„Nagy Géza (régész)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
116. sor: 116. sor:


[[Értekezések a Történeti Tudományok köréből]]
[[Értekezések a Történeti Tudományok köréből]]
*[http://digilib.mtak.hu/B339/issues/vol22/B3392203.pdf Nagy Géza (1909''b''): A skythák. Székfoglaló értekezés. ''Értekezések a Történeti Tudományok köréből'' '''22''' (1908–1911): 1–96.]
*[http://real-eod.mtak.hu/1127/ Nagy Géza (1909''b''): A skythák. Székfoglaló értekezés. ''Értekezések a Történeti Tudományok köréből'' '''22''' (1908–1911): 1–96.]


Más kiadványokban megjelent dolgozatai
Más kiadványokban megjelent dolgozatai

A lap 2017. szeptember 1., 08:57-kori változata

Nagy Géza
Született1855. augusztus 4.
Gárdony
Elhunyt1915. február 3. (59 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásamuzeológus, régész, néprajzkutató
SírhelyeFiumei Úti Sírkert[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Géza témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nagy Géza (Gárdony, 1855. augusztus 4.Budapest, 1915. február 3.) magyar múzeumigazgató őr, régész, etnográfus, az MTA levelező tagja (1901).

Életpályája

Nagy István földbirtokos és Thaly Zsuzsanna fiaként született. Középiskolai tanulmányait Gyönkön és Pesten a református és piarista gimnáziumban végezte. Történelmi, régészeti, levéltári, irodalomtörténeti, földrajzi és összehasonlító nyelvészeti tanulmányait a pesti egyetemen végezte.

Rómer Flóris felszólítására 1875 őszén a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) régiségtárába lépett mint díjnok, ahol 1881 őszéig dolgozott. Közben 1878 végén és 1879 elején negyedévig az Egyetértés tudósítója volt, amit betegsége miatt abba kellett hagynia.

1881-től 1889-ig a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őre volt, majd visszatért Budapestre és újra az MNM régiségtárának munkatársa lett. 1902-ben igazgató őre lett és a hadtörténeti gyűjteményt rendezte, amelyről katalógust szerkesztett.

1892. december 4-én feleségül vette Zaphiry Helént, Liszt Ferenc egyik legkiválóbb tanítványát, Csetneki Jelenik Elek özvegyét. Az 1896-os millenniumi kiállítás alkalmával az ősfoglalkozások vadászattörténeti alcsoportjának előadója volt. A csoport ismertetését, a magyar vadászat történeti vázlatával együtt megírta a Matlekovits Sándor által szerkesztett Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor című munka V. kötetében. Az MTA 1901. május 10-én választotta levelező tagjai sorába.

Főleg a magyar őstörténettel foglalkozott. 1913-tól szerkesztette az Archaeologiai Értesítőt. Ezenkívül szerkesztette a Nemere című hetilapot 1883-ban és a Székely Nemzeti Múzeum Értesítőjét 1890-1891-ben. Álneve és jegyei: Istvánfi G., (ng.), N. G., Ng., NG., ny.

Fontosabb művei

Archaeologiai Értesítő

  • 1882. A székely n. múzeum őskori gyűjteménye
  • 1886. Az aldobolyi kardról
  • 1887. A krásznai arany rudakról
  • 1890–1891. A magyar középkori fegyverzetről
  • 1892. A kozár kard
  • 1892. A magyar pogánykor emlékei Fejérmegyében
  • 1892. A homorszögi magyar pogánykori lelet Csetneki Jelenik Elek jegyzetei nyomán
  • 1893. Az alsó-szent-iványi sírdombok, kunhalmok, Fejérmegyében
  • 1893. Aurelius császár leányának állítólagos síremléke
  • 1893. A régi kunok temetkezése
  • 1893. A magyarhoni lovas sirok
  • 1893. A hunn, avar és magyar pogánykori sírleletek jellemzése
  • 1893. XII. századi magyar gyürü
  • 1894. A Berényi-féle magyar puska
  • 1894. Fringia, Harczias Fridrik első szász választó fejedelem magyar kardja
  • 1894. A tömösi kardról
  • 1895. A budapesti népvándorláskori lelet
  • 1896. Hadtörténelmi emlékek az ezredéves kiállításon
  • 1898. Magyar kardok
  • 1900. Egy passaui kardkészítő magyar szablyái
  • 1901. Válasz Varju Elem. úr birálatára
  • 1901. Szkita-szarmata maradványok a magyar viseletben
  • 1901. A csanádi kard
  • 1901. Sirleletek a régibb középkorban
  • 1901. Népvándorlási turán öltözet

A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője

  • Nagy Géza (1890a): A Székely N. Múzeum története. A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője 1: 3–30.
  • Nagy Géza (1890b): A Székely N. Múzeum ismertetése. A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője 1: 40–90.
  • Nagy Géza (1890c): Kimutatás a Múzeumnak 1879. szeptember 15-től 1889. október 30-ig ajándékozott tárgyakról. A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője 1: 91–128.
  • Nagy Géza (1891a): Az emberiség statisztikája. Nagy Géza számításai 1889. végeig közzétett források alapján. A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője 2: 16–22.
  • Nagy Géza (1891b): Az Aghaz nem és Koroniza ág. A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője 2: 23–27.
  • Nagy Géza (1891c): A Homárka név eredete. A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője 2: 28–29.
  • Nagy Géza (1891d): Szláv nyomok Háromszéken. A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője 2: 29–31.
  • Nagy Géza (1891e): Daczó Ferencz sírfölirata. A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője 2: 31–32.
  • Nagy Géza (1891f): Adatok a székelyek eredetéhez s egykori lakhelyük. A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője 2: 75–275.

Ethnographia

Értekezések a Történeti Tudományok köréből

Más kiadványokban megjelent dolgozatai


Irodalom

  • Akad. Ért. XXVI.
  • M. Könyvészet 1895., 1897.
  • A Pallas nagy lexikona XII, 913; XVIII, 309.
  • Vasárnapi Ujság 1895. 36. sz.
  • (Falképkutatásairól) Jánó Mihály: Színek és legendák. Tanulmányok az erdélyi falfestmények kutatástörténetéhez. Székely Nemzeti Múzeum - Pallas- Akadémia Könyvkiadó. Sepsiszentgyörgy - Csíkszereda, 2008.

Források

  1. http://resolver.pim.hu/auth/PIM65932, Nagy Géza, 2018. szeptember 11.