„Szamosújvár” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Robot: következő hozzáadása: pl:Gherla |
→Hivatkozások: commons |
||
75. sor: | 75. sor: | ||
==Hivatkozások== |
==Hivatkozások== |
||
{{commons|Category:Gherla|Szamosújvár}} |
|||
*[http://www.gherla.ro/despre-gherla.php A város honlapja] |
*[http://www.gherla.ro/despre-gherla.php A város honlapja] |
||
*http://www.szamosujvar.ro |
*http://www.szamosujvar.ro |
A lap 2007. július 15., 22:25-kori változata
Szamosújvár (románul Gherla, örményül Հայաքաղաք – Hájákághák, németül Neuschloss vagy Armenierstadt, latinul Armenopolis) város Romániában Kolozs megyében. Az erdélyi örmények legfontosabb központja, az örmény katolikus püspökség székhelye.
Fekvése
Kolozsvártól 44 km-re északra fekszik. Kérő és Vízszilvás tartozik hozzá.
Nevének eredete
Nevét a Martinuzzi Fráter György által 1540 körül építtetett várkastélyról kapta, aki itt tartotta kincseit.
Története
A Kis-Szamos völgye már az őskorban lakott terület volt. A rómaiak idejében, a mai város déli bejáratánál római castrum állott, feltételezett neve Congri. Maradványait a város építésekor beépítettek a házakba.
Az első középkori települést 1291-ben említik, Gerlahida néven. Tény, a dési sóút itt kelt át a Szamoson. Ekkor már hídja és megerősített várhelye van. A falut többször elpusztítják, utoljára a Rákóczi szabadságharc idején.
A várost a XVIII. század elején az Erdélybe telepedett örmények alapítják. Õket I. Apafi Mihály fogadja be 1672-ben. 1696-ban I. Lipót rendeletére megkapjak a szamosújvári uradalmat és 1700-ban Verzerescul Oxendius engedélyt kap városépítésre, melynek alapjait Alexa római mérnök tervei alapján rakják le. 1712-ben száz örmény család telepedik le. Először bérbe, majd örök áron veszik meg az uradalmat. A város gyors fejlődésnek indul. Lakói gazdag tímárok (szattyán és kordován készítők) és marha kereskedők. 1786. október 9-től szabad királyi város, 1849-ben, majd 1861-76 között Doboka vármegye székhelye. A XX. században kezdõdik az örmény városi közösség hanyatlása, az első világháború után megbomlik a zárt örmény-magyar etnikai jelleg, a második világháború után elveszítik gazdasági erejüket és tömegestõl kivándorolnak. A mai lakosság javarészt a környező falvakból költözött be az 50-es évektõl.
1291-ben Gerlahida, 1552-ben Wyiwar néven említik. Helyén a középkorban Gerla falu állt, melynek emlékét a város mai román neve őrzi. A település akkor vált jelentőssé, amikor 1540 körül Fráter György várkastélyt épített ide. Ezt 1556-ban Kendi Ferenc ostrommal foglalta el Dobó István erdélyi vajdától. Innen szökik meg Dobó 1557. november 6-án, miután Izabella királyné bezáratta. 1594-ben Báthori Zsigmond itt végeztetett ki több főurat akik vonakodtak a török ellen vonulni – köztük testvérét Báthori Boldizsár fejedelmi tanácsost – Báthori András fejedelem. A várkastélyt 1619 és 1652 között többször is átalakították. 1661-ben a török fosztotta ki 1786-tól az átalakított várat börtönnek használták, majd 1856-ban bővítették. Bástyáit jórészt lebontották.
Az elpusztult Gerla falu helyén 1712-ben épült fel a város, örmények alapították. Ez volt Kelet-Európa első előre megtervezett városa. Utcahálózata ma is szabályos négyszögeket alkot. 1786-ban II. József Szamosújvárt szabad királyi város rangra emelte. 1910-ben 6857 lakosából 4630 magyar, 1881 román és 190 német volt. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Szamosújvári járásának székhelye volt. 2002-ben 24 083 lakosából 19 243 román, 4806 magyar, 657 cigány és 30 német volt.
Látnivalók
A város Közép-Európa talán egyetlen barokk szerkezetű és építészeti szellemiségű városa. Párhuzamos utcák, átlós mellékutcák, szimmetrikusan elrendezve a központi piac két oldalán. Ezeken az utcákon mindenhol megtaláljuk a jellegzetes, dúsan faragott ablakszemöldökű, magas tetejű barokk házakat és a visszafogottabb díszítésű hangulatos, klasszikus épületeket.
- Martinuzzi kastély (Bálványos-Ujvár) (ma börtön)
A mezőségi út védelmére épült XIII. századi várhelyet először Szatmári Laczk Jakab, erdélyi vajda erõsíti meg. Nagyobbrészt az 1540-41-es években épült Martinuzzi Fráter György idejében, Domenico Da Bologna tervei alapjan. 1619-52 között tovább erősítik Giovanni Landi és Agostino Serena irányításával. Nagyobbrészt reneszánsz és barokk stílusjegyeket visel magában. 1787 után fogháznak használják. 1856-59 között három emeletes épületet toldanak hozzá.
A várhoz kötõdõ fontosabb események: 1553-56 között várkapitány Dobó István, az egri hős; 1594-ben Báthory Zsigmond parancsára itt fojtják meg a két erdélyi főurat, Báthory Boldizsárt és Kovasóczi Farkast; 1869 után haláláig ide volt bezárva Rózsa Sándor. Sírja a fogház melletti temetõben található. A kommunizmus idejében a legszigorúbb rendszerû politikai börtön volt.
- Az örmény-katolikus székesegyház
A fõtéren található, jellegzetes osztrák-barokk stílusban épült. Tornya és homlokzata a többszöri átépítés miatt klasszicizáló jellegeket mutat. 1748-ban kezdik építeni, 1780-ban és 1793-ban ledől a tornya, 1804-ben avatják fel. Építõi között Thalinger Frigyes, Uberlakher Antal, Jung József az ismertebbek. Szobordíszeit és kisoltárait Hoffmayer Simon és a Csűrös testvérek készítették. 1806-ban I. Ferenc császártól egy nagy mûvészi értékû főoltárképet kapnak, "Krisztus levételét a keresztrõl". Ezt Rubensnek tulajdonítják, de valószínűbb, hogy egy tanítványa készítette. A kalandos történetű kép 1999 óta látható ismét a templomban. [1]
- A Salamon templom (Boldogasszony templom)
A legelső örmény-katolikus templom 1723-ban épült a Sinai Salamon adományozta telken és költségén. Erről szól a homlokzati felirat is.
- A ferencrendi zárdatemplom (Bobalna utca 8)
1745-ben telepedik le a ferences rend, 1748-57 között építik a templomukat, majd a zárdát. 1855-ben leég, tornya és homlokzata 1778-ban épült.
- A múzeum épülete (volt Karátsonyi ház)
Az épület egyike a még meglévő emeletes barokk örmény házaknak (másik a Lászlóffy ház). Ennek külön jellegzetessége barokk kapuzata, amelyet két vaskos Atlasz szobor tart.
Híres emberek
- Itt született 1780. június 2-án Gorove László helytörténész, író.
- Itt született 1875. augusztus 21-én Bányai Elemér író.
- Itt született 1932. február 18-án Pongrátz Gergely, a Corvin-közi felkelők parancsnoka. (Édesapja 1940-ben a város polgármestere volt.)
- Itt a várbörtönben raboskodott 1873-tól haláláig Rózsa Sándor, sírja a rabtemetőben van.
- Czetz János 1848-as szabadságharcos. A helybeli cserkészcsapat névadója
- Szongoth Kristóf – tanár és történész, az Armenia folyóirat alapítója és szerkesztõje.
- Lukácsi Kristóf esperes, történész, író, az örmény-katolikus fiúintézet megalapítója és támogatója.