„Kenotáfium” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Régi görögök helyett ókori görögök
a kékít
12. sor: 12. sor:
Az első görög kenotáfiumok egyszerű síremlékek voltak, amiket azok emlékére emeltek, akiknek földi maradványait nem találták meg. Az ókori görögök vallási hite szerint a temetetlen holtak lelke nem juthatott be az alvilágba, hanem a [[Styx]] partján kellett bolyonganiuk mindaddig, amíg testüket el nem temették. Ezért, ha a halott eltemetése nem volt lehetséges, legalább jelképes temetést végeztek, például port hintettek a holttestre (lásd [[Szophoklész]]: [[Antigoné]] c. drámájának történetét). Ha a holttest nem volt hozzáférhető, például tengerbe veszett, akkor üres síremléket ''(κενοτάφιον)'' állítottak neki. Ugyanily emlékművet állítottak néha az idegen földön eltemetett nevezetes férfiaknak is.
Az első görög kenotáfiumok egyszerű síremlékek voltak, amiket azok emlékére emeltek, akiknek földi maradványait nem találták meg. Az ókori görögök vallási hite szerint a temetetlen holtak lelke nem juthatott be az alvilágba, hanem a [[Styx]] partján kellett bolyonganiuk mindaddig, amíg testüket el nem temették. Ezért, ha a halott eltemetése nem volt lehetséges, legalább jelképes temetést végeztek, például port hintettek a holttestre (lásd [[Szophoklész]]: [[Antigoné]] c. drámájának történetét). Ha a holttest nem volt hozzáférhető, például tengerbe veszett, akkor üres síremléket ''(κενοτάφιον)'' állítottak neki. Ugyanily emlékművet állítottak néha az idegen földön eltemetett nevezetes férfiaknak is.


Ezt a szokást követték a [[rómaiak]]nál ''(cenotaphium)'' is. Hitük szerint a holtak szellemét ''(dii manes)'' kellett megbékíteni ezzel a cselekeddettel. Csak gonosztevők és hazaárulók testét hagyták temetetlenül, vadállatok és madarak zsákmányául. Az ilyen síremlék felszentelésekor a halottat fennszóval háromszor nevén szólították, és meghívták, hogy költözzék be az üres sírba. Hasonlóan jártak el az otthonuktól távol eltemetett személyek esetében is, ilyenkor a családtagok, vagy a polgártársak díszes síremléket emeltek az elhunyt szülőhelyén. Kenotáfiumnak nevezték azokat a [[mauzóleum]]okat is, amelyeket valaki még életében emeltetett saját maga vagy családtagjai részére. A kenotáfiumot a rómaiak ''tumulus honorarius''-nak,<ref>Lásd [[Suetonius]]: Cézárok élete, [[Claudius római császár|Claudius]] 1</ref> vagy ''inanis''-nak,<ref>Lásd [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]]: [[Aeneis]], III. 303.</ref> jelezve, hogy a sír csak emlékműve valakinek, aki nincsen odatemetve.
Ezt a szokást követték a [[ókori Róma|rómaiaknál]] is ''(cenotaphium).'' Hitük szerint a holtak szellemét ''(dii manes)'' kellett megbékíteni ezzel a cselekedettel. Csak gonosztevők és hazaárulók testét hagyták temetetlenül, vadállatok és madarak zsákmányául. Az ilyen síremlék felszentelésekor a halottat fennszóval háromszor nevén szólították, és meghívták, hogy költözzék be az üres sírba. Hasonlóan jártak el az otthonuktól távol eltemetett személyek esetében is, ilyenkor a családtagok, vagy a polgártársak díszes síremléket emeltek az elhunyt szülőhelyén. Kenotáfiumnak nevezték azokat a [[mauzóleum]]okat is, amelyeket valaki még életében emeltetett saját maga vagy családtagjai részére. A kenotáfiumot a rómaiak ''tumulus honorarius''-nak,<ref>Lásd [[Caius Suetonius Tranquillus|Suetonius]]: Cézárok élete, [[Claudius római császár|Claudius]] 1</ref> vagy ''inanis''-nak,<ref>Lásd [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]]: [[Aeneis (epika)|Aeneis]], III. 303.</ref> jelezve, hogy a sír csak emlékműve valakinek, aki nincsen odatemetve.


[[Fájl:Bada-bagh.jpg|jobbra|bélyegkép|300px|Kenotáfiumok a [[radzsasztán]]i Bada Bagh-ban ([[India]]).]]
[[Fájl:Bada-bagh.jpg|jobbra|bélyegkép|300px|Kenotáfiumok a [[radzsasztán]]i Bada Bagh-ban ([[India]]).]]


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==
{{források}}
{{jegyzetek}}


== Forrás ==
== Forrás ==
43. sor: 43. sor:
* [http://www.bbc.co.uk/religion/remembrance/history/cenotaph.shtml BBC-dokumentáció a londoni Cenotaph-ról.]
* [http://www.bbc.co.uk/religion/remembrance/history/cenotaph.shtml BBC-dokumentáció a londoni Cenotaph-ról.]


{{DEFAULTSORT:Kenotafium}}
{{DEFAULTSORT:Kenotáfium}}
[[Kategória:Síremlékek]]
[[Kategória:Síremlékek]]

A lap 2017. január 27., 15:46-kori változata

A hirosimai Memorial Cenotaph

Kenotáfium (görög forma kenotáfion, latin forma cenotaphium): üres síremlék, emléksír, szimbolikus sír vagy álsír. Olyan síremlék, amelybe nem temettek senkit, hanem olyan személy(ek) emlékét őrzi, aki(k)nek teste máshol, vagy ismeretlen helyen van eltemetve, vagy a holttest(ek) nem lelhető(k) fel, nem férhető(k) hozzá (pl. tengerbe vesztek).

A szó eredete, írásmódjai

Az ógörögül κενοτάφιο[ν] szó (kenotafio[n]) jelentése „üres sír”. Etimológiája: κενός, (kenosz) = „üresség” és τάφος (taphosz) = „a sír”).

Történelmi háttér

Az álsírok és kultikus sírok időben első előfordulása az ókori Egyiptomban találhatók. Az egyiptomi halottkultusz elképzelései lehetővé tették, hogy a több helyen épített sírok mindegyike szolgálhasson kultikus célokat.

Az első görög kenotáfiumok egyszerű síremlékek voltak, amiket azok emlékére emeltek, akiknek földi maradványait nem találták meg. Az ókori görögök vallási hite szerint a temetetlen holtak lelke nem juthatott be az alvilágba, hanem a Styx partján kellett bolyonganiuk mindaddig, amíg testüket el nem temették. Ezért, ha a halott eltemetése nem volt lehetséges, legalább jelképes temetést végeztek, például port hintettek a holttestre (lásd Szophoklész: Antigoné c. drámájának történetét). Ha a holttest nem volt hozzáférhető, például tengerbe veszett, akkor üres síremléket (κενοτάφιον) állítottak neki. Ugyanily emlékművet állítottak néha az idegen földön eltemetett nevezetes férfiaknak is.

Ezt a szokást követték a rómaiaknál is (cenotaphium). Hitük szerint a holtak szellemét (dii manes) kellett megbékíteni ezzel a cselekedettel. Csak gonosztevők és hazaárulók testét hagyták temetetlenül, vadállatok és madarak zsákmányául. Az ilyen síremlék felszentelésekor a halottat fennszóval háromszor nevén szólították, és meghívták, hogy költözzék be az üres sírba. Hasonlóan jártak el az otthonuktól távol eltemetett személyek esetében is, ilyenkor a családtagok, vagy a polgártársak díszes síremléket emeltek az elhunyt szülőhelyén. Kenotáfiumnak nevezték azokat a mauzóleumokat is, amelyeket valaki még életében emeltetett saját maga vagy családtagjai részére. A kenotáfiumot a rómaiak tumulus honorarius-nak,[1] vagy inanis-nak,[2] jelezve, hogy a sír csak emlékműve valakinek, aki nincsen odatemetve.

Kenotáfiumok a radzsasztáni Bada Bagh-ban (India).

Jegyzetek

  1. Lásd Suetonius: Cézárok élete, Claudius 1
  2. Lásd Vergilius: Aeneis, III. 303.

Forrás

A londoni Cenothaph

Ismertebb kenotáfiumok

Források

  • Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 764. o. ISBN 963-9257-02-8  
  • Officina egyetemes lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest: Officina Nova. 1994. ISBN 963-8185-87-2
  • Művészeti kislexikon. Akadémiai Kiadó 1973.

További információk

Commons:Category:Cenotaphs
A Wikimédia Commons tartalmaz Kenotáfium témájú médiaállományokat.