„Infláció” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
kieg |
|||
2. sor: | 2. sor: | ||
[[Fájl:Inflation rate world.PNG|bélyegkép|400px| Az infláció mértéke a világban (2009)]] |
[[Fájl:Inflation rate world.PNG|bélyegkép|400px| Az infláció mértéke a világban (2009)]] |
||
Az '''infláció''' |
Az '''infláció''' avagy '''pénzromlás''', hívták még '''pénzpuffasztásnak''' ill. '''pénzpuffadásnak''' is<ref>Magyarosan - Nyelvművelő folyóirat. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvészeti osztálya. 2. évfolyam (1933) 69. old.</ref> a [[közgazdaságtan]]ban az [[árszínvonal]] tartós emelkedése, a [[pénz]] vásárlóerejének romlása mellett. Jele általában a π (pi). |
||
== Az infláció fogalmának története == |
== Az infláció fogalmának története == |
A lap 2017. július 26., 16:43-kori változata
Az infláció avagy pénzromlás, hívták még pénzpuffasztásnak ill. pénzpuffadásnak is[1] a közgazdaságtanban az árszínvonal tartós emelkedése, a pénz vásárlóerejének romlása mellett. Jele általában a π (pi).
Az infláció fogalmának története
Eredetileg a latin eredetű infláció az orvos által használatos felfúvódást jelentette. Az amerikai polgárháborúban (1861-1865) a papírpénz nagymértékű számszerű emelkedésére utalt az ércpénzhez képest. Ez után terjedt el a közgazdaságtanban. Eredetileg a forgalomban lévő papírpénz mennyiségének a fedezet nélküli emelésére, vagyis a pénzrontásra utal. A kormányok gyakran éltek (élnek) ezzel a lehetőséggel a likviditási nehézségek kiküszöbölésére.
Az infláció hatása a gazdaságra
Az infláció ütemén kívül nagy jelentősége van az infláció kiszámíthatóságának és kiegyensúlyozottságának. A kiszámítható és kiegyensúlyozott inflációnak még nagyobb inflációs ráta mellett sincs negatív hatása a gazdaságra. Az árszínvonal csökkenése a defláció. A defláció, vagyis a negatív infláció a gazdasági növekedést fogja vissza, vagy egyenesen gazdasági visszaeséshez vezet. Árstabilitás alatt az árak változatlanságát értjük egy időszakban, ekkor az árszínvonal-emelkedés 0% körüli. A stagfláció olyan viszonylagosan magas infláció, amely magas munkanélküliséggel jár együtt. Az infláció a kormányok egyik rejtett adójellegű bevételének, az inflációs adónak a forrása.
Típusai
Az infláció üteme alapján
- Lassú (vagy kúszó) infláció évente csupán néhány százalék. A gazdaság számára az a kívánatos, ha az infláció mértéke a lassú infláció tartományába esik.
- Vágtató infláció nagyobb, mint néhány százalék, de a gazdaság az egyensúlyát megőrzi.
- Hiperinfláció pedig a gazdaság egyensúlyát felbillenti és csak kormányzati intézkedésekkel fordítható vissza. Több száz százalékos is lehet, már az árváltozás kezelhetetlenségét mutatja, amely már szétzilálja a gazdaságot.
Árstruktúra szerint
- Kiegyensúlyozott (arányos) infláció esetén a különböző termékek árai ugyanolyan mértékben emelkednek, ezért az árstruktúra nem változik.
- Aránytalan infláció amikor az abszolút árszint emelkedésekor, az egyes tételeknél az árarányok változnak. A nem kiegyensúlyozott infláció a változó árstruktúra révén az egyes társadalmi csoportok jövedelmét befolyásolja, ezáltal jövedelem-újraelosztó hatással bír.
Kiszámíthatóság alapján
- Kiszámítható infláció esetén az árszínvonal-változás mértéke éveken át ugyanakkora, így a gazdaság szerepelői tartósan alkalmazkodni tudnak a nagyobb léptékű, akár évi 8-10%-os inflációhoz is.
- A nem kiszámítható infláció rontja a gazdasági előretervezhetőséget, ezért hatékonyságvesztést eredményez.
A kiváltó indok alapján
Az árforradalom óta tudjuk, hogy az infláció egyik leglényegesebb kiváltó oka a gazdaságban jelen lévő pénzmennyiség nagymértékű növekedése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más, a reálgazdasághoz kapcsolódó tényezők nem idézhetnek elő árszínvonal-növekedést. Különböző elméletekkel igyekeznek a kiváltó okokat alátámasztani az egyes közgazdasági iskolák.
Piaci indok
- Keresleti inflációt a piacon az árszint emelkedését az aggregát kereslet [1] növekedése okozza. Ezt befolyásolhatja például a fogyasztási cikkeknek az országból való jelentős kiáramlása.
- Költséginfláció vagy kínálati infláció az aggregát kínálat csökkenése legtöbbször önköltségek növekedése miatt vezet árszint emelkedéséhez. Ide tartozik a munkaerő költsége, amire hat a foglalkoztatottak lakosságon belüli arányának, termelékenység vagy a munkaidő csökkenése.
Pénzpiaci indok
- Pénz vagy más értékpapír kibocsátása, jogszerűen a pénzügyi közösség által vagy a bankok engedély nélküli pénzlétrehozása, meghaladják a gazdasági növekedéssel kiváltott keresletet, ami a pénzpiaci árak csökkenéséhez vezet.
- Bizalom csökkenése a pénzügyi (monetáris) közösség pénze iránti a deficites közösségi gazdálkodás és/vagy a közösség politikája miatt, esetleg a spekulációs pénzkereslet függvényeként.
- Külkereskedelmi hiány (cserearányok romlása) csökkenti a pénznem utáni keresletet.
- A lakossági megtakarítások csökkenése, illetve a hitelállomány növekedése.
Megjelenési formája szerint
- Nyitott inflációnál az árakat a piac szabályozza a kereslettel és a kínálattal. Az infláció hatással van a munkanélküliségi rátára is. Rövid távon a munkanélküliség és az infláció között ellentétes irányú változás figyelhető meg. Ezt az összefüggést a Phillips-görbe szemlélteti. Hosszabb távon azonban megjelenhet a stagfláció, amelynél a magas munkanélküliségi rátához gyorsabb inflációs ütem társul. Ez utóbbiból levonható az a gazdaságpolitika számára lényeges következtetés, hogy a monetáris politikáért felelős központi bank illetve a fiskális politikáért felelős kormányzat által szabadabbra engedett infláció árán sem csökkenthető hosszú távon a munkanélküliség. Rövid távon (egy-másfél év) azonban igaz, hogy a megnövekedett infláció csökkenti a munkanélküliséget, míg az egyre alacsonyabb inflációs ráta növeli az állástalanok számát.
- Rejtett inflációt a statisztika nem mutatja. A vásárló az áruért különböző módszerekkel (borravaló, kenőpénz) többet fizet, mint amennyi bevétel a pénztárba kerül. Vagy romlik az áruk minőségét, azaz a vásárlók kevesebb használati értékhez jutnak ugyanannyi pénzért, mint korábban.
- Féken tartott inflációnál az állam a központi bankon keresztül csökkenti a forgalomban lévő pénz mennyiségét, vagy az árakat befagyasztja. A hatékonysága hosszú távon rossz, mert a gazdaság visszaeséséhez vezethet.
Az infláció mérése
Infláció mérésére egy adott időszak elején és végén, egy kiválasztott termékcsoport (fogyasztói kosár) mért árszínvonal hányadosát, vagyis az árindexet használják. Legismertebb árindex a termelői és a fogyasztói. A termékcsoportok különböző feltételek szerint összeállíthatók célcsoport számára.[2]
Inflációelméletek
Neoklasszikus inflációelmélet
A gazdaságban a pénzmennyiség növekedése okozza az inflációt.
Keynesi inflációelmélet
Keynesianizmus két lényeges dologban különbözik a neoklasszikus inflációelmélettől. Ha a pénzmennyiség növekedése okozza a keresletnövekedést, akkor a kínálat megemelkedik a szabad kapacitások kihasználásával, illetve pénz egy része a személyes vagyont növeli, így nincs hatással a keresletre. Tehát a kereslet növelése nem kell, hogy mindig inflációt okozzon.
Az osztrák iskola
Az osztrák közgazdász iskola terminológia meghatározása szempontjából az infláció növekedését a kibocsátott pénzmennyiség által okozott áremelkedéssel jelöli meg. A természetes áremelkedést az inflációból kizárja, mint például a kereslet növekedésének a hatását. Ezért egyszerű a kibocsátott pénzmennyiség által okozott inflációt megállítani, elég a kibocsátást abbahagyni. A gazdaság magától az egyensúlyi állapot felé tart, ha korlátozzák a pénzmennyiséget.
Irodalom
- Erdős Tibor: Infláció (Akadémiai, 1998) ISBN 963-05-7478-0
Lásd még
Külső hivatkozások
A fogyasztóiár-index Magyarországon (1985–)
Források
- Gaál Roland: Az infláció és az inflációs célkövetés
- Mátyás Antal: Keynes ma, egy változó világban
- ↑ Magyarosan - Nyelvművelő folyóirat. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvészeti osztálya. 2. évfolyam (1933) 69. old.
- ↑ KSH árindexek módszertana