„Álkaszáspókfélék” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
39. sor: | 39. sor: | ||
Kusza hálót szőnek, amelyben hasukkal felfelé helyezkednek el, és itt várnak a táplálékukat jelentő kisebb repülő [[Rovarok|rovarokra]]. Ha zsákmány akad a hálóba, utótestükkel közelednek feléje, hosszú hátsó lábaikkal vezetett fonállal sűrűn körülszövik, majd az így mozgásképtelenné tett áldozatot utólag bénítják meg harapásukkal, majd annak pusztulása után kiszívják. |
Kusza hálót szőnek, amelyben hasukkal felfelé helyezkednek el, és itt várnak a táplálékukat jelentő kisebb repülő [[Rovarok|rovarokra]]. Ha zsákmány akad a hálóba, utótestükkel közelednek feléje, hosszú hátsó lábaikkal vezetett fonállal sűrűn körülszövik, majd az így mozgásképtelenné tett áldozatot utólag bénítják meg harapásukkal, majd annak pusztulása után kiszívják. |
||
A nőstények lerakott petéiket hálóval lazán körbevett kokonba helyezik, amelyet a kis pókok kikeléséig hordoznak. |
|||
Igen jellegzetes [[Vibrotropizmus|vibrotropizmusuk]] a megrémült, veszélyt érzékelő álkaszáspók gyors lengő-köröző mozgásba kezd hálójában, és így szinte láthatatlanná válik. Ezzel igyekszik megzavarni támadóját. |
Igen jellegzetes [[Vibrotropizmus|vibrotropizmusuk]] a megrémült, veszélyt érzékelő álkaszáspók gyors lengő-köröző mozgásba kezd hálójában, és így szinte láthatatlanná válik. Ezzel igyekszik megzavarni támadóját. |
A lap 2017. augusztus 26., 22:59-kori változata
Álkaszáspókfélék | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A nagy álkaszáspók (Pholcus phalangioides)
| ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||
Elterjedési területük
| ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Álkaszáspókfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Álkaszáspókfélék témájú kategóriát. |
Az álkaszáspókfélék (Pholcidae) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának, a pókok (Araneae) rendjének, ezen belül pedig a főpókok (Araneomorphae) alrendjének egyik családja, ahová mintegy 80 család körülbelül 1500 faja tartozik. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatók. Főleg trópusi elterjedésű pókok, a mérsékelt övben kevesebb fajuk él, de mivel igen jól alkalmazkodnak az ember közelségéhez, igen gyakoriak.
Elnevezésük
Az magyar álkaszáspók elnevezés arra utal, hogy a családba tartozó pókok külleme megtévesztően emlékeztet a kaszáspókokéra: testükhöz képest lábaik rendkívül hosszúak és vékonyak. Valójában azonban nincsenek szorosabb rokonságban a kaszáspókokkal, amelyek a pókszabásúak osztályán belül különálló rendet alkotnak, nem tartoznak a szűkebb értelemben vett pókok közé, azaz Araneae rendbe. Elég jól megkülönbözteti az álkaszás- és a kaszáspókokat, hogy míg az előbbiek elő- és utótestét nyélszerű szűkület választja el egymástól, addig az utóbbiaknál széles alappal kapcsolódik egymáshoz a két testtáj. Továbbá a kaszáspókok potrohán szabad szemmel is felismerhető a szelvényezettség, amely az álkaszáspókoknál egyáltalán nem jellemző.
Az álkaszáspókfélék tudományos elnevezése, a Pholcidae a Pholcus nem nevéből származik, amely a görög pholkosz ’csámpás, sánta’ szó latinosított változata. A név vélhetően arra utal, hogy az álkaszáspókok eléggé ügyetlenül mozognak hosszú, szétálló lábakkal.
Megjelenésük
0,6–10 mm hosszúságú testük – mint más pókoknál is – jól elkülönülő elő- és utótestre tagolódik. Az utótest rövid, keskeny nyéllel ízesül az előtesthez. Az előtest jellemzően kerek, az utótest alakja lehet gömbölyded vagy nyúlánk, hengeres. Az előtest elülső részén található 6 vagy 8 szemük, amelyek általában három csoportban helyezkednek el: két oldalsó és egy középső csoportban. Némely fajnál a középső szemek hiányoznak. Alapszínük szürkésbarna, amelyen különböző alakú és intenzitású sötétebb foltok vannak.
Az előtestről erednek rendkívül hosszú – legfeljebb 50 mm-es – és vékony lábaik. A lábaik hosszúságát annak tarsus (lábfej) részén lévő álízületek (álszegmensek) adják, amelyek egyben a láb rugalmasságát is nagyban megnövelik. A lábakon tüskék nincsenek, de dús, finom, rövid szőrzet található rajtuk. A lábak végein három-három karom és fűrészes serték találhatók.
A nőstények utótestének hasi oldalán található a sötétebben pigmentált petelemez (epigynum). A hím tapogatólába (pedipalpus) viszonylag nagy méretű , feltűnő, komplex felépítésű.
Légzésük egy pár légzőnyíláson keresztül történik, amelyek a tracheatüdőbe (lemezes tüdőbe) vezetnek. Légcsőrendszerük nincs.
Életmódjuk
Különösen kedvelik a sötét és páradús zugokat: barlangokat, sziklarepedéseket, omladékokat, kövek és fakéreg alatti részeket. A hidegebb területeken élő fajok szinantrópok: főleg az ember közelében, lakásokban fordulnak elő, ahol különösen kedvelik a pincéket, kamrákat, istállókat, de a melegebb és szárazabb levegőjű szobákba, padlásokra is beköltöznek.
Kusza hálót szőnek, amelyben hasukkal felfelé helyezkednek el, és itt várnak a táplálékukat jelentő kisebb repülő rovarokra. Ha zsákmány akad a hálóba, utótestükkel közelednek feléje, hosszú hátsó lábaikkal vezetett fonállal sűrűn körülszövik, majd az így mozgásképtelenné tett áldozatot utólag bénítják meg harapásukkal, majd annak pusztulása után kiszívják.
A nőstények lerakott petéiket hálóval lazán körbevett kokonba helyezik, amelyet a kis pókok kikeléséig hordoznak.
Igen jellegzetes vibrotropizmusuk a megrémült, veszélyt érzékelő álkaszáspók gyors lengő-köröző mozgásba kezd hálójában, és így szinte láthatatlanná válik. Ezzel igyekszik megzavarni támadóját.
Nemeik
Az alábbi nemeket soroljuk az álkaszáspókfélék családjába.
|
|
|
Hazai fajaik
Közép-Európában, illetve Magyarországon 6 fajuk fordul elő.
A Holocemus nemből egyetlen faj ismert hazánkban 2006 óta:
- a márványos álkaszáspók (Holocemus pluchei).
A Hoplopholcus nem egyedüli magyarországi faja:
- a mintás álkaszáspók (Hoplopholcus forskali).
A családnévadó Pholcus nem két faja él nálunk:
- a nagy álkaszáspók (Pholcus phalangioides),
- a kis álkaszáspók (Pholcus opilionides).
A Psilochorus nem egyetlen hazai faja 1992 óta ismert Magyarországról:
- a pincés álkaszáspók (Psilochorus simoni).