„Ingrid Bergman” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Dani910 (vitalap | szerkesztései)
11 szerkesztés
Pontosabb képet ad róla legismertebb szerepének megemlítése.
Pegybot (vitalap | szerkesztései)
botok
25 802 szerkesztés
a clean up, replaced: Két éves → Kétéves AWB
23. sor: 23. sor:
|}}
|}}


'''Ingrid Bergman''' ({{kiejtés|sv-Ingrid_Bergman.ogg}}) ([[Stockholm]], [[1915]]. [[augusztus 29.]] – [[London]], [[1982]]. [[augusztus 29.]]) háromszoros [[Oscar-díj]]as svéd [[színész]]nő, akit minden idők egyik legnagyobb hatású színésznőjeként tartanak számon.<ref>[http://index.hu/nagykep/2012/08/29/30_eve_hunyt_el_ingrid_bergman/ 30 éve hunyt el a Casablanca sztárja - Index, 2012. augusztus 30.]</ref> Legismertebb szerepe a [[Casablanca (film)|Casablanca]] című filmben Ilsa Lund László megformálása [[Humphrey Bogart]] oldalán. Olyan filmtörténeti klasszikusokban szerepelt még, mint a [[Forgószél (film)|Forgószél]], a [[Gázláng]] vagy az [[Őszi szonáta]].
'''Ingrid Bergman''' ({{kiejtés|sv-Ingrid_Bergman.ogg}}) ([[Stockholm]], [[1915]]. [[augusztus 29.]] – [[London]], [[1982]]. [[augusztus 29.]]) háromszoros [[Oscar-díj]]as svéd [[színész]]nő, akit minden idők egyik legnagyobb hatású színésznőjeként tartanak számon.<ref>[http://index.hu/nagykep/2012/08/29/30_eve_hunyt_el_ingrid_bergman/ 30 éve hunyt el a Casablanca sztárja - Index, 2012. augusztus 30.]</ref> Legismertebb szerepe a [[Casablanca (film)|Casablanca]] című filmben Ilsa Lund László megformálása [[Humphrey Bogart]] oldalán. Olyan filmtörténeti klasszikusokban szerepelt még, mint a [[Forgószél (film)|Forgószél]], a [[Gázláng]] vagy az [[Őszi szonáta]].


<!--
<!--
30. sor: 30. sor:
== Élete ==
== Élete ==


[[Svédország]] fővárosában, Stockholmban született, [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] családban. Két éves volt, amikor édesanyja, a német származású Friedel Adler meghalt. 13 éves koráig édesapja, Justus Bergman nevelte, majd annak halála után rokonokhoz került. A stockholmi Királyi Drámai Színházban tanult. Első kis szerepét [[1934]]-ben kapta az ''Óváros grófja'' című filmben. Tucatnyi svéd filmszerep után [[1939]]-ben választotta ki [[David O. Selznick]] egy korábbi, [[1936]]-ban készült svéd nyelvű filmje, az ''Intermezzo'' angol nyelvű remake-jének főszerepére. A film hatalmas siker lett, és „Svédország fényes ajándéka” megérkezett [[Hollywood]]ba.
[[Svédország]] fővárosában, Stockholmban született, [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] családban. Kétéves volt, amikor édesanyja, a német származású Friedel Adler meghalt. 13 éves koráig édesapja, Justus Bergman nevelte, majd annak halála után rokonokhoz került. A stockholmi Királyi Drámai Színházban tanult. Első kis szerepét [[1934]]-ben kapta az ''Óváros grófja'' című filmben. Tucatnyi svéd filmszerep után [[1939]]-ben választotta ki [[David O. Selznick]] egy korábbi, [[1936]]-ban készült svéd nyelvű filmje, az ''Intermezzo'' angol nyelvű remake-jének főszerepére. A film hatalmas siker lett, és „Svédország fényes ajándéka” megérkezett [[Hollywood]]ba.


Néhány svéd filmdarab és három sikeres amerikai film után az [[1942]]-es, klasszikussá vált ''[[Casablanca (film)|Casablancában]]'' [[Humphrey Bogart]] oldalán játszott. Két évvel később megkapta az első Oscar-jelölését az [[1943]]-as ''Akiért a harang szól'' filmszerepéért. A rákövetkező évben [[Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek|a legjobb színésznőnek járó]] [[Oscar-díj]]at vehette át az [[1944]]-ben készült ''[[Gázláng]]'' filmbeli alakításáért. Az egymás után harmadik jelölését a ''Szent Mary harangjai'' ([[1945]]) filmben nyújtott alakításáért kapta. [[1948]]-ban negyedszerre jelölték a ''Szent Johanná''ért. [[Alfred Hitchcock]], aki a ''[[Forgószél (film)|Forgószél]]'' és a ''[[Elbűvölve]]'' filmjeit rendezte, rajongott Bergmanért, de hiába táplált iránta gyengéd érzelmeket.
Néhány svéd filmdarab és három sikeres amerikai film után az [[1942]]-es, klasszikussá vált ''[[Casablanca (film)|Casablancában]]'' [[Humphrey Bogart]] oldalán játszott. Két évvel később megkapta az első Oscar-jelölését az [[1943]]-as ''Akiért a harang szól'' filmszerepéért. A rákövetkező évben [[Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek|a legjobb színésznőnek járó]] [[Oscar-díj]]at vehette át az [[1944]]-ben készült ''[[Gázláng]]'' filmbeli alakításáért. Az egymás után harmadik jelölését a ''Szent Mary harangjai'' ([[1945]]) filmben nyújtott alakításáért kapta. [[1948]]-ban negyedszerre jelölték a ''Szent Johanná''ért. [[Alfred Hitchcock]], aki a ''[[Forgószél (film)|Forgószél]]'' és a ''[[Elbűvölve]]'' filmjeit rendezte, rajongott Bergmanért, de hiába táplált iránta gyengéd érzelmeket.

A lap 2017. február 26., 00:00-kori változata

Ingrid Bergman
1944-ben
1944-ben
Életrajzi adatok
Született1915. augusztus 29.
Stockholm, Svédország
Elhunyt1982. augusztus 29. (67 évesen)
London, Anglia
SírhelyNorra Bregravningsplatsen
HázastársaAron Petter Lindström
(1937 – 1950)
Roberto Rossellini
(1950 – 1957)
Lars Schmidt
(1958 – 1975)
ÉlettársJohn Van Eyssen
Gyermekei
Pályafutása
Iskolái
  • Dramatens elevskola
  • Palmgrenska samskolan
Aktív évek1935 – 1982
Díjai
Oscar-díjLegjobb női főszereplő
Gázláng (1944)
Anastacia (1956)
Legjobb női mellékszereplő
Gyilkosság az Orient expresszen (1974)
Golden Globe1945, 1946, 1957
BAFTA-díj1975
Emmy-díj1960, 1982
További díjak
Ingrid Bergman aláírása
Ingrid Bergman aláírása
Ingrid Bergman weboldala
Ingrid Bergman IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Ingrid Bergman témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ingrid Bergman (kiejtéseⓘ) (Stockholm, 1915. augusztus 29. – London, 1982. augusztus 29.) háromszoros Oscar-díjas svéd színésznő, akit minden idők egyik legnagyobb hatású színésznőjeként tartanak számon.[4] Legismertebb szerepe a Casablanca című filmben Ilsa Lund László megformálása Humphrey Bogart oldalán. Olyan filmtörténeti klasszikusokban szerepelt még, mint a Forgószél, a Gázláng vagy az Őszi szonáta.


Élete

Svédország fővárosában, Stockholmban született, evangélikus családban. Kétéves volt, amikor édesanyja, a német származású Friedel Adler meghalt. 13 éves koráig édesapja, Justus Bergman nevelte, majd annak halála után rokonokhoz került. A stockholmi Királyi Drámai Színházban tanult. Első kis szerepét 1934-ben kapta az Óváros grófja című filmben. Tucatnyi svéd filmszerep után 1939-ben választotta ki David O. Selznick egy korábbi, 1936-ban készült svéd nyelvű filmje, az Intermezzo angol nyelvű remake-jének főszerepére. A film hatalmas siker lett, és „Svédország fényes ajándéka” megérkezett Hollywoodba.

Néhány svéd filmdarab és három sikeres amerikai film után az 1942-es, klasszikussá vált Casablancában Humphrey Bogart oldalán játszott. Két évvel később megkapta az első Oscar-jelölését az 1943-as Akiért a harang szól filmszerepéért. A rákövetkező évben a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat vehette át az 1944-ben készült Gázláng filmbeli alakításáért. Az egymás után harmadik jelölését a Szent Mary harangjai (1945) filmben nyújtott alakításáért kapta. 1948-ban negyedszerre jelölték a Szent Johannáért. Alfred Hitchcock, aki a Forgószél és a Elbűvölve filmjeit rendezte, rajongott Bergmanért, de hiába táplált iránta gyengéd érzelmeket.

Bergman 1949-ben ismerkedett meg Roberto Rossellini filmrendezővel, miután annak Róma nyílt város című filmje katartikus hatást tett rá. A Stromboli filmjében szerepelve egymásba szerettek, és Ingrid elhagyta érte a férjét, dr. Aron Petter Lindströmöt, akivel 1937-ben házasodott össze, és a lányukat, Pia Lindströmöt. Összeházasodtak Rossellinivel, majd három gyermekük született: Isotta és Isabella Rossellini ikerlányai, akik színésznők lettek és egy fia, Roberto Ingmar Rossellini. A viszonyukat botrányosnak találta mind Hollywood, mind a közvélemény; Bergmant, aki a házasságkötéskor már terhes volt, az „erkölcsi elfajzás hollywoodi apostolának” titulálták, és az Egyesült Államok elhagyására kényszerítették.

A botrány után 1956-ban tért vissza dicsőségesen Hollywoodba, amikor az Anasztázia főszerepéért megkapta a második Oscar-díját. Tovább folytatta az európai és amerikai filmekben felváltva való szerepléseit. Hat év házasság után, 1956-ban elvált Rosselinitől. Harmadik férje a svéd származású Lars Schmidt színházi producer lett, akivel 1957-től 1976-ig voltak házasok. A harmadik Oscart az 1974-es Gyilkosság az Orient Expresszen legjobb mellékszereplőjeként kapta meg. 1978-ban az Ingmar Bergman rendezte Őszi szonáta című filmért hetedszer jelölték az Akadémiai Díjra. Ez volt az utolsó mozifilm-szerepe, amelyet a legjobb alakításai között tartanak számon.

Folyékonyan beszélt svéd, német, francia, angol és olasz nyelven. 1982-ben mellrákban hunyt el a 67. születésnapján, Londonban. Végakarata szerint Svédországban hamvasztották el, és Stockholmban a hamvait részben szétszórták, részben a Norra begravningsplatsen-ben temették el.

Posztumusz kapta meg a legjobb színésznőnek járó Emmy-díjat 1982-ben a Golda nevű nő című tvfilm-sorozatért, amelyben Golda Meirt, az egykori izraeli miniszterelnököt alakította. A filmművészethez való jelentős hozzájárulásáért az emlékét egy csillag őrzi a hollywoodi Hírességek útján, a Hollywood sgt. 6759 szám alatt.

Filmjei

Ingrid Bergman a Gyilkos szerelem című filmben (1941)
Ingrid Bergman, mint Ilsa a Casablancában
Ingrid Bergman csillaga Hollywoodban

Színházi szerepei

  • Liliom (Molnár Ferenc színműve) (New York, 1940)
  • Anna Christie (Eugene O’Neill drámája) (Santa Barbara, 1941)
  • Lotaringiai Johanna (Joan of Lorraine, Maxwell Anderson színműve) (New York, 1946)
  • Johanna a máglyán (Jeanne d'Arc au bucher; Arthur Honegger oratóriuma) (Nápoly, 1953)
  • Tea és vonzalom (Tea and Sympathy; Robert Anderson színműve) (Párizs, 1956)
  • Hedda Gabler (Henrik Ibsen színműve) (Párizs, 1962)
  • Egy hónap falun (A Month in the Country; Ivan Turgenyev színműve) (Guildford, Nagy-Britannia, 1965)
  • A költő és üzlete (More Stately Mansions; Eugene O’Neill drámája) (New York, 1967)
  • Brassbound kapitány megtérése (Captain Brassbound's Conversion; George Bernard Shaw színműve) (Washington, 1972)
  • Ne váljunk el (The Constant Wife; Somerset Maugham színműve) (New York, 1975)
  • A Hold folyói (Waters of the Moon; Norman Charles Hunter színműve (London, 1979)

Díjai

Ingrid Bergman sírja Stockholmban

Jegyzetek

Források

Könyvek

  • Ingrid Bergman: Életem, Gondolat Könyvkiadó, 1989. ISBN 963-282-104-1
  • Aleksandra Ziółkowska-Boehm: Ingrid Bergman prywatnie, 2013. Prószyński i S-ka, Warszawa, ISBN978-83-7839-518-8
  • Aleksandra Ziolkowska-Boehm: Ingrid Bergman and her American Relatives, Lanham, MD: Hamilton Books. The Rowman & Littlefield Publishing Group, 2013. ISBN 978-0-7618-6150-8

Linkek

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ingrid_Bergman&oldid=18479115”