„Szaljut–5” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
→Szojuz–21: hiányzó szó |
||
| 44. sor: | 44. sor: | ||
Az űrhajót 1976. július 6-án indították, majd a következő napon, július 7-én sikeresen összekapcsolódott az űrállomással, és a kéttagú személyzet átszállt az űrállomásra. A személyzet feladata felderítési célú fényképfelvételek készítése volt. |
Az űrhajót 1976. július 6-án indították, majd a következő napon, július 7-én sikeresen összekapcsolódott az űrállomással, és a kéttagú személyzet átszállt az űrállomásra. A személyzet feladata felderítési célú fényképfelvételek készítése volt. |
||
A két hónapra űrrepülést [[Vitalij Mihajlovics Zsolobov|Vitalij Zsolobov]] megbetegedése (erős fejfájásra panaszkodott) miatt idő előtt, a 49. napon megszakították. Más források szerint a korai visszatérés oka az űrállomás levegőjének elszennyeződése volt.<ref>Asif A. Siddiqi: ''The Almaz Space Station Complex: A History, 1964-1992, part 1'', JBIS, Vol 54, No 11/12, November/December 2001.{{en}}</ref> |
A két hónapra tervezett űrrepülést [[Vitalij Mihajlovics Zsolobov|Vitalij Zsolobov]] megbetegedése (erős fejfájásra panaszkodott) miatt idő előtt, a 49. napon megszakították. Más források szerint a korai visszatérés oka az űrállomás levegőjének elszennyeződése volt.<ref>Asif A. Siddiqi: ''The Almaz Space Station Complex: A History, 1964-1992, part 1'', JBIS, Vol 54, No 11/12, November/December 2001.{{en}}</ref> |
||
A szétkapcsolódás során a kapcsolószerkezet nem nyílt ki teljesen, így a Szojuz nem tudott eltávolodni az űrállomástól. Részben földi segítséggel sikerült megoldani a problémát és megkezdeni a leszállást. A nehézségeket fokozta, hogy erősen eltértek a tervezett visszatérési pályától, emiatt a kutató-mentő csoport nehezen találta meg őket, valamint a visszatérő egység erősen a földnek ütődött. A visszatérés előtti fokozott edzésprogramot a korai visszatérés miatt nem hajtották végre, ezért legyengülve, rossz egészségi állapotban jutottak vissza a Földre. A kapszulát ugyan saját erőből hagyták el, de egy ideig problémát okozott a felegyenesedett járás. |
A szétkapcsolódás során a kapcsolószerkezet nem nyílt ki teljesen, így a Szojuz nem tudott eltávolodni az űrállomástól. Részben földi segítséggel sikerült megoldani a problémát és megkezdeni a leszállást. A nehézségeket fokozta, hogy erősen eltértek a tervezett visszatérési pályától, emiatt a kutató-mentő csoport nehezen találta meg őket, valamint a visszatérő egység erősen a földnek ütődött. A visszatérés előtti fokozott edzésprogramot a korai visszatérés miatt nem hajtották végre, ezért legyengülve, rossz egészségi állapotban jutottak vissza a Földre. A kapszulát ugyan saját erőből hagyták el, de egy ideig problémát okozott a felegyenesedett járás. |
||
A lap 2017. június 24., 11:52-kori változata
| Szaljut–5 | |
 | |
| Ország |  Szovjetunió |
| Típus | űrállomás |
| Indítás dátuma | 1976. június 22. |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér, 81/23 indítóállás |
| Hordozórakéta | Proton-K |
| COSPAR azonosító | 1976-057A |
| SCN | 08911 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Szaljut–5 a szovjet Szaljut sorozat Almaz típusú katonai űrállomása volt (alternatív jelölése Almaz-3). 1976. június 22-én indították bajkonuri űrrepülőtérről Proton hordozórakétával. A korábbi Almaz űrállomásokhoz képes újdonság volt a fedélzetén elhelyezett rádiólokátor, amellyel a felhőréteg alatt is feltérképezhető volt a földfelszín.
Az űrállomás 1977. augusztus 8-án 6630 keringés után belépett a légkörbe és megsemmisült.[1] A Szaljut–3 és a Szaljut–5 küldetés kiértékelése alapján a személyzettel működő felderítő Almaz űrállomások programját törölték.
A Szaljuton tartózkodó űrhajósok különféle időtartam-rekordokat állítottak fel, kipróbálták a felszerelést és a módszereket, amiket később a nagyobb Mir űrállomásokon a szovjetek alkalmazni tudtak.
Küldetés
Katonai űrállomásról lévén szó, programja nagyrészt titkos feladatokból állt.
Az űrállomáshoz indított űrhajók
Szojuz–21
Az űrhajót 1976. július 6-án indították, majd a következő napon, július 7-én sikeresen összekapcsolódott az űrállomással, és a kéttagú személyzet átszállt az űrállomásra. A személyzet feladata felderítési célú fényképfelvételek készítése volt.
A két hónapra tervezett űrrepülést Vitalij Zsolobov megbetegedése (erős fejfájásra panaszkodott) miatt idő előtt, a 49. napon megszakították. Más források szerint a korai visszatérés oka az űrállomás levegőjének elszennyeződése volt.[2]
A szétkapcsolódás során a kapcsolószerkezet nem nyílt ki teljesen, így a Szojuz nem tudott eltávolodni az űrállomástól. Részben földi segítséggel sikerült megoldani a problémát és megkezdeni a leszállást. A nehézségeket fokozta, hogy erősen eltértek a tervezett visszatérési pályától, emiatt a kutató-mentő csoport nehezen találta meg őket, valamint a visszatérő egység erősen a földnek ütődött. A visszatérés előtti fokozott edzésprogramot a korai visszatérés miatt nem hajtották végre, ezért legyengülve, rossz egészségi állapotban jutottak vissza a Földre. A kapszulát ugyan saját erőből hagyták el, de egy ideig problémát okozott a felegyenesedett járás.
Szojuz–23
A következő személyzetet a Szojuz–23 szállította volna, azonban az összekapcsolás nem sikerült, mivel a megközelítést végző automatika hibásan működött. Ezért éjszakai leszállást hajtottak végre. A leszállás a tervezettől távol, a Tengiz-tóra sikerült. Ez volt az első eset, amikor Szojuz űrhajó vízre érkezett.
Szojuz–24
A Szojuz–24 legénysége 1977. február 7-én kapcsolódott az Szaljuthoz, és két hetet dolgozott rajta. Attól tartva, hogy az űrállomás levegője szennyezett, légzőmaszkban léptek a fedélzetre. Részben az űrállomás javítását, részben orvosi kísérleteket és felderítést végeztek.
Szojuz–25
Tervezett indítás az űrállomáshoz, de az űrállomás orientációs hajtóműveinek alacsony üzemanyagszintje miatt nem tudott volna kapcsolódni az űrállomáshoz, ezért a Szojuz–25-t később a Szaljut–6-hoz indították.[3][4]
Jellemzői
Az űrállomás két dokkolóporttal rendelkezett, ami egyszerre kettő db, embereket szállító Szojuz űrhajó, vagy felszerelést szállító, automata Progressz űrhajó teherűrhajó egyidejű csatlakozását tette lehetővé. Ezzel a megoldással az űrállomás működési időtartama jelentősen növelhető volt.
Az űrállomás henger alakú, melynek hossza 15,8 m, legnagyobb átmérője 4,15 m, belsejében mintegy 90 m³ lakható térfogat állt rendelkezésre. Energiaellátását két pár napelem biztosította, amik összesen 3 kW teljesítményűek voltak. A felbocsátáskori tömege átlagosan 18 900 kg volt. Az űrállomás manőverezésére egy módosított Szojuz hajtómű szolgált. Kialakítottak benne egy légzsilipet, ami űrsétát tett volna lehetővé, de ezt a Szaljutok küldetései során soha nem használták. A civil űrállomástól eltérően egy leválasztható adatkapszulával rendelkezett, amit a küldetés végén ki lehetett bocsátani. A kapszula 1977. február 26-án ért földet.[5]
Források
- Minden, ami az űrrel kapcsolatos
- Angol nyelvű cikk az Almaz programról
- Encyclopedia Astronautica fényképek
- kiskun.mcse.hu
- Encyclopedia Astronautica Cikk az Almaz programról
- Egy magyar nyelvű cikk
- A repülőorvostan kialakulása és története
- Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006, Springer, 2007, ISBN 0-387-34175-7
Hivatkozások
- ↑ Élet és Tudomány. 66. évfolyam. 32. szám. 1006. oldal.
- ↑ Asif A. Siddiqi: The Almaz Space Station Complex: A History, 1964-1992, part 1, JBIS, Vol 54, No 11/12, November/December 2001.(angolul)
- ↑ Salyut 5 (angol nyelven)
- ↑ Soyuz 25 (angol nyelven)
- ↑ http://mathilda.b13.hu/index.php?f=7&s=1&blogid=4319&arch=200705 A jövő harctere a világűr
|
Elődje: |
Szaljut-program |
Utódja: |
