„Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-22-1” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
bővítés |
tömör. |
||
| 4. sor: | 4. sor: | ||
A Vendvidéki Köztársaság alapítója és vezetője egy hajdani [[cserföld]]i (ma ''Črenšovci'') kántortanító, [[Tkálecz Vilmos]] volt, aki korábban nem vett részt a magyarországi szlovén [[autonómia (szociológia)|autonómiáért]] küzdő mozgalmakban. |
A Vendvidéki Köztársaság alapítója és vezetője egy hajdani [[cserföld]]i (ma ''Črenšovci'') kántortanító, [[Tkálecz Vilmos]] volt, aki korábban nem vett részt a magyarországi szlovén [[autonómia (szociológia)|autonómiáért]] küzdő mozgalmakban. |
||
1919 májusára a [[Magyarországi Tanácsköztársaság|tanácsköztársaság]] az egész országban elvesztette népszerűségét. A kommunista karhatalmi egységek, mint a [[Lenin-fiúk]], vagy a [[Vörös Őrség]] terrorizáltak a lakosságot. A központosítással emelkedett a bürokrácia és példátlan |
1919 májusára a [[Magyarországi Tanácsköztársaság|tanácsköztársaság]] az egész országban elvesztette népszerűségét. A kommunista karhatalmi egységek, mint a [[Lenin-fiúk]], vagy a [[Vörös Őrség]] terrorizáltak a lakosságot. A központosítással emelkedett a bürokrácia és példátlan agitációk vették kezdetüket. Mivel mindez a Vendvidéken is csak a nyomort fokozta, a tanácsköztársaság korábbi támogatói közül is sokan szembefordultak a rendszerrel, egyre kívánatosabbnak tűnt az önállóság vagy a Jugoszláviához csatlakozás. |
||
Muraszombaton Tkáleczet népbiztossá nevezték ki, |
Muraszombaton Tkáleczet népbiztossá nevezték ki, és ő eleinte nagyon lelkesen segítette a kommunista rendszer kiépítését. A könnyű meggazdagodás reményében részt vett a hiánygazdaság miatt fellendült csempészetben, de ezért feljelentették és nyomozás indult ellene. Tkálecz felismerte, hogy előbb vagy utóbb letartóztatják és akár halálra is ítélhetik, ezért szokatlan és érthetetlen lépésre szánta el magát. [[1919]]. [[május 29.|május 29-én]] éjjel a helyi lakosság előtt deklarálta az önálló Vendvidéki Köztársaságot, és a ''„népek önrendelkezési jogára,”'' azaz a [[Thomas Woodrow Wilson]] amerikai elnök által meghirdetett [[Wilson elnök 14 pontja|tizennégy pontra]] hivatkozva bejelentette annak elszakadását a magyar proletár államtól. |
||
Tkálecznek nem volt sok támogatója |
Tkálecznek nem volt sok támogatója, mert nem volt programja az új állam vezetéséhez; a lakosság nem is vette komolyan. A katonaságnak is csak egy része állt át, ezért nem tudtak hatékony véderőt kiállítani a „rend helyreállítására” küldött [[Vörös Hadsereg (magyar)|magyar Vörös Hadsereg]] ellen. A [[Vendvidéki offenzíva|támadás]] június 2-án több irányból indult és elsöprő volt. A Vörös Hadsereggel szemben álló ellenforradalmi egységek egy puskalövés nélkül kihátráltak, a támadók gyakorlatilag semmilyen ellenállásba nem ütköztek. Tkálecz családjával és a köztársaság többi vezetőjével [[Graz]]ba menekült. A Vendvidéken újra a [[A proletariátus diktatúrája|proletárdiktatúra]] jutott hatalomra. |
||
<!-- |
<!-- |
||
A lap jelenlegi, 2017. május 31., 10:02-kori változata
A Vendvidéki Köztársaság, (más alakban Mura(i) Köztársaság, szlovénül: Republika Prekmurje) rövid életű államalakulat, amely 1919-ben alakult meg a mai Vendvidéken (Szentgotthárd térsége) és a Szlovéniához tartozó Muravidéken (Muraszombat és Lendva környékén), bár hatalma a szentgotthárdi, muraszombati és alsólendvai járások több körzetére csak elvileg terjedt ki. Az államot még határain belül sem ismerte el mindenki. Az ügy hátterében igencsak kiábrándító valóság lappang: nem a magyarországi szlovének hozták létre a rend helyreállítása érdekében, hanem önös érdekből alakították, egyszerűen kihasználva a terület nemzeti jellegét.
A Vendvidéki Köztársaság alapítója és vezetője egy hajdani cserföldi (ma Črenšovci) kántortanító, Tkálecz Vilmos volt, aki korábban nem vett részt a magyarországi szlovén autonómiáért küzdő mozgalmakban.
1919 májusára a tanácsköztársaság az egész országban elvesztette népszerűségét. A kommunista karhatalmi egységek, mint a Lenin-fiúk, vagy a Vörös Őrség terrorizáltak a lakosságot. A központosítással emelkedett a bürokrácia és példátlan agitációk vették kezdetüket. Mivel mindez a Vendvidéken is csak a nyomort fokozta, a tanácsköztársaság korábbi támogatói közül is sokan szembefordultak a rendszerrel, egyre kívánatosabbnak tűnt az önállóság vagy a Jugoszláviához csatlakozás.
Muraszombaton Tkáleczet népbiztossá nevezték ki, és ő eleinte nagyon lelkesen segítette a kommunista rendszer kiépítését. A könnyű meggazdagodás reményében részt vett a hiánygazdaság miatt fellendült csempészetben, de ezért feljelentették és nyomozás indult ellene. Tkálecz felismerte, hogy előbb vagy utóbb letartóztatják és akár halálra is ítélhetik, ezért szokatlan és érthetetlen lépésre szánta el magát. 1919. május 29-én éjjel a helyi lakosság előtt deklarálta az önálló Vendvidéki Köztársaságot, és a „népek önrendelkezési jogára,” azaz a Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök által meghirdetett tizennégy pontra hivatkozva bejelentette annak elszakadását a magyar proletár államtól.
Tkálecznek nem volt sok támogatója, mert nem volt programja az új állam vezetéséhez; a lakosság nem is vette komolyan. A katonaságnak is csak egy része állt át, ezért nem tudtak hatékony véderőt kiállítani a „rend helyreállítására” küldött magyar Vörös Hadsereg ellen. A támadás június 2-án több irányból indult és elsöprő volt. A Vörös Hadsereggel szemben álló ellenforradalmi egységek egy puskalövés nélkül kihátráltak, a támadók gyakorlatilag semmilyen ellenállásba nem ütköztek. Tkálecz családjával és a köztársaság többi vezetőjével Grazba menekült. A Vendvidéken újra a proletárdiktatúra jutott hatalomra.