ből kiválik és a „Keresők” címe alatt a hazai ultra-ifjúsággal, művészetünk e fiatal óriásaival, új művész csoportot fog alakítani…" <ref>(Kézdi): A MIÉNK Új kiállítása. In: Pesti Hírlap, 1909. február 14. 9.</ref> A ''Keresők'' – későbbi nevükön [[Nyolcak]] –, az év végén valóban kiváltak a MIÉNK-ből, és Új Képek címen már önállóan mutatták be festményeiket. A MIÉNK 1910-ben mutatta be harmadik tárlatát, immáron a modernek nélkül, és az egyesület még az év folyamán feloszlott.
([[1920]]-ban azok a MIÉNK-tagok, akik nem léptek be a Nyolcakhoz és később a [[KÚT (képzőművészet)|KÚT]]-ba, a [[Szinyei Merse Pál Társaság]]ban találták meg a helyüket).
([[1920]]-ban azok a MIÉNK-tagok, akik nem léptek be a Nyolcakhoz és később a [[KÚT (képzőművészet)|KÚT]]-ba, a [[Szinyei Merse Pál Társaság]]ban találták meg a helyüket).

A lap 2017. szeptember 4., 12:30-kori változata

Szinyei Merse Pál A hinta (1869)
Ferenczy Károly Nyár (1901)
Rippl-Rónai József: A körtvélyesi kastély (c. 1907)

A MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) 19081911-ig működő művészegyesület.

Története

Az egyesületet 1907 májusában kezdte szervezni Ferenczy Károly, Szinyei Merse Pál és Rippl-Rónai József, a szervezet megalakulására 17 alapító taggal októberben került sor. Alapítók voltak, az említetteken túl, Vaszary János, Csók István és Kernstok Károly, a nagybányai iskolát ekkor Iványi-Grünwald Béla, Réti István, Ferenczy Valér, Glatz Oszkár, Kosztolányi (Kann) Gyula képviselte, részt vettek továbbá Fényes Adolf, Magyar Mannheimer Gusztáv, Olgyay Ferenc és Strobentz Frigyesis. A fiatal, Párizst-járt generációból alapító tagnak még csak Czóbel Bélát és Márffy Ödönt vették fel. A névsorból is kitűnik, hogy – miként Rippl-Rónai József fogalmazott – "koalíciós társaság" volt,[1] részt vettek benne az idősebb nagybányaiak éppúgy, mint az alföldi naturalizmus, vagy a magyar Vadak képviselői is. Az egyesület célja a naturalista és az impresszionista festők egyesítése, évente kiállítások rendezése. Elnökké Szinyei Merse Pált választották meg, Törzshelyük a Japán Kávéház volt. Első kiállításukat 1908 januárjában tartották, a másodikat egy évvel később a második tárlatukra már 15 fiatal festőt is meghívtak, jobbára a magyar Vadak köréből. Így a nagybányai neósok közül kiállíthatott Bornemisza Géza, Boromisza Tibor, Galimberti Sándor, Mikola András, Perlrott Csaba Vilmos és Ziffer Sándor, a későbbi Nyolcak festői közül – a MIÉNK-alapító Kernstok, Czóbel és Márffy mellett – Czigány Dezső, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos. Ugyancsak szerepelt a kiállításon Gulácsy Lajos. A tárlat fiataljai a Nemzeti Szalonban külön szinten kaptak helyet, és a fauvizmushoz közel álló festményeik felháborodást váltott ki a kritika részéről, s ez a MIÉNK tagságát is megosztotta. Már ekkor sokan tudni vélték – köztük a konzervatív festő-kritikus, Kézdi-Kovács László –, hogy a legmodernebbek hamarosan kiválnak az egyesületből: „Ámde semmi sem állandó. A rossz nyelvek pedig azt rebesgetik, hogy Kernstok egy még újabb szecesszió magva lesz, mely a Miénk-ből kiválik és a „Keresők” címe alatt a hazai ultra-ifjúsággal, művészetünk e fiatal óriásaival, új művész csoportot fog alakítani…" [2] A Keresők – későbbi nevükön Nyolcak –, az év végén valóban kiváltak a MIÉNK-ből, és Új Képek címen már önállóan mutatták be festményeiket. A MIÉNK 1910-ben mutatta be harmadik tárlatát, immáron a modernek nélkül, és az egyesület még az év folyamán feloszlott. (1920-ban azok a MIÉNK-tagok, akik nem léptek be a Nyolcakhoz és később a KÚT-ba, a Szinyei Merse Pál Társaságban találták meg a helyüket).

Az alapító tagok betűrendben

Felhasznált irodalom

  1. "Azt hiszem, amint a nevekből is látni koalíciós a társaság. Ilyen is van, olyan is." Rippl-Rónai József levele Rippl-Rónai Ödönhöz. 1908. január 10. MNG Adattár, ltsz.: 20408/1979/16/a
  2. (Kézdi): A MIÉNK Új kiállítása. In: Pesti Hírlap, 1909. február 14. 9.
  • Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest, 1994. ISBN 9637826351
  • Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.
  • Tímár Árpád: A MIÉNK művészegyesület története a korabeli sajtóban. I–II. Művészettörténeti Értesítő, 57. 2008. 47–82., 249–286.