„Manasz (filozófia)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
== Kapcsolódó cikkek == |
== Kapcsolódó cikkek == |
||
* [[Avidja]] |
|||
* [[Szanszkrit szójegyzék]] |
* [[Szanszkrit szójegyzék]] |
||
== Hivatkozások == |
== Hivatkozások == |
||
{{jegyzetek}} |
{{jegyzetek}} |
||
A lap 2017. április 2., 07:09-kori változata
| A sorozat témája Hinduizmus |
|---|
 |
|
Hindu források
|
|
Összehasonlítása
más világvallásokkal |
|
Kapcsolódó fogalmak
|
|
Szanszkrit szavak
|
A manasz (dévanágari: मनस्) az értelem, a gondolat, a felfogás, az érzékelés és az akarat koordináló szerveként felfogott elme a szanszkrit irodalomban.
A védikus időkben az egyéni lelket és a beszéd (vács) alapját jelentette. Az upanisadok korában különbözőképp értelmezték: időnként a beszéddel és a lélegzettel kapcsolták össze, máskor az érzékszervek és az önvaló (átman) között közvetítő tényezőként fogták fel.
A darsanákban a manasz különleges, kiegészítő érzékszervként jelenik meg, amelynek segítségével az érzékletek és a gondolatok eljutnak az átmanig. A szánkhja bölcseletben a manasz princípiuma (tattvája) az értelemmel (buddhi) és az egóval (ahankára) együtt hármas "belső szervet" (antakharana) alkot.
A buddhista pszichológia szerint a manasz az elme racionális képessége. A páli kánon szerint ugyanazt jelenti, mint a csitta és a vidnyána.
Kapcsolódó cikkek
Hivatkozások
- Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009