„Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
en→fr
a typo
37. sor: 37. sor:
* ''Institut d’Études Politiques de Paris'' (A Politikai Tanulmányok Párizsi Intézete), egy oktatási intézmény.
* ''Institut d’Études Politiques de Paris'' (A Politikai Tanulmányok Párizsi Intézete), egy oktatási intézmény.
[[Fájl:Entrée de Sciences Po (2014).JPG|bélyegkép|A főépület bejárata Párizsban]]
[[Fájl:Entrée de Sciences Po (2014).JPG|bélyegkép|A főépület bejárata Párizsban]]
Az ''École libre a des sciences politiques'', becenevén „Sciences Po Paris” magánintézményt [[Émile Boutmy]]{{Wd|Q274965}} alapította '''1872-ben''', [[Párizs]]ban, válaszul a Franciaországban az 1870-es [[Porosz–francia háború|francia-porosz háború]] utóhatására kibontakozó politikai és morális válságra. Elsődleges célja egy korszerű oktatási intézmény létrehozása volt az új francia elit kitermeléséhez.<ref name=":0">{{Cite web|title = History|url = http://www.sciencespo.fr/en/about/history|work = Sciences Po|accessdate = 2015-11-24}}</ref>
Az ''École libre des sciences politiques'', becenevén „Sciences Po Paris” magánintézményt [[Émile Boutmy]]{{Wd|Q274965}} alapította '''1872-ben''', [[Párizs]]ban, válaszul a Franciaországban az 1870-es [[Porosz–francia háború|francia-porosz háború]] utóhatására kibontakozó politikai és morális válságra. Elsődleges célja egy korszerű oktatási intézmény létrehozása volt az új francia elit kitermeléséhez.<ref name=":0">{{Cite web|title = History|url = http://www.sciencespo.fr/en/about/history|work = Sciences Po|accessdate = 2015-11-24}}</ref>


'''1945-ben''' a Sciences Po-t részben államosították, és felosztották a ''[[Fondation nationale des sciences politiques]]{{Wd|Q3075695}} (FNSP)'' alapítványra és az ''Institut d’études politiques'' (IEP) intézetre, azonban így is sikeresen meg tudta őrizni oktatási struktúrájának függetlenségét.<ref name=":0" />
'''1945-ben''' a Sciences Po-t részben államosították, és felosztották a ''[[Fondation nationale des sciences politiques]]{{Wd|Q3075695}} (FNSP)'' alapítványra és az ''Institut d’études politiques'' (IEP) intézetre, azonban így is sikeresen meg tudta őrizni oktatási struktúrájának függetlenségét.<ref name=":0" />

A lap 2017. május 13., 21:51-kori változata

Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete

Alapítva1872
AlapítóÉmile Boutmy
HelyFranciaország, Párizs
Korábbi neveiÉcole libre des sciences politiques
Típusállami egyetem
Tanulólétszám
  • 14 000
  • 6561 (2009)
  • 10 308 (2019)
  • 10 712 (2022)
  • 8792 (2014)
  • 9746 (2017)
  • 5252 (2007)
  • 6876 (2010)
  • 7592 (2011)
  • 8307 (2012)
  • 8597 (2013)
  • 9427 (2016)
  • 10 445 (2020)
  • 5561 (2008)
  • 9062 (2015)
  • 10 098 (2018)
  • 10 843 (2021)
  • 11 196 (2023)
Igazgató
  • Mathias Vicherat
  • Richard Descoings
  • Frédéric Mion
  • Alain Lancelot
  • Michel Gentot
  • Jacques Chapsal
  • Roger Seydoux
Tagság
  • Couperin Consortium
  • Conférence des Grandes Écoles
  • Confederation of Open Access Repositories
  • Renater
  • Német–francia Egyetem
  • ORCID
  • Open Society University Network
Elhelyezkedése
Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete (Franciaország)
Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete
Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 48° 51′ 15″, k. h. 2° 19′ 43″Koordináták: é. sz. 48° 51′ 15″, k. h. 2° 19′ 43″
Térkép
A Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete témájú médiaállományokat.

A párizsi Politikai Tanulmányok Intézete (franciául: Institut d’études politiques de Paris, röviden Sciences Po, beceneve Po) egy állami felsőoktatási intézmény Franciaországban.

A Sciences Po politikai tudományok, közgazdaságtan, történelem, szociológia, jog, pénzügy, üzlet, kommunikáció, szociológia, valamint gazdálkodás és újságírás területén működtet karokat. Az egyetem a világ 5. (és Európában az 1.) legjobb Politikai és Nemzetközi Tanulmányok intézete 2015-ben.[1]

Az iskola számos figyelemre méltó alumnival rendelkezik jogi, közgazdasági, filozófiai, történelmi, üzleti, az irodalom, a média és a politikai területeken. Mintegy 28 korábbi vagy jelenlegi államfő, cégvezetők, valamint a nemzetközi szervezetek (ENSZ, IMF, stb) számos vezetője tanult vagy tanított a Sciences Po-n.

Az intézmény több egyetemi konzorcium tagja (APSIA, College Board, GPPN, stb), és közeli partnerségben áll további 410 egyetemmel, köztük a Columbia Egyetemmel, Warwick, LSE, Harvard Law School, valamint a McGill Egyetemmel.[2]

Története

A Sciences Po megnevezés három különböző, de egymást kiegészítő intézményre utal:

A főépület bejárata Párizsban

Az École libre des sciences politiques, becenevén „Sciences Po Paris” magánintézményt Émile Boutmy alapította 1872-ben, Párizsban, válaszul a Franciaországban az 1870-es francia-porosz háború utóhatására kibontakozó politikai és morális válságra. Elsődleges célja egy korszerű oktatási intézmény létrehozása volt az új francia elit kitermeléséhez.[3]

1945-ben a Sciences Po-t részben államosították, és felosztották a Fondation nationale des sciences politiques(wd) (FNSP) alapítványra és az Institut d’études politiques (IEP) intézetre, azonban így is sikeresen meg tudta őrizni oktatási struktúrájának függetlenségét.[3]

1985-ben az egyetem elnyerte a grand établissement(wd) státuszt. Ez lehetővé teszi, hogy az intézmény megőrizze autonómiáját olyan ügyekben, mint a pénzügyi irányítás, az emberi erőforrások kérdése, valamint a tanulói és oktatói toborzás.[4]

A „Po” már az 1920-as és 1930-as években is fogadott cserediákokat, az ezredfordulóra a nemzetközi nyitottság úttörőjévé lépett elő, elindítva 1999-ben BA-MSC-PhD modell ihlette ötéves képzési programját, amelyben követelményként jelenik meg, hogy a programban részt vevő diákok egy évet töltsenek külföldön, a Sciences Po valamelyik partnerintézményében.[3]

2000-ben az egyetem megalapította első, Párizson kívül található kampuszát Nancyban, majd ezt követték később a további kampuszok is: Poitiers (2001), Dijon (2001), Menton (2005), Le Havre (2007) és Reims (2010). Ezek a szakosodott kampuszok követik a párizsi mintát, így a diákság összetételére itt is a nemzetköziség és a többnyelvűség jellemző. 

2001-ben az intézmény a felvételi eljárásaiban is reformokat vezetett be, megnyitva ezzel az utat nem csak a legnevesebb elit iskolák diákjai, hanem minden középiskolás számára, egy különleges felvételi vizsgaprocedúra keretében.[3]

Nemzetközi pozíció

számon politikai és nemzetközi tanulmányok területen.[1]

  • 2014-ben a QS World University Rankings a Sciences Po-t Franciaországban az 1. helyre rangsorolta a politikai és nemzetközi tanulmányok, valamint a szociológia terén, ezen kívül 2. helyre a jog-, 3. helyre a történelem- és 4. helyre a közgazdaság-tudományok területén.[5]
  • A 2013/2014-es Times Felsőoktatási Világrangsor szerint a Sciences Po a világ 98. legszínvonalasabb társadalomtudományi képzését nyújtja.[6]

Sajátosságok

  • 13 000 diák
  • 46%-a nemzetközi hallgató
  • 150 országból érkeznek tanulók
  • 34 duális képzés
  • 410 partneregyetem
  • 25 oktatott nyelv
  • 7 multikulturális kampusz
  • A hallgatók 30%-a részesül pénzügyi támogatásban
  • 55.000 fős alumni

Kampuszok

A Sciences Po jelenleg hét egyetemi kampusszal rendelkezik Franciaország hét városában (Dijon, Le Havre, Menton, Nancy, Párizs, Poitiers, Reims). Minden kampusz alapképzést és egyenrangú diplomát kínál, azonban mester-és doktori programok csak a párizsi kampuszon találhatóak.

Neves alumni

Források

Jegyzetek

  1. a b QS World University Rankings by Subject 2015 - Politics & International Studies. Top Universities. (Hozzáférés: 2015. november 24.)
  2. A world-class university. Sciences Po. (Hozzáférés: 2015. november 24.)
  3. a b c d History. Sciences Po. (Hozzáférés: 2015. november 24.)
  4. History. Sciences Po. (Hozzáférés: 2015. november 24.)
  5. QS World University Rankings by Subject 2014. Top Universities. (Hozzáférés: 2015. november 24.)
  6. Sciences Po. Times Higher Education (THE). (Hozzáférés: 2015. november 24.)