Ateizmus

Az ateizmus azon nézetek összefoglaló neve, melynek hívei nem hisznek Isten vagy az istenek létezésében, vagy egyenesen elvetik azt. Legalább 2300-2500 éves eszme, világnézet.

Etimológiája

A korai ógörög nyelvben az atheos (άθεος) melléknév (ami a theos, isten szóból jöt létre az a- fosztóképzővel) istennélküliséget vagy istenekben való hit nélküliséget jelentett. A szó az i.e. 5. század körül újabb jelentést kapott: istentagadó, istentelen. Cicero átvitte a szót a latin nyelvbe. A szó a korai keresztények és pogányok vitái során terjedt el, akik egymást kölcsönösen ateizmussal vádolták.

Ágai

Az ateizmusnak két fő változata létezik:

• A gyenge ateizmus egyszerűen az isten(ek)ben való hit hiánya. A gyenge ateisták szerint egyetlen istenség léte sem bizonyított, ezért nem indokolt a bennük való hit sem. (negatív ateizmus)
• Az erős ateizmus az a meggyőződés, miszerint nem léteznek istenek. Az erős ateisták tehát bizonyítottnak érzik az istenek nemlétét. (pozitív ateizmus)

Létezik ezenkívül gyakorlati ateizmus is. Az ateizmus ebben a formájában annyit jelent, hogy valaki nem tagadja ugyan Isten létét, azonban életére – amennyiben elismeri egyáltalán – a transzcendencia létezése semmilyen hatással nincs, a mindennapokban nem befolyásolja. Lásd még: deizmus.

Az ateizmusnak számos válfaja ismert és vannak olyan ágai is, amelyek a vallássá szerveződtek és vannak olyanok is, amelyek egyházzá. Ateista-humanista egyházak fellelhetőek a skandináv országokban és Magyarországon is vannak ateista egyház-alapítási kezdeményezések.

Története

Ókor

Keleten a nem kifejezetten vallásos filozófia az i.e. 6. században kezdődött a Taoista Lao Ce filozófus tanításaival, majd Siddharta Gautama azaz Buddha tanításaival. Bár a buddhista szövegekben sokszor előfordulnak a védikus istenek, az üdvözüléshez vezető útnak nem feltétele az ezekben való hit és annak szertartásai. Léteztek más ateista vagy materialista irányzatok is, mint az ún. Lokayata filozófia, amelyet Csarvaka alapított Indiában.

Nyugaton a teizmus alapvető hit volt, mely az állam isteni jogait támasztotta alá. A történelemben bárki, aki nem az állami istenben hitt, az ateizmus vádjával kivégezhető volt. Szókratészt például ilyen politikai okokból "atheos"-nak nyilvánították, aki nem hisz az állam által kikiáltott istenben, és halálra ítélték. Ő maga védekezett ezen vádak ellen, hívőnek mondva magát. A keresztényeket Rómában szintén azért üldözték, mert a hivatalos vallást nem fogadták el.

Az ateizmus azon formáját, ahogy mi ismerjük, legrégebben Epikurosz "vallotta" az i.e. 300 környékén. Az epikureánusok az istenben való hitet irracionálisnak gondolták, és óvakodtak tőle. Gondolataik egyik legjobb ránk maradt kifejezése Lucretius "A dolgok természetéről" című művében található, amely az i.sz. 1. században íródott. Meg kell jegyezni, hogy Lucretius nem volt ateista, hiszen hitt istenekben, és Epikurosz is "csak" bizonytalan volt a kérdésben (lásd gyenge ateizmus), azonban mindketten úgy vélték, hogy ha isten létezik is, akkor is érdektelen az emberi ügyekben. Mindketten tagadták a halál utáni életet. Az epikureistákat nem üldözték, de a nézeteik támadásokat váltottak ki a fő kortárs filozófiai irányzat, úgymint a sztoicizmus és a neoplatonizmus képviselőiből. A mozgalom kis hatású maradt, és a Római Birodalom végével kihalt, amíg Pierre Gassendi fel nem fedezte újra a 17. században.

Középkor

A középkorban, különösen az inkvizíció idején sok embert üldöztek eretnekség miatt. A középkori hitetlenség a gyenge ateizmushoz volt közelebb. Kifejezett erős ateizmus megnyilvánulása extrém ritka volt. Az "epikureus" kifejezés szitokszó volt, és nemigen akadt követője. Mindenesetre Anzelmusz istenérve legalább elméletben elismeri isten létezésének kérdésességét, csak hogy bizonyítsa. A középkorban a legközelebbi irányzat talán a panteisztikus "Szabadgondolkodó Felebarátok" mozgalom volt. Egy tagjukról, Löfflerről, akit 1375-ben végeztek ki emiatt, azt mondják, hogy megátkozta a kivégzőit, hogy úgy sincs elég fájuk, hogy "a véletlent, ami a világot uralja", elégessék (tudniillik máglyahalált halt). A kortárs Charvaka iskola, amely a 14. századig fennmaradt Indiában, nyíltan ateista és empirikus volt.

A reneszánsz és reformáció alatt az egyház kritikája egyre sűrűbb lett, de nem célozta meg az ateizmust. Az elszakadóak egymás ellen is fordultak.

Az "ateizmus" kifejezést a 16. századi Franciaországban kezdték el használni, és eredetileg valláskritikusokat, tudósokat, materialista filozófusokat, deistákat és eretnekeket vádoltak vele. A vádat majdnem mindig tagadták. Így az ateizmus szó a reformáció és felvilágosodás idejében, mint felvállalt nézet nemigen fordult elő. Hogy milyen veszélyes volt az ateizmus vádja, azt illusztrálja, hogy 1766-ban egy francia nemes embert, Jean-Francois de la Barre-t megkínoztak, lefejeztek, és a fejét elégették, a kereszt elleni vandalizmus vádjával, annak ellenére, hogy Voltaire megpróbálta az ítéletet visszavonatni.

Újkor

Az angol materialistát Thomas Hobbest (1588–1679) szintén vádolták ateizmussal, de ő tagadta. A teizmusa szokatlan volt annyiban, hogy istent anyaginak hitte. Korábban Christopher Marlowe-t (1563–1593) is vádolták ateizmussal, mivel egy Krisztus istenségét tagadó művet találtak nála. Mielőtt megvédhette volna magát megölték, bár más okból.

Az ateizmussal vádoltak között volt Denis Diderot (1713–1784), a felvilágosodás egyik leghíresebb filozófusa, és az Enciklopédia főszerkesztője. Azon Enciklopédiáé, amelyet a vallásos, különösen katolikus dogmák kritikájaként tartottak számon. Diderot-t bebörtönözték néhány betiltott írásáért.

Az 1770-es évekre az ateizmus még mindig egy veszélyes vád volt, amit általában tagadtak, de már kezdett egy felvállalt nézetté átalakulni. Az ateizmust elsőnek "nyíltan" Holbach báró vállalta fel az 1770-ben kiadott "A természet rendszere" című művében. Holbach Párizsban közismert társasági személy volt, aki egy híres szalont vezetett, melyet sok elismert értelmiségi személy látogatott a korban, úgymint Diderot, Jean Jacques Rousseau, David Hume, Adam Smith, és Benjamin Franklin. Viszont a könyvét álnéven jelentette meg, és betiltották, és nyílvánosan elégették. Matthew Turner, egy liverpooli fizikus volt az első angol, aki először nyíltan elismerte, hogy ateista, Válaszok Dr. Priestley leveleire egy filozófiai hitetlenhez című pamfletjében, 1782-ben, bár álnéven írta azt, egy ismeretlen szerkesztőhöz küldte be, és egy ismeretlen szerzőhöz címezte.

Az 1789-es Nagy Francia Forradalom után robbant be az ateista gondolat a politikai köztudatba, és nyitotta meg az utat a 19. századi racionalista és szabadgondolkodó mozgalmaknak. Egy korai ateista momentum volt Ludwig Feuerbach-tól a "Kereszténység lényege" című könyv. További német ateista gondolkodók a 19. századból Arthur Schopenhauer és Friedrich Nietzsche. A szabadgondolkodó Charles Bradlaugh-t többször parlamenti képviselővé választották Angliában, de nem foglalhatta el a helyét, mivel kérelmét, hogy világi esküt tegyen hitbéli helyett, elutasították (Ő felajánlotta, hogy vallásos esküt tesz, de azt is elutasították.) Miután negyedik alkalommal is újraválasztották, a parlament engedett, és ő volt az első ateista, aki a parlamentben ülhetett, ahol többek között az eskü megreformálásán vett részt. Más országokban isten elutasítása istenkáromlásnak minősült. Számos országban, mint Németországban, Spanyolországban és Nagy-Britanniában ezek a törvények megmaradtak. Hasonlóképpen néhány amerikai államban, mint Massachusetts-ben fennmaradtak ilyen törvények, bár ritkán alkalmazzák őket ma már.

1884-ben, Karl Marx, ateista politikai közgazdász azt írta "Hegel a 'Jog filozófiája'-nak kritikája" című művében:

„A vallásos szenvedés egyrészt egyben tényleges szenvedés, másrészt tüntetés tényleges szenvedés ellen. A vallás az elnyomott lények sóhajtása, szív a szívtelen világban, és lélek a lélektelen körülményekben. A népek ópiuma.” [1]

Marx elmélete szerint az emberek azért fordulnak a valláshoz, hogy a valóság szociális nyomorát enyhítsék; azaz Marx azt mondja, hogy a vallás az osztályelnyomás fájdalmainak enyhítésére létrehozott álomvilág, amely az elnyomott osztály szociális kontrollját segíti, az "evilági" kizsákmányolást, a túlvilági megváltás és igazságosság reményével áltatva őket: "az emberek hozzák létre a vallást, nem a vallás az embert".

Friedrich Nietzsche egy híres 19. századi ateista, akinek híres idézete: "Isten halott". Nietzsche amellett érvelt, hogy a nyugati keresztény vallás dekadens, halálra van ítélve, és ezek után egy új értékrendet kell létrehozni. (ld. nihilizmus).

Legújabb kor

A kommunista országok alkotmányosan szekuláris államok voltak. A Szovjetunió alkotmánya [2], Lenin nézetei a vallási szabadságot, szekuláris államot, oktatást célozták meg [3]. Ugyanakkor (mint az előbb láttuk) a klerikális osztály, mint elnyomó osztály jelent meg a marxizmusban, amely ellen szükségesnek tartották a küzdelmet. A bolsevik párt ideológiájában szintén antiklerikális volt, a vallás ellen propagandisztikus eszközökkel, szekuláris oktatással kívánt küzdeni. Mivel a kommunizmusban pártállam volt, ezért az állami hivatalos szekularitáson túl megjelent az államban a párt ideológiája, és így a vallás részben államilag is üldözött lett. Ennek fokai változtak állam és egyház szerint. Voltak bizonyos országok, és bizonyos egyházak, amelyek megtűrtek, elfogadottak lettek, noha különféle eszközökkel vezetőiket sokszor rákényszerítették arra, hogy bizonyos mértékben szolgálják a hatalmat.

Napjaink

A 2001. szeptember 11.-i eseményeket sokan értelmezték úgy, hogy megmutatta, hogy a vallási fanatizmus, milyen veszélyeket rejt magában. Talán ennek hatására megélénkült a szervezett ateizmus. 2005-ös év folyamán januárban, Indiában volt Ateista Világkongresszus és az IHEU júliusi, párizsi világkongresszusa a következő főbb esemény. Ez utóbbi hír egyik forrása

Filozófiája, nézetei

Ismeretelmélet

Az ateisták általában az empírizmus filozófiai vagy köznapi, esetleg naív változatát követik az ismeretelméletben. Jellemző rájuk a racionalizmus is. A két nézet filozófiai dilemmái a köznapi emberben általában nem okoznak ellentmondást, a filozófiában járatosabbak pedig valamilyen filozófiai irányzatban találhatnak valamilyen megoldást. Lehetséges ez egy analitikus filozófia-hoz hasonló hozzáállással, vagy egy naturalisztikus ismeretelmélet útján. Egy speciális megoldás a logikai pozitivizmus is.

Az agnosztikusok és ateisták többsége általában egyfajta kritikus, legalább enyhén szkepitkus, pozitivista jellegű, és sokszor episztemológiai felfogással rendelkezik. Jellemző rájuk egy fajta legalább liberális verifikácionizmus. Ennek szigoróbb változatát a logikai pozitivizmus fejlesztette ki.

Logikai pozitivizmus és ateizmus

A logikai pozitivisták, úgymint Rudolf Carnap szerint minden istenről való beszéd értelmetlenség, mivel ezen iskola, és hasonló iskolák szerint semelyik metafizikai állításnak nincs empírikus ellenőrizhetősége, és így igazság-értéke sem (nem lehet igaz vagy hamis), ezért nincs kognitív értelme (ld. verifikácionuzizmus). Szerintük a "Létezik-e isten?" kérdés, akárcsak a "Léteznek-e a babigok?" szigorúan véve kognitívan értelmetlen, bármennyire is értelmesnek tűnik az első [4]. A logikai pozitivisták így ateistáknak mondhatóak, de speciális indokaik vannak erre.

Ontológia

Az ateisták általában egy monista ontológiát képviselnek, amit pongyolán úgy fogalmazhatunk meg, hogy a világban csak szerkezettel rendelkező "anyag" van, amely bizonyos törvények szerint változik. Ez közel áll a realizmus felfogásához, ami szintén jellemző. A dualista ontológia elfogadása az ateizmust lényegében kizárja. Elképzelhető az ontológia, mint olyan teljes elutasítása, és egyfajta szigoró instrumentalizmus.

Erkölcsi nézetek

Az ateizmusnak az erkölcsről vallott nézetei részben kézenfekvő módon a különböző vallásos erkölcsök kritikájáról szól. Egy pozitív erkölcsi tanítás azért problémásabb, mivel az istenhittől való mentesség az abszolút erkölcs nézetek melletti egyik lehetséges érv hiányát jelenti. Így az ateisták között ritkán fordul elő olyan, aki egy bizonyos abszolút erkölcs mellett érvelne, inkább erkölcsi liberalizmus jellemző. Ugyanakkor ez nem jelenti, hogy egy ateistának ne lehetne személyes erkölcse, és azt sem, hogy ez a konszenzusos erkölcstől nagyon eltérő, antihumanista lenne. Nagyon sok ateistára jellemző egy világi humanizmus.

Sok világvallás tanítja azt, hogy az erkölcs egy istenség parancsolataiból vezethető le, valamint hogy az embereket leginkább az istenektől való félelem készteti erkölcsös viselkedésre. Ebből kifolyólag az ateistákat gyakran vádolják erkölcs nélküliséggel vagy erkölcstelenséggel. Az Egyesült Államokban például sokáig nem engedték az ateistákat bíróságon tanúskodni, mivel úgy hitték, egy ateistának nincs oka igazat mondani.

Az ateisták elutasítják ezt a nézetet, és azt állítják, ugyanannyira hajlanak az erkölcsös viselkedésre, mint bárki más - a neveltetésük miatt, másokkal való együttérzésből, a társadalom törvényei miatt, a jó hírnevük érdekében és önbecsülésből. Francis Bacon azt írja: "Az ateistának az eszére, a filozófiára, a természetes jámborságra, a törvényekre, a hírnévre kell hagyatkoznia; ezek mindegyike hozzásegíthet az erkölcsösséghez, még a vallás nélkül is; a vallásos babona azonban mindezeket elveti, és az emberek fejében egyeduralmat gyakorol." Ezen kívül, bár az ateizmus, mint negatív nézet, nem jár szükségszerűen együtt semmilyen erkölcsi filozófiával, sok ateista vonzódik a szekuláris humanizmushoz hasonló nézetekhez, melyek erkölcsi rendszere nem az istenségekben való hitre épül.

Az ateisták azt is állítják, hogy az erkölcsös élethez nincs szükség vallásos alapokra. Szerintük a valóban erkölcsös viselkedésnek az önzetlenségből kell fakadnia, nem pedig a halál utáni büntetéstől való félelemből, illetve a jutalom iránti vágytól. Továbbá felhívják a figyelmet arra, hogy a legtöbb vallásban az erkölcsi előírások tiltólistaként vannak megfogalmazva; bizonyos cselekedetek tilosak. Szerintük egy tiltólista betartása nem elegendő a valóban erkölcsös viselkedéshez, mivel az erkölcsnek pozítívnak kell lennie, nem negatívnak; Mit kell tennem?, nem pedig Mit nem szabad tennem?. Véleményük szerint a humanizmus és a racionális gondolkodás segítségével sokkal teljesebb erkölcsi életet lehet folytatni.

Ross felmérése 1950-ben azt mutatja, hogy az ateisták, és agnosztikusok nagyobb fejezik ki arra való hajlandóságukat, hogy segítsenek a szegényeknek, mint a mélyen vallásosak. [5]

Érvek az ateizmus mellett

Az ateizmus melletti tipikus érvek a következő típusúak:

• Isten létezése elleni logikai érvek
• Erkölcsi és praktikus okok
• Szociális okok
• Pszichológiai okok

Isten létezése elleni érvek

• Az inkonzisztens kinyilatkoztatások érve szerint a bibliai Isten létezése valószínűtlen, mivel sok teológus és hívő tett egymásnak ellentmondó és egymást kizáró kinyilatkoztatásokat. Az egyszerű halandónak nem áll módjában eldönteni, melyik kinyilatkoztatás a hiteles, ezért az a legbölcsebb, amit tehet, hogy tartózkodik az ítélethozataltól. Ez az érv egyebek között Voltaire Candide-jában és Filozófiai ábécéjében is megjelenik.
  • Kritikák: ha végignézzük a tudományok történetét, mindez rájuk is vonatkozik. A kinyilatkoztatások esetleges ellentmondásossága azt jelenti, hogy az emberek ezeket mindig másképp értelmezik. Ld. még a filozófiai hermeneutika c. cikket és Fekete Sándor Pál: Mostradamus titokzatos könyve - A próféciák c. könyvének bevezető fejezeteit (Média Kiadó, 1991, ISBN 963 7905 14 6 ; 30-45. old).

• A gonosz létezésének kérdése vitatja az olyan isten létezését, aki egyszerre mindenható és irgalmas, hiszen egy ilyen isten nem teremtett volna olyan világot, amelyben jelen van a gonosz, vagy legalábbis nem tűrné el annak huzamosabb létezését. Az érvelés szerint egy mindent tudó és mindenható istennek képesnek kell lennie szándékainak megfelelően irányítania a világot. Mivel a gonosz mégis szemmel láthatóan létezik, bizonyára Isten akarata szerint létezik. Ebből következik, hogy az ilyen isten vagy nem mindenható, vagy nem mindent tudó, vagy nem végtelenül irgalmas. Amennyiben azt is feltesszük, hogy ha létezik isten, akkor az az isten végtelenül irgalmas, mindent tudó és mindenható, arra a következtetésre jutunk, hogy ilyen isten nem létezik. A probléma első fennmaradt kifejtése Epikurosz nevéhez fűződik.

• A hitetlenség létezésének kérdése a gonosz létezésének kérdéséhez hasonló érvelés. A formális levezetés a következő:

Tegyük fel, hogy létezik Isten, aki mindenható és végtelenül irgalmas.

1. Isten azt szeretné, ha minden ember hinne benne, ismerné és szeretné. (Végtelenül irgalmas)
2. Isten bármit megtehet. (Mindenható)
3. Isten képes lenne minden emberrel megszerettetni magát. (2. szerint)
4. Az ateisták (akik egyszersmind emberek) nem hisznek Istenben.
5. Ha Isten valamit meg szeretne tenni, megtenné. (2. szerint)
6. Ha Isten azt szeretné, hogy minden ember higgyen benne, minden ember hinne benne. (5. szerint)
7. Isten nem szeretné, hogy minden ember higgyen benne. (4. és 6. szerint)
8. Ellentmondás 1. és 7. között.

Következtetés: nem létezik mindenható, végtelenül irgalmas Isten.

Megjegyzés: az érvelés ebben a formában logikailag hibás, 5. nyilvánvalóan nem következik 2.-ből.

• A szabad akarat kérdése érdekes problémát vet fel. A legtöbb monoteista vallás felruházza istenét a mindent tudás és a szabad akarat tulajdonságaival. Az érvelés szerint ez a két tulajdonság kizárja egymást, ezért bármely olyan istenkép, amely mindkét tulajdonságot magában foglalja, önellentmondásos. A levezetés a következő:

1. A szabad akarat meghatározása szerint ha Isten rendelkezik szabad akarattal, akkor bármely pillanatban dönthet, hogy valamit megtesz vagy sem.
2. A mindent tudás meghatározása szerint Isten mindent tud, ami a jövőben történni fog, így ismeri az összes döntését is, amelyeket a jövőben fog meghozni.
3. A tudás és a döntés meghatározásai alapján ha valaki tudja, hogy milyen döntést fog hozni a jövőben, nem hozhat másmilyen döntést (ti. egyébként nem tudta volna, milyen döntést hoz).
4. Ha Isten mindent tudó, nem képes a döntésre.
5. Isten nem lehet egyszerre szabad akaratú és mindent tudó.

• lásd még: Bábel-hal

Erkölcsi és gyakorlati okok

Az erkölcsi érvek az ateizmus mellett olyan esetekről szólnak, amikor az ateisták szerint a helyes cselekedet ateista nézetet igényel, vagy legalábbis azt, hogy bizonyos vallások, szekták hívei ne legyünk. A legerősebbnek tartott érv ezen kívül az, hogy azoknak, akik nem tudjk elfogadni a gonosz létezését isten személyében vagy személye mellett, és a világban ennek jeleit látják, ez isten létezésének elvetése mellett érv. A gyakorlati okok azt jelentik, hogy az ateisták szerint az ateizmus hasznos lehet, pozitív befolyása lehet egy ember életvitelére nézve. Ez a különböző ateista életszemléleteket jelenti, köztük leginkább a világi humanizmust.

Szociális okok

A hívőkhöz hasonlóan az ateisták közül is sokan nem azért ateisták, mert tudatosan meggondolt indokaik vannak erre, hanem mert így lettek oktatva, nevelve. BBC

Pszichológiai okok

Elterjedt a hit pszichológiai előnyeire rámutatni, ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy az ateizmusbanis szerepet játszhatnak érzelmek, motivációk, mivelhogy ezek az emberben álatalában fontos szerepet játszanak. Sok ateistának az istenhit melletti erős érzelmi okok megértése válik az ateizmus melletti okká.

Statisztikák

Mivel bizonyos kormányok szorgalmazták az ateizmust, mások pedig ellene voltak, ezért a statisztikai adatokban az ateizmus sokszor túl van becsülve, vagy alul. Lehet vitatni a statisztikák pontosságát, módszereit is. Az ateizmus, agnoszticizmus környékén vannak fogalmi tisztátalanságok, nem mindenki tudja pontosan, melyik mit jelent. Kérdéses a valamilyen egyházhoz tartozók esetében az, hogy ez mennyire jelent hitet, aktív vallásosságot, továbbá a nem vallásosak, nem válaszolók hova sorolása is.

• Egy 1995-ös felmérés [6],a mely az Enciklopédia Britannica számára készült, azt jelzi, hogy a világ népességének 14,7%-a nem vallásos, és 3,8%-a ateista.

• A 2001-es ausztrál népszámláláson [7] 15,5% jelölte be, hogy nincs vallása, és további 11.7% nem jelölt meg vallást.

• A 2001-es új-zélandi népszámláláskor [8] 40% jelölte be, hogy nincs vallása.

• A 2002-es Adherents.com felmérése [9] a világ szekuláris, hitetlen, agnosztikus és ateista népességét 14%-ra becsülte.

• A francia 2003-as népszámláláson [10] 54%-os volt a hívők aránya, 33%-os az ateistáké, 14%-os az agnosztikusoké, és 26%-os a semlegeseké.

• A BBC 2004-es felmérése [11] 10 országról készült, és azok száma, akik nem hisznek istenben vagy más felsőbb hatalomban, 0% és 30% között mozgott, 10%-os átlaggal. Körülbelül 8% mondta kifejezetten ateistának magát.

• A CIA 2004-es „Világ Tényei” kiadványa [12] 12,5%-ra becsüli a világ nem hívő részét és 2,4%-osra az ateistákat.

• A Pew Research Center 2004-es felmérése [13], azt mutatja, hogy az Egyesült Államokban a 30 év alatti népesség 12%-a, a 30 év feletti népesség 6%-a nem mondható vallásosnak.

• Az ateisták legmagasabb aránya nem államilag ateista országban valószínűleg Csehország (59%), bár az egykori Kelet-Németországban ez az arány még magasabb, (88%) [14].

• 1999-ben Magyarországon a Medián készített felmérést ebben 28% nem tartotta magát vallásosnak, és 3% nem tudta eldönteni [15].

• 2001-ben a népszámláláson [16], ezen inkább a vallási felekezethez való „hivatalos” tartozást mérték. 14,5% nem vallotta magát egyik felekzethez sem tartozónak, 10,1% nem válaszolt.

• Az alábbi linkek olyan felmérések eredményeit foglalják össze, amelyekkel az ateisták a hit és az IQ közötti negatív korrelációt igazolják. Az ateisták szerint a sok felmérés együttes konklúziója, hogy az ateizmus és a magasabb IQ egy enyhe korrelációt mutat. Ugyanitt szerepel az az adat is, hogy az amerikai National Academy of Sciences 1998-as felmérése azt mutatta, hogy a tudósok 72%-a ateista, 21%-a agnosztikus, és 7% istenhívőnek mondta magát. [17][18]

• Felmérés az USA-ban a felsőfokú képzés és a vallásosság közötti összefüggésről

Válaszolók	„A vallás nagyon fontos az életükben”	„A vallás minden, vagy legtöbb kérdést meg tud válaszolni a mindennapi életükben”
Felsőfokú tanulmányokat folytatott	53 %	58 %
Felsőfokú tanulmányokat nem folytatott	63 %	65 %

[19]

• Felmérés az USA-ban a vallásosság és a tudományos tevékenység összefüggéséről

Válaszolók	„Hiszek istenben (és a túlvilági életben)”
USA átlag	90 %
Tudósok B.S. végzettséggel	40 %
Kiemelkedő tudósok	10 %
matematikusok	40 %
biológusok	30 %
fizikusok	20 %

[20]

• Felmérés az USA-ban a vallásosság és az IQ közötti összefüggésről

Csoport	IQ
vallásos	100
nem vallásos	119

[21]

• Felmérés Nagy Britanniában az egyházi tagok relatív és abszolút csökkenéséről a 20. században

Év	Egyházi tagok (000)	Össznépesség (Nagy Britannia)	Tagok a népesség százalékában
1900	8664	32237	27 %
1920	9803	44027	22 %
1940	10017	47769	21 %
1960	9918	52709	19 %
1980	7529	56353	13 %
2000	5862	59122	10 %

(ld. Bruce,2002)

• Felmérés Nagy-Britanniában a vasárnapi iskola hallgatóinak csökkenéséről a 20. században

Év	Vasárnapi iskola hallgatók a népesség százalékában
1900	55 %
1920	49 %
1940	36 %
1960	24 %
1980	9 %
2000	4 %

(ld. Bruce,2002)

Lásd még

• agnoszticizmus, szkepticizmus, racionalizmus, humanizmus, deizmus, teizmus, panteizmus, vallás, materializmus, nihilizmus, pozitivizmus, darwinizmus, szabadgondolkodó, agnosztikus ateizmus, szekularizáció

• Ateista gondolkodók

Külső hivatkozások

• Magyar ateizmus honlap
• American Atheists
• Freethought Association
• James Thrower (2000): Western Atheism, Prometheus Books.
• Steve Bruce: "God is Dead", Blackwell Publishing, 2002.
• (1995) "Az állam és egyház szétválasztása", Faludi Ferenc Akadémia, Távlatok.
• Az utolsó elnyomott kisebbség
• Empiria Magazin
• A Szabadgondolkodó honlap ateizmus részlege
• Ateizmus linkgyűjtemény
• Ateizmus, p-dox megfogalmazásban
• Szincerus ateista honlap
• Ateizmus/ateista ábrázolása az irodalomban: Jókai: Mire megvénülünk
• Atheistic quotes

Az ateisták parodisztikus vallásai

• Nagy Zöld Trüsszentő
• Láthatatlan Rózsaszín Egyszarvú
• Hiszek a Napfaló Kockás Krokodilban Egyház

Ateizmuskritikák

• Istenérv ateista költőknek
• Prof. Tóth Tibor írása