„Weöres Sándor” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pegybot (vitalap | szerkesztései)
348. sor: 348. sor:
[[1975]]
[[1975]]
* Alföldy Jenő: ''Süllyed-e Weöres Sándor hajója?'' [[Élet és Irodalom]], 1975/41.
* Alföldy Jenő: ''Süllyed-e Weöres Sándor hajója?'' [[Élet és Irodalom]], 1975/41.
* [[Czakó Gábor (író)]]: ''Interjú Weöres Sándorral.'' Síppal-dobbal, 1975/4., 51–53.
* [[Czakó Gábor (író)|Czakó Gábor]]: ''Interjú Weöres Sándorral.'' Síppal-dobbal, 1975/4., 51–53.
* [[Czigány György]]: ''Változatok az élő hangra.'' Jelenkor, 1975, 1007–1014.
* [[Czigány György]]: ''Változatok az élő hangra.'' Jelenkor, 1975, 1007–1014.
* Cs. Nagy István: ''Mai magyar verstechnikák. A weöresi műhely.'' Könyv és Nevelés, 1975/2.
* Cs. Nagy István: ''Mai magyar verstechnikák. A weöresi műhely.'' Könyv és Nevelés, 1975/2.

A lap 2017. június 8., 15:33-kori változata

Weöres Sándor
SzületettWeöres Sándor
1913. június 22.
Szombathely
Elhunyt1989. január 22. (75 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaKárolyi Amy
Foglalkozásaköltő, író, műfordító
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (9/1-1-182/184)

A Wikimédia Commons tartalmaz Weöres Sándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Weöres Sándor [ejtsd: vörös[2][3]] (Szombathely, 1913. június 22.[4]Budapest, 1989. január 22.) Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy költő volt.

Élete

Weöres Sándor és Károlyi Amy emléktáblája egykori lakhelyükön, a Törökvész út 3/c szám alatt
Szombathely, Perint parti park: a költő ülő szobra
Weöres Sándor és felesége, Károlyi Amy sírja Budapesten. Farkasréti temető: 9/1-1-182/184. Holdas György szobrászművész alkotása (1989)
Születése 100. évfordulója alkalmából a MÁV az egyik mozdonyát reklámfestéssel látta el a tiszteletére (ld. még: Werbelok)

Apja, id. Weöres Sándor hivatásos katona, huszártiszt, földbirtokos volt; anyja, Blaskovich Mária nagyszebeni, gazdag szerb polgárcsaládból származott.

Tanulmányait a pápai evangélikus elemi iskolában kezdte meg, majd a csöngei evangélikus elemiben folytatta (191923). Csöngén azonban rossz egészségi állapota miatt hamarosan magántanuló lett, az iskolát így végezte el. 1924-ben beiratkozott a szombathelyi Faludi Ferenc Reálgimnáziumba. Ekkoriban Pável Ágoston kosztos diákja volt, s vele a későbbiekben is fennmaradt fiúi jó viszonya. 1928 júliusában a szombathelyi Hír közölte első novelláját (Egyszer régen...), ősszel pedig négy verse jelent meg az Erőben. Elküldte első verseit Osvát Ernőnek, a Nyugat szerkesztőjének is, aki kedvezően fogadta őket. 1929-ben a 6. osztályból még bizonyítványosztás előtt kimaradt, attól félve, hogy úgyis megbuktatják. 1929 nyarán felkereste Kosztolányi Dezsőt a Logodi utcában, s Babits Mihállyal is személyes kapcsolatba került. Még ebben az évben átment Győrbe, ahol magántanulóként újra el kellett végeznie a 6. osztályt, s ettől kezdve már nyilvános, rendes tanulóként folytatta tanulmányait. 1931-től Sopronban tanult, s itt érettségizett 1932 júniusában. 1931 végén néhány versét elküldte Babitsnak, aki a Hajnal címűt (amelyet Weöres 1934-ben Cselédlányok címmel vett föl első kötetébe) a Nyugat 15–16. számában kinyomatta. 1931 telén két újabb verset is megjelentetett (Jajgatás, Kicsinyesek), majd 1941-ig – a folyóirat fennállásáig – összesen 64-et.

Érettségi után másfél évig apja gazdaságában dolgozott. 1933 őszén Pécsre utazott, és beiratkozott az Erzsébet Tudományegyetem jogi karára, majd átment a bölcsészkarra (földrajz-történelem szakra), végül filozófia-esztétika szakon szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt a Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájába is bekapcsolódott. Ekkoriban kötött barátságot Takáts Gyulával, Tatay Sándorral és Fülep Lajos professzorral, valamint szoros kapcsolatot ápolt Csorba Győzővel, a Budapesten élő Vas Istvánnal, Jékely Zoltánnal és a debreceni Kiss Tamással is. Egyetemi évei alatt megalapította a Pécs jelképére utaló Öttorony című folyóiratot. 1934-ben Kárpáti Aurél Új Magyar Líra c. válogatásában már ő is helyet kapott, egy év múlva pedig napvilágot látott a tizenkét fiatal költőt felvonultató Korunk c. antológia. 1935-ben Weöres Baumgarten-jutalomban, egy évvel később Baumgarten-díjban részesült; ezekből későbbi utazásait fizette. ’35 nyarán észak-európai, ’37 elején pedig hosszú távol-keleti utazást tett: a genovai kikötőben szállt hajóra, onnan Nápolyon keresztül Egyiptomba vezetett az útja, majd az arab és az indiai vizeken át Bombay következett; India után Ceylon érintésével eljutott Szingapúrba, Manilába és Sanghajba is. Az egyetem elvégzését követően Halasy-Nagy József vezetésével írta meg doktori disszertációját (A vers születése). 1939-ben doktorrá avatták; disszertációját még ugyanebben az évben kiadta a Pannónia c. egyetemi lap.

Pécsett 1941-ben állították fel a Városi Könyvtárat, amelynek megszervezésével és vezetésével Weörest bízták meg. Mivel ehhez a munkához se könyvtárosi végzettsége, se gyakorlata nem volt, az ehhez szükséges alapok egy részét Várkonyi Nándor mellett a pécsi egyetemi könyvtárban, másik részét a Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtárában szerezte meg. A Nyugat 1941 augusztusi megszűnése után Weöres a Sorsunkon kívül elsősorban a Magyar Csillagban, a Válaszban, később pedig a Diáriumban közölte verseit. Közben az Öttorony szerkesztőségén belül már 1941-től – főleg esztétikai, irodalmi jellegű – ellentétek alakultak ki. Weöres és Csorba Győző formálisan kivált a szerkesztőségből, de 1942 júliusáig – Weöres végső távozásáig – továbbra is részt vettek annak munkájában.

1943 őszén a költő a fővárosba költözött, és az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett. A világháború befejezésekor viszont már Csöngén tartózkodott, és a következő évet is az apai birtokon töltötte, majd rövid ideig Székesfehérváron dolgozott múzeumi tisztviselőként, és az ottani Vörösmarty Társaságban is tevékenykedett. 1946-ban Weöres házasságot kötött Károlyi Amyval, akivel első utazásuk Rómába vezetett. Olaszországból visszatérve Weöres a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában dolgozott, itt ismerkedett meg Lator Lászlóval. A házaspár ekkoriban a Törökvész út 3/c szám alatti erkélyes házban lakott. Weöres 1959-ben két hosszabb utazást is tett feleségével: májusban Kínába, ősszel pedig Görögországba látogattak. A 60-as évek elején eljutottak Dubrovnikba, ’65-ben pedig New Yorkba. ’66 júliusában a házaspár Londonba utazott, ahol Weöres felolvasást tartott a Szepsi Csombor Kör estjén.

1970-ben megkapta a Kossuth-díjat és az osztrák állam elismerő díját is. A Kossuth-díjjal járó pénzből Pásztor Béla emlékére díjat alapított. Ugyancsak ’70-ben jelent meg első angol nyelvű versválogatása Edwin Morgan fordításában, amelyet egy évvel később a német Suhrkamp Kiadó által készített Der von Ungarn c. kötet követett. 1972-ben feleségével elköltöztek a Muraközi utca 10/A szám alatti kertes házba, ahol azután Weöres élete végéig lakott. Utolsó nagy fellépése 1980-ban volt, amikor Károlyi Amyval, Juhász Ferenccel és Nemes Nagy Ágnessel közösen felolvasást tartott a londoni Riverside Studióban. 1982-ben Forintos-díjjal jutalmazták. Eszméletét veszítve halt meg 1989. január 22-én Budapesten. Február 9-én kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben.

Művei[m 1]

Szépirodalmi művek

  • Hideg van. Versek. Kultúra Könyvnyomdai Műintézet, Pécs, 1934
  • A kő és az ember. Versek. Nyugat, Pécs, 1935
  • A teremtés dicsérete. Versek. Janus Pannonius Társaság, Pécs, 1938
  • A holdbeli csónakos. Kalandos játék húsz képben. Budapest, 1941
  • Theomachia. Drámai költemény. Dunántúli Könyvkiadó, Pécs, 1941
  • Bolond Istók. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1943
  • Medúza. Versek. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1944
  • A teljesség felé. Móricz Zsigmond Kiadó, Budapest, 1945
  • A szerelem ábécéje. Versek. Új Idők Irodalmi Intézet R. T. (Singer és Wolfner), Budapest, 1946
  • Elysium. Versek. Móricz Zsigmond Kiadó, Budapest, 1946
  • Gyümölcskosár. Versek. Hincz Gyula rajzaival. Új Idők Irodalmi Intézet R. T. (Singer és Wolfner), Budapest, 1946
  • A fogak tornáca. Versek. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1947
  • Testtelen nyáj. Budapest, 1947
  • Bóbita. Ifjúsági Kiadó, Budapest, 1955
  • A hallgatás tornya. Harminc év verseiből. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1956
  • Tarka forgó. 120 vers az év 12 hónapjára (Károlyi Amyvel). Magvető Kiadó, Budapest, 1958
  • Tűzkút. Magvető Kiadó, Budapest, 1964
  • Hold és sárkány. Két dráma (A holdbeli csónakos; Octopus). Magvető Kiadó, Budapest, 1967
  • Merülő Saturnus. Magvető Kiadó, Budapest, 1968
  • Zimzizim. Móra Kiadó, Budapest, 1969
  • Psyché. Egy hajdani költőnő írásai. Magvető Kiadó, Budapest, 1972
  • Télország. Reich Károly rajzaival. Móra Kiadó, Budapest, 1972
  • Ha a világ rigó lenne. Móra Kiadó, Budapest, 1973
  • Tizenegy szimfónia. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1973
  • Abc. Magyar Helikon Könyvkiadó-Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1974
  • 111 vers. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1974
  • Hetedhét ország (Károlyi Amyvel). Kossuth Kiadó, Budapest, 1975
  • Áthallások. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1976
  • Harmincöt vers. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1978
  • Baranyai képek (Martyn Ferenc rajzaival). Képzőművészeti Alapítvány, Budapest, 1979
  • Egysoros versek. Szántó Tibor montázsaival. Magyar Helikon-Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1979
  • Szent György és a sárkány. Nemzeti Színház, Budapest, 1979
  • Ének a határtalanról. Magvető Kiadó, Budapest, 1980
  • Weöres Sándor kézírásos könyve. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981
  • Mahruh veszése. Békés Megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1982
  • Színjátékok. Magvető Kiadó, Budapest, 1983
  • Posta messziről. Magvető Kiadó, Budapest, 1984
  • Magyar etűdök. Száz kis énekszöveg. Budapest, 1985
  • Kútbanéző. Magvető Kiadó, Budapest, 1987
  • Fairy spring. Freskók és stukkók egy vidám színházba. Helikon, Budapest, 1988
  • A kétfejű fenevad avagy Pécs 1686-ban. Történelmi panoptikum 2 részben. Madách Színház, Budapest, 1989
  • A sebzett föld éneke. Magvető Kiadó, Budapest, 1989

Halála után megjelent kötetek:

  • Szent Miklós. Budapest, 1992
  • Szó és kép. Pesti Szalon, Budapest, 1993
  • Fantaisie orientale. Borda Antikvárium, Budapest, 1994
  • Priapos. Pajzán versek. Helikon, Budapest, 2001
  • Octopus, avagy Szent György és a Sárkány históriája. Tragikomédia öt felvonásban, két részben. Balassi Kiadó-Katona József Színház, Budapest, 2002
  • Holdaskönyv (Pásztor Bélával). Napkút Kiadó, Budapest, 2004
  • Színjátékok. Argumentum Kiadó, Budapest, 2005
  • Elhagyott versek Helikon Kiadó. 2013.

Életműkiadások:

  • Egybegyűjtött írások I-II. Magvető Kiadó, Budapest, 1970
  • Egybegyűjtött írások III. Magvető Kiadó, Budapest, 1975
  • Egybegyűjtött írások. Versek, kisebb prózai írások. Argumentum Kiadó, Budapest, 2003

Válogatások:

  • Válogatott versek. Magvető Kiadó-Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1976
  • Weöres Sándor legszebb versei. Albatrosz Kiadó, Bukarest, 1985
  • Eternal moment. Selected poems (Alan Dixon fordítása). Corvina Kiadó-London New Rivers Press, Budapest-Saint Paul, 1988
  • Sok tünemény. Válogatott versek. Pesti Szalon, Budapest, 1993
  • Weöres Sándor válogatott versei I-III. Unikornis Kiadó, Budapest, 1996

Műfordítások

Irodalomtudományi művek

Publicisztikai írások

Irodalom

Emlékezete

A szombathelyi színházat róla nevezték el. Arnóton (Borsod megye) az általános iskola viseli a nevét. Pécsett a Kodály Központ mögötti utca viseli a nevét.

Származása

Weöres Sándor családfája[5]
Weöres Sándor
(Szombathely, 1913. jún. 22. –
Budapest, 1989. jan. 22.)
költő
Apja:
Weöres Sándor
(Csönge, 1881. márc. 23. –
Táplánszentkereszt, 1965. máj. 22.)
huszárezredes
Apai nagyapja:
Weöres Sándor
(1837. ápr. 20. –
Csönge, 1913. szept. 28.)
földbirtokos, megyebizottsági tag
Apai nagyapai dédapja:
Weöres István
(1776 –
1865. nov. 21.)
Apai nagyapai dédanyja:
Vessey Borbála
(1811 –
1850. febr. 4.)
Apai nagyanyja:
völcsei Döbrössy Franciska
Apai nagyanyai dédapja:
n.a.
Apai nagyanyai dédanyja:
n.a.
Anyja:
Blaskovich Mária
(Pécs, 1888 –
1951)
Anyai nagyapja:
Blaskovich István
(Debrecen, 1843. márc. 22. –
Pécs, 1909)
táblabírósági elnök
Anyai nagyapai dédapja:
Blaskovich Kálmán
(Kapi, 1805. okt. 15. –
Pécs, 1892. jún. 13.)
jogász
Anyai nagyapai dédanyja:
Kacskovics Mária
(1811. dec. 4. –
Budapest, 1885. aug. 7.)
Anyai nagyanyja:
Nagy Kornélia
(Pécs, 1856. jún. 3. –
1920)
Anyai nagyanyai dédapja:
Nagy Ferenc
(1822. febr. 23. –
?)
Anyai nagyanyai dédanyja:
Kacskovics Mária
(1831. febr. 7. –
?)

Megjegyzések

  1. A listák nem teljesek, és csak az egyes művek első kiadását tartalmazzák.

Hivatkozások

  1. német, https://www.kunstkultur.bka.gv.at/staatspreis-fur-europaische-literatur, 2009. május 8.
  2. Weöres Sándor így ejtette ki saját nevét Cs. Szabó László interjújában, amelyet az angol rádió magyar nyelvű adása számára készítettek Londonban. Az interjú írott formában is megjelent: CS. SZABÓ László: Negyvenhat perc a költővel. Interjú Weöres Sándorral. Magyar Műhely, 1964/7–8., 105–116.
  3. Új magyar irodalmi lexikon. Akadémiai, Bp., 1994. ISBN 963 05 6804 7
  4. Születése bejegyezve a szombathelyi állami születési akv. 483/1913. folyószáma alatt.
  5. Czeizel Endre: Költők – gének – titkok: A magyar költőgéniuszok családfaelemzése. Budapest: Galenus Kiadó. 2000. 181–190. o. ISBN 963-861-380-7  

Források

  • Weöres Sándor a literatura.hu-n (életrajz, pályakép)
  • OSZK gyászjelentések

További információk

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Weöres Sándor témában.

Sablon:Magyar Örökség díj 1995–2000 Sablon:Újkori magyar irodalom