„Középkori ír királyságok” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
már rég át lett írva |
|||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{átdolgozni}} |
|||
'''A kelta Írország''' az [[Ír-sziget]]en a normann hódítások előtt, az [[Ír Királyság]] létrejöttéig létezett. Az ország élén választott király uralkodott, akit nagykirálynak neveztek. Ő a kisebb királyságok uralkodói közül került ki. |
'''A kelta Írország''' az [[Ír-sziget]]en a normann hódítások előtt, az [[Ír Királyság]] létrejöttéig létezett. Az ország élén választott király uralkodott, akit nagykirálynak neveztek. Ő a kisebb királyságok uralkodói közül került ki. |
||
10. sor: | 9. sor: | ||
Itt az öröklésnek olyan módjával találkozunk, ahol az éppen regnáló király életében szabadon nevezi meg örökösét. Gyakran azt gondolják, hogy ezek a kijelölések rokonsági alapon történnek, de ahogy Nicholls ezt leírja, sokkal inkább hasonlíttanak egy modern vállalat vezetői rétegének felépítésére. A klánok könnyen és gyorsan tudták változtatni felépítésüket és működési alakjuukat. Ahogy a hlyzet megkívánta, egyszer egysemélyes, másszor kollektiva általi vezetést választottak, az adott körülényektől függően. Min a mai cégeknél, a klánoknál is az emberek súlya emelkedett, s később hanyatlott. Az egykori nagy klánok elveszíthetik befolyásukat, majd később hozzájuk hasonló kisebbekkel egyesülhetnek. |
Itt az öröklésnek olyan módjával találkozunk, ahol az éppen regnáló király életében szabadon nevezi meg örökösét. Gyakran azt gondolják, hogy ezek a kijelölések rokonsági alapon történnek, de ahogy Nicholls ezt leírja, sokkal inkább hasonlíttanak egy modern vállalat vezetői rétegének felépítésére. A klánok könnyen és gyorsan tudták változtatni felépítésüket és működési alakjuukat. Ahogy a hlyzet megkívánta, egyszer egysemélyes, másszor kollektiva általi vezetést választottak, az adott körülényektől függően. Min a mai cégeknél, a klánoknál is az emberek súlya emelkedett, s később hanyatlott. Az egykori nagy klánok elveszíthetik befolyásukat, majd később hozzájuk hasonló kisebbekkel egyesülhetnek. |
||
== Vallásuk == |
== Vallásuk == |
||
A kereszténység elterjedése óta a szigetlakók elutasítják a pápa pápa fennhatóságát. Nagyon erősen szétvált ezen a területen a vallási és a polgári élet. Ahogy ezt Nicholls leírja, a vallási tanításoknak csekkly hatása volt az olyan világi dolgokra, mint a házasság és a válás. Ez később odáig vezetett, hogy a Laudabiliter elfogadása után a normannokat (később az angolokat) szankciókkal fenyegették, ha az ír egyházat a pápa uralma alá hajtják. |
A kereszténység elterjedése óta a szigetlakók elutasítják a pápa pápa fennhatóságát. Nagyon erősen szétvált ezen a területen a vallási és a polgári élet. Ahogy ezt Nicholls leírja, a vallási tanításoknak csekkly hatása volt az olyan világi dolgokra, mint a házasság és a válás. Ez később odáig vezetett, hogy a Laudabiliter elfogadása után a normannokat (később az angolokat) szankciókkal fenyegették, ha az ír egyházat a pápa uralma alá hajtják. |
||
== A normann invázió és a kelta visszafoglalás == |
== A normann invázió és a kelta visszafoglalás == |
||
[[IV. Adorján pápa]], az egyetlen [[angolok|angol]] származású [[pápa (egyházfő|pápa]] 1155-ben első rendeletei között kiadott egy pápai bullát, mellyel [[II. Henrik angol király|II Henriknek]] engedélyezte a sziget megszállását. Ez a bulla a későbbi angol királyokra kiterjedően is angol hűbérbírtokká nyílvánítja a területet. |
[[IV. Adorján pápa]], az egyetlen [[angolok|angol]] származású [[pápa (egyházfő|pápa]] 1155-ben első rendeletei között kiadott egy pápai bullát, mellyel [[II. Henrik angol király|II Henriknek]] engedélyezte a sziget megszállását. Ez a bulla a későbbi angol királyokra kiterjedően is angol hűbérbírtokká nyílvánítja a területet. |
||
A lap 2007. július 12., 07:30-kori változata
A kelta Írország az Ír-szigeten a normann hódítások előtt, az Ír Királyság létrejöttéig létezett. Az ország élén választott király uralkodott, akit nagykirálynak neveztek. Ő a kisebb királyságok uralkodói közül került ki.
Politikai felépítése
A kelta uralom egy egységes szigetállam helyett több kisebb királyság képében valósult meg. Ezeknek az államoknak a fontossága a vezetők személyével együtt változott. A 8. század óta ők lényegében a nagykirály szerviensei voltak, bár ez a cím egészen a 11. századig, Brian Boru királyságának idejéig nem olyan királyság volt, mint amilyen a kontinensen elterjedt. Ez a cím néhány család között folyamatosan vándorolt, s minden egyes címért mindig minden családnak meg kellett küzdenie. Az 1169.es angol-normann megszállás előestéjén azt látjuk, hogy a királyságok határai kialakultak, s minden királynak megvolt a saját területe, amely felett uralkodhatott.
Klánstruktúra és öröklés
Itt az öröklésnek olyan módjával találkozunk, ahol az éppen regnáló király életében szabadon nevezi meg örökösét. Gyakran azt gondolják, hogy ezek a kijelölések rokonsági alapon történnek, de ahogy Nicholls ezt leírja, sokkal inkább hasonlíttanak egy modern vállalat vezetői rétegének felépítésére. A klánok könnyen és gyorsan tudták változtatni felépítésüket és működési alakjuukat. Ahogy a hlyzet megkívánta, egyszer egysemélyes, másszor kollektiva általi vezetést választottak, az adott körülényektől függően. Min a mai cégeknél, a klánoknál is az emberek súlya emelkedett, s később hanyatlott. Az egykori nagy klánok elveszíthetik befolyásukat, majd később hozzájuk hasonló kisebbekkel egyesülhetnek.
Vallásuk
A kereszténység elterjedése óta a szigetlakók elutasítják a pápa pápa fennhatóságát. Nagyon erősen szétvált ezen a területen a vallási és a polgári élet. Ahogy ezt Nicholls leírja, a vallási tanításoknak csekkly hatása volt az olyan világi dolgokra, mint a házasság és a válás. Ez később odáig vezetett, hogy a Laudabiliter elfogadása után a normannokat (később az angolokat) szankciókkal fenyegették, ha az ír egyházat a pápa uralma alá hajtják.
A normann invázió és a kelta visszafoglalás
IV. Adorján pápa, az egyetlen angol származású pápa 1155-ben első rendeletei között kiadott egy pápai bullát, mellyel II Henriknek engedélyezte a sziget megszállását. Ez a bulla a későbbi angol királyokra kiterjedően is angol hűbérbírtokká nyílvánítja a területet.
1261-re az angol származású íek akkor erősödtek meg, mikor Fineen Mac Carthy legyőzte a norman seregeket a callanni csatában. Ekkor megölték John Fitz Thomast, Desmond urát, fiát, Maurice Fitz Johnt s nyolc másik bárót. 1315-ben a skót Edward Bruce megtámadta a szigetet, s ahol sok kelta úr támogatását megszerezve hadat üzent az angolok ellen. Bár a faugharti csatában elbukott, a háború eredménye, elsősorban Dublin környékén hatalmas pusztítás volt. Ebben a kaotikus állapotban jónéhány ír úr visszaszerezte azt a földterületet, melyet a hódítás előtt a családjuk bírtokolt, s ezt meg is tudtk tartani a harcok befejezte után is.
A feketehalál 1348-ban érkezett meg a szigetre. Mivel a legtöbb angol és normann lakos falvakban és városokban élt, így a himló őket sokkal agyobb arányban tizedelte, mint az őshonos íreket, akik mezőgazdasági területeken létrehozott településeken éltek. Ezt követően ismét a kelta nyelv és kultúra vált meghatározóvá a szigeten. A betegség végigvonulását követően csak a sziget központi része, Dublin és környéke maradt angol irányítás alatt, angol többségi lakosággal.
Máshol a szigeten a lordok átvették az ír nyelvet és kultúrát, s ők lettek a szigeten az óangolok. A következő évszázadokban ők mindig az írek mellett álltak, akár csatáról, akár vallási változásról legyen szó.