Franz Sigel

Franz Sigel
Született	1824. november 18. Sinsheim
Elhunyt	1902. augusztus 21. (77 évesen) New York
Állampolgársága	Badeni Nagyhercegség
Foglalkozása	katonatiszt politikus forradalmár újságíró
Tisztsége	State Minister
Sírhelye	Woodlawn Temető
Franz Sigel aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Sigel témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Franz Sigel (magyarul: Sigel Ferenc; Sinsheim, Badeni Nagyhercegség, 1824. november 18. - New York, 1902. augusztus 21.) német katonatiszt, forradalmár, német, magyar és amerikai szabadságharcos, uniós vezérőrnagy az amerikai polgárháborúban, polgári foglalkozása tanár, újságíró, politikus.

Élete

Gimnáziumba Bruchsal-ban (ma: Baden-Württemberg tartomány), majd Karlsruhéban katonai akadémiára járt, itt 1843-ban fejezte be tanulmányait. Főhadnagyi rangban a badeni hadseregben szolgált. Mannheimben forradalmárokkal került kapcsolatba (Friedrich Hecker, Gustav Struve). Tevékenyen részt vett az 1848-49-es forradalmakban szülőföldjén, majd Bécsben és Magyarországon. Amikor az 1848-49-es magyar szabadságharc is véget ért, akkor ő is a magyar száműzöttekkel Sumlába került, e tábor feloszlatása után, Gümlekről ő is a „Mississippi” nevű hajón kelt át az Új Világba 1852-ben. New Yorkban földmérőként, tanárként dolgozott. 1855-1858-as években átjött Európába, főleg Párizsban tartózkodott, egy osztrák emigráns leányát vette feleségül. 1858-ban visszatért Amerikába, s St. Louis-ban (Missouri) telepedett le, ahol sokan éltek már német-amerikaiak, s szívesen telepedtek itt le a magyar szabadságharc emigránsai is. St. Louis-ban lett Sigel a duloni nevelőintézet igazgatója, majd katonai szemlét is szerkesztett.

Az amerikai polgárháború kitörésekor Abraham Lincoln elnök felhívására Sigel a 3. missouri ezred parancsnokaként katonai alakulatba szervezte főleg a környékbeli német-amerikaiakat és szívesen mentek zászlója alá a magyar-amerikaiak is, Kaliforniából is. Lincoln elnök 1861 augusztus 7-én dandártábornoknak nevezte ki Sigelt. Sigel eleinte vereséget szenvedett a déliektől 1861 augusztus 10-én a Wilson’s Creek-i ütközetben (Missouri), a következő évben 1862 augusztus 7-én a Pea Ridge melletti csatában (Arkansas) kitüntette magát, előléptették vezérőrnagynak. Az 1862. augusztus 28–30-i Bull Run-i csatában megsebesült a keze. Váltakozó szerencsével harcolta végig Sigel a hosszú és küzdelmes polgárháborút, amely végül az északiak győzelmével végződött, újra létrejött az egységes Egyesült Államok, s eltörölték a rabszolgaság intézményét. Szívesen harcoltak Sigel német csapataiban a magyarok, hiszen a magyar emigránsok közül sokkal többen tudtak németül, mint angolul, s e miatt a német-amerikai alakulatokban otthonosabban érezték magukat. Hogy mennyien lehettek a német alakulatokban a magyar emigránsok, ezt nem lehet tudni az alakulatok német nemzeti jellege miatt. Ugyanez a helyzet a Rajna-vidékről származó Carl Schurz tábornok alakulataival is.

Franz Sigel lovasszobra New York-ban

A polgárháború után Sigel Baltimore-ban, majd hamarosan New Yorkban szerkesztett német nyelvű újságokat, alapított kiadót, s részt vett az amerikai választási küzdelmekben. 1869-ben ő volt a Demokrata Párt jelöltje, de elvesztette a választásokat, ezek után különböző fontos hivatalokat töltött be, az újságszerkesztéshez is visszatért (New Yorker Deutsches Volksblatt, New York Monthly from 1897 to 1900). 1902 augusztus 21-én érte a halál New Yorkban. A Woodlawn Cemetery-ben helyezték örök nyugalomra.

Emlékezete

Már életében elneveztek róla egy falut Pennsylvaniában. Halála után lovasszobrot emeltek tiszteletére a Riverside Parkban (Manhattan) és St. Louis-ban.

Források

• Ács Ferenc: Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban. Budapest, 1964. Sigel Ferenc lásd 100-101. p.
• Dojcsák Győző: Amerikai magyar történetek. Budapest, 1985. Sigel Ferenc lásd 113, 150. p.
• Missouri, Civil War

További információk

• Engle, Stephen D. Yankee Dutchman: The Life of Franz Sigel. Fayetteville: University of Arkansas Press, 1993.