„Kopja” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor: | 5. sor: | ||
{| class="wikitable sortable mw-collapsible" |
{| class="wikitable sortable mw-collapsible" |
||
|+ |
|+ |
||
|Vastag, lándzsaszerű szúrófegyver; lovagi viadalon "öklelésre" szolgált, vele igyekeztek egymást a küzdők a nyeregből kivetni. A székelyeknél vagy más, elsősorban reformátusok lakta vidékeken kopjának vagy kopjafának nevezik a sajátos faragással díszített, oszlopszerű temetői fejfát.<ref>{{Cite web|url=http://meszotar.hu/keres-kopja|title=kopja jelentése - Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára|accessdate=2017-04-03| |
|Vastag, lándzsaszerű szúrófegyver; lovagi viadalon "öklelésre" szolgált, vele igyekeztek egymást a küzdők a nyeregből kivetni. A székelyeknél vagy más, elsősorban reformátusok lakta vidékeken kopjának vagy kopjafának nevezik a sajátos faragással díszített, oszlopszerű temetői fejfát.<ref>{{Cite web|url=http://meszotar.hu/keres-kopja|title=kopja jelentése - Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára|accessdate=2017-04-03|author=Pálinkás István|work=meszotar.hu}}</ref> |
||
|} |
|} |
||
A lap 2017. április 3., 20:42-kori változata
A kopja egy lándzsaszerű szúrófegyver, amelyet a 17. századig használt a magyarság. A fegyver átlag hosszúsága 2,5 méter, de több változatban is megtalálható volt. A lovassági kopja nyele a 12. században egy erős, masszív fanyél volt, míg a gyalogosoké egy karcsúbb és rövidebb volt. A kopjanyelek a késő középkorban vastagodtak meg. Magyarországon széles körben használtak univerzális kopjatípusokat. Hosszuk valamivel magasabb volt egy átlagos ember magasságánál.
Kopjacsúcsok
A legátlagosabban használt kopjacsúcsok közé tartozik a lapos, vagy enyhén megvastagodó lapforma, mely jól elkülönült a köpűtől. A középkorban igen elterjedt volt a háromszög alakú kopjacsúcs. A 13-14. században ezek karcsúbbá váltak.
Vastag, lándzsaszerű szúrófegyver; lovagi viadalon "öklelésre" szolgált, vele igyekeztek egymást a küzdők a nyeregből kivetni. A székelyeknél vagy más, elsősorban reformátusok lakta vidékeken kopjának vagy kopjafának nevezik a sajátos faragással díszített, oszlopszerű temetői fejfát.[1] |
A kopjafa
Székelyföldön, Kalotaszegen, de az Alföld több helyén is (pl. Fülöpszállás, Albertirsa, Monor stb.) elterjedt, amely egyes vélemények szerint – legalábbis Székelyföldön – a kopjás temetés emlékét őrzi. (A hódoltság kori törők temetők elterjedt sírjele volt a halott mellé szúrt dzsida.) Meglétére már hódoltság kori források is utalnak. Faragása és díszítésmódja a guzsalyéhoz hasonló: karcsú testét mind a négy oldalán egyformán vésett mértanias elemek díszítik. Gyakran festették is. Általában nincs „homloka”, így felirata sem; többnyire csak a halál évét vésték rá. Csúcsa általában virág, gömb, buzogány, láng, szív stb. díszekben végződik, amely néhol a halott nemének megkülönböztetésére is szolgált. Erdély sok helyén – pl. Háromszékben – gombfának nevezik, ugyanitt a lábfát nevezték kopjafának is, így a kopjafa már nemcsak ehhez az altípushoz kapcsolódik.
Források:
- ↑ Pálinkás István: kopja jelentése - Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára. meszotar.hu. (Hozzáférés: 2017. április 3.)