„Frankok” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
botok
650 119 szerkesztés
a →‎top: File: → Fájl:
1. sor: 1. sor:
[[Fájl:Carte des peuples francs (IIIe siècle).svg|thumb|300px|right|A frank törzsek a 3. században]]
[[Fájl:Carte des peuples francs (IIIe siècle).svg|thumb|300px|right|A frank törzsek a 3. században|link=F%C3%A1jl:Carte_des_peuples_francs_%28IIIe_si%C3%A8cle%29.svg]]


Nyugati [[germánok|germán]] eredetű nép, [[Európa]] egyik legjelentősebb kora középkori államalakulata, a [[Frank Birodalom]] létrehozója. Nevük jelentése: merész, féktelen.
Nyugati [[Germánok|germán]] eredetű nép, [[Európa]] egyik legjelentősebb kora középkori államalakulata, a [[Frank Birodalom]] létrehozója. Nevük jelentése: merész, féktelen.


== Történelmük ==
== Történelmük ==
7. sor: 7. sor:
=== Törzsszövetségek kora ===
=== Törzsszövetségek kora ===


A '''frank''' törzsek az i. u. 3. században tűntek fel a [[Rajna]] jobb partján, és még ebben a században (nyelvük és szokásaik azonosságát megőrizve) két nagyobb ágra, a [[száli frankok|száliakra]] és a [[ripuári frankok|ripuáriakra]] váltak szét. A [[4. század]]ban egyre jobban benyomultak [[Gallia|Galliába]], ahol összeolvadtak a helyben élő [[Római Birodalom|romanizált]] lakossággal. Területüket a [[Nyugatrómai Birodalom]] rovására növelve a száliak nyugat felé, [[Gallia]] északi részén terjeszkedtek, a ripuáriak pedig délnek, [[Metz]] irányába.
A '''frank''' törzsek az i. sz. 3. században tűntek fel a [[Rajna]] jobb partján, és még ebben a században (nyelvük és szokásaik azonosságát megőrizve) két nagyobb ágra, a [[Száli frankok|száliakra]] és a [[Ripuári frankok|ripuáriakra]] váltak szét. A [[4. század]]ban egyre jobban benyomultak [[Gallia|Galliába]], ahol összeolvadtak a helyben élő [[Római Birodalom|romanizált]] lakossággal. Területüket a [[Nyugatrómai Birodalom]] rovására növelve a száliak nyugat felé, [[Gallia]] északi részén terjeszkedtek, a ripuáriak pedig délnek, [[Metz]] irányába.


Az 5. század elején a száliak nagy tömegben keltek át a Rajnán, és Gallia északi vidékein települtek le. Bomló törzsi szervezetükből katonai vezető réteg már elkezdett kiemelkedni, de a népesség zöme még szabad frank volt – ők állataik és földjeik gondozása mellett katonáskodtak. A hódítás és az azzal szerzett zsákmány egyenlőtlen elosztása növelte a társadalmi különbségeket.
Az 5. század elején a száliak nagy tömegben keltek át a Rajnán, és Gallia északi vidékein települtek le. Bomló törzsi szervezetükből katonai vezető réteg már elkezdett kiemelkedni, de a népesség zöme még szabad frank volt – ők állataik és földjeik gondozása mellett katonáskodtak. A hódítás és az azzal szerzett zsákmány egyenlőtlen elosztása növelte a társadalmi különbségeket.


[[I. Childerich frank király|I. Childerich]] (ur. 458–481), a [[Merovingok|Meroving dinasztia]] második uralkodója még a rómaiak szövetségeseként győzte le a [[gótok|vizigótokat]], a [[szászok]]at és az [[alemannok]]at. Fia, [[I. Klodvig frank király|I. Klodvig]] egyesítette a szétszórtan élő frank törzseket. A [[Nyugatrómai Birodalom]] bukása utáni hatalmi űrt kihasználva irányítása alá vonta [[Gallia]] [[Loire]]-tól északra fekvő területeit. [[486]]-ban [[Soissons]]-nál legyőzte [[Syagrius]]t, az utolsó római helytartót. {{refhely|Braudel II.|75. o.}} [[496]]-ban [[Tolbiac]]nál győzött az alemannok ellen {{refhely|Braudel II.|75. o.}}
[[I. Childerich frank király|I. Childerich]] (ur. 458–481), a [[Merovingok|Meroving dinasztia]] második uralkodója még a rómaiak szövetségeseként győzte le a [[Gótok|vizigótokat]], a [[szászok]]at és az [[alemannok]]at. Fia, [[I. Klodvig frank király|I. Klodvig]] egyesítette a szétszórtan élő frank törzseket. A [[Nyugatrómai Birodalom]] bukása utáni hatalmi űrt kihasználva irányítása alá vonta [[Gallia]] [[Loire]]-tól északra fekvő területeit. [[486]]-ban [[Soissons]]-nál legyőzte [[Syagrius]]t, az utolsó római helytartót. {{refhely|Braudel II.|75. o.}} [[496]]-ban [[Tolbiac]]nál győzött az alemannok ellen {{refhely|Braudel II.|75. o.}}


Valószínűleg 496 karácsonyán történt, hogy [[Szent Remigius]] megtérítette Klodvigot, aminek következtében a frankok a barbárok többségétől eltérően nem az [[arianizmus|ariánus]], hanem a katolikus [[kereszténység]]et vették fel. Ennek különös jelentősége az volt, hogy a frank elit így összeolvadt a galliai római elittel, és egész Gallia segítette a frankokat további terjeszkedésükben. {{refhely|Braudel II.|76. o.}}
Valószínűleg 496 karácsonyán történt, hogy [[Szent Remigius]] megtérítette Klodvigot, aminek következtében a frankok a barbárok többségétől eltérően nem az [[arianizmus|ariánus]], hanem a katolikus [[kereszténység]]et vették fel. Ennek különös jelentősége az volt, hogy a frank elit így összeolvadt a galliai római elittel, és egész Gallia segítette a frankokat további terjeszkedésükben. {{refhely|Braudel II.|76. o.}}


Klodvig a [[vouilléi csata|vouilléi csatában]] ([[507]]) megsemmisítette a vizigótok [[toulouse]]-i királyságát. {{refhely|Braudel II.|75. o.}} Ezzel a frankok uralmuk alá vonták a mai [[Franciaország]] északi és [[Németország]] nyugati területeit, a Rajnától a Loire vidékéig.
Klodvig a [[Vouilléi csata|vouilléi csatában]] ([[507]]) megsemmisítette a vizigótok [[toulouse]]-i királyságát. {{refhely|Braudel II.|75. o.}} Ezzel a frankok uralmuk alá vonták a mai [[Franciaország]] északi és [[Németország]] nyugati területeit, a Rajnától a Loire vidékéig.


A Frank Birodalom megalapításának történetét először [[Tours-i Szent Gergely]] írta meg a 6. században ''Historia Francorum'' címen ismert krónikájában.
A Frank Birodalom megalapításának történetét először [[Tours-i Szent Gergely]] írta meg a 6. században ''Historia Francorum'' címen ismert krónikájában.
29. sor: 29. sor:


A frankok [[bajorország]]i [[közigazgatási régió]]i:
A frankok [[bajorország]]i [[közigazgatási régió]]i:
* [[Felső-Frankföld]] ([[német nyelv|németül]]: „Oberfranken”) ''Fővárosa:'' [[Bayreuth]]
* [[Felső-Frankföld]] ([[Német nyelv|németül]]: „Oberfranken”) ''Fővárosa:'' [[Bayreuth]]
* [[Közép-Frankföld (bajor régió)|Közép-Frankföld]] („Mittelfranken”) ''Fővárosa:'' [[Ansbach]]
* [[Közép-Frankföld (bajor régió)|Közép-Frankföld]] („Mittelfranken”) ''Fővárosa:'' [[Ansbach]]
* [[Alsó-Frankföld]] („Unterfranken”) ''Fővárosa:'' [[Würzburg]]
* [[Alsó-Frankföld]] („Unterfranken”) ''Fővárosa:'' [[Würzburg]]

A lap 2017. május 25., 12:46-kori változata

A frank törzsek a 3. században

Nyugati germán eredetű nép, Európa egyik legjelentősebb kora középkori államalakulata, a Frank Birodalom létrehozója. Nevük jelentése: merész, féktelen.

Történelmük

Törzsszövetségek kora

A frank törzsek az i. sz. 3. században tűntek fel a Rajna jobb partján, és még ebben a században (nyelvük és szokásaik azonosságát megőrizve) két nagyobb ágra, a száliakra és a ripuáriakra váltak szét. A 4. században egyre jobban benyomultak Galliába, ahol összeolvadtak a helyben élő romanizált lakossággal. Területüket a Nyugatrómai Birodalom rovására növelve a száliak nyugat felé, Gallia északi részén terjeszkedtek, a ripuáriak pedig délnek, Metz irányába.

Az 5. század elején a száliak nagy tömegben keltek át a Rajnán, és Gallia északi vidékein települtek le. Bomló törzsi szervezetükből katonai vezető réteg már elkezdett kiemelkedni, de a népesség zöme még szabad frank volt – ők állataik és földjeik gondozása mellett katonáskodtak. A hódítás és az azzal szerzett zsákmány egyenlőtlen elosztása növelte a társadalmi különbségeket.

I. Childerich (ur. 458–481), a Meroving dinasztia második uralkodója még a rómaiak szövetségeseként győzte le a vizigótokat, a szászokat és az alemannokat. Fia, I. Klodvig egyesítette a szétszórtan élő frank törzseket. A Nyugatrómai Birodalom bukása utáni hatalmi űrt kihasználva irányítása alá vonta Gallia Loire-tól északra fekvő területeit. 486-ban Soissons-nál legyőzte Syagriust, az utolsó római helytartót. [1] 496-ban Tolbiacnál győzött az alemannok ellen [2]

Valószínűleg 496 karácsonyán történt, hogy Szent Remigius megtérítette Klodvigot, aminek következtében a frankok a barbárok többségétől eltérően nem az ariánus, hanem a katolikus kereszténységet vették fel. Ennek különös jelentősége az volt, hogy a frank elit így összeolvadt a galliai római elittel, és egész Gallia segítette a frankokat további terjeszkedésükben. [3]

Klodvig a vouilléi csatában (507) megsemmisítette a vizigótok toulouse-i királyságát. [4] Ezzel a frankok uralmuk alá vonták a mai Franciaország északi és Németország nyugati területeit, a Rajnától a Loire vidékéig.

A Frank Birodalom megalapításának történetét először Tours-i Szent Gergely írta meg a 6. században Historia Francorum címen ismert krónikájában.

A Frank Birodalom

Bővebben: Frank Birodalom

Klodvig halála után a birodalom fennmaradt, de utódai szétosztották az örökséget. Az egyes részkirályságokat később többször is összevonták, illetve újra felosztották, így a 7. század végére egyes Meroving uralkodók kénytelenek voltak parasztszekéren utazni. A királyok fényének csökkenésével erősödött meg az udvarnagyok (majordomusok) befolyása. Ők legnemesebb földműves családokból kerültek ki, ők irányították a hadsereget, az államügyeket.

A birodalom utolsó egységes korszaka 687-ben kezdődött (ekkor a Karoling Herstali Pipin austrasiai majordomus megnyerte a Terty-i csatát) és 840-ig, Jámbor Lajos haláláig tartott. Ezután fiai, I. Lothár, Német Lajos és Kopasz Károly rövid háborúskodás után a régi szokás szerint három részre osztották a birodalom területét, amit utoljára 884 és 888 között Kövér Károly, Német Lajos fia egyesített rövid időre.

Napjainkban

A frankok bajorországi közigazgatási régiói:

Hivatkozások

  1. ↑ Braudel II. 75. o.
  2. ↑ Braudel II. 75. o.
  3. ↑ Braudel II. 76. o.
  4. ↑ Braudel II. 75. o.

Források

  • Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. ISBN 963-9199-29-X  
  • Száray Miklós- Történelem I.
  • Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 296–297. o. ISBN 963-85773-9-8  
  • ↑ Braudel II.: Fernand Braudel. Franciaország identitása, II. kötet, Az emberek és a dolgok. Helikon Kiadó. ISBN 963 208 850 6 (2004) 

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Frankok&oldid=18778261”