III. János lengyel király

III. János
Sobieski János 17.századi festmény
Lengyel király
Uralkodási ideje
1674 – 1696
Koronázása	1676. február 2.
Elődje	Mihály
Utódja	II. Ágost
Életrajzi adatok
Uralkodóház	House of Sobieski (Janina)
Született	1629. augusztus 17. Olesko
Elhunyt	1696. június 17. (66 évesen) Wilanów
Nyughelye	Waweli székesegyház
Édesapja	Jakub Sobieski
Édesanyja	Zofia Teofila Daniłowicz
Testvére(i)	Marek Sobieski Katarzyna Sobieska Anna Sobieska
Házastársa	Maria Kazimiera d’Arquien (1665–)
Gyermekei	ld. lent
III. János aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz III. János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

III. Sobiaski János (lengyelül: Jan III Sobieski), (Olesko, 1629. augusztus 16. – Varsó, 1696. június 17.) Lengyelország királya, Litvánia nagyfejedelme 1674-től. 1656-tól a korona nagy zászlóvivője, 1665-től a korona nagymarsallja, 1666-tól a korona tábori hetmanja, 1667-től a korona nagyhetmanja.

Ősei

Sobiaski János az ismert Sobiaski családból származott Sobieszin faluból. Apja, Sobieski Jakab élete végén krakkói kastellán (kb. gróf) volt, anyja Zofia Teofolia Daniłowicz révén rokonságban volt a hatalmas Żółkiewski nemzetséggel. Ükapja, Stanisław Żółkiewski a törökök, tatárok és havasalföldiek ellen vívott cecorai csatában vesztette életét.

Ifjúsága

Gondos nevelésben részesült, középiskoláját a krakkói Nowogrodski kollégiumban végezte, majd a krakkói Jagelló Egyetemen filozófiát tanult. Tanulmányai után bátyjával Marekkel, két évet külföldön töltött, végiglátogatva Nyugat-Európát. Megtanult latinul, franciául, németül és olaszul.

A testvérek 1648-ban tértek vissza, Bohdan Hmelnickij felkelése alatt. Mindketten beléptek a hadseregbe és zászlósként a zászlóaljuk élén átestek a tűzkeresztségen a zborówi csatában. János később részt vett egy Törökországba küldött követségben. Isztambulban megismerkedett az Oszmán Birodalom szervezetével és megtanulta a tatár nyelvet. Visszatérése után ezredesként részt vett a beresztecskói csatában, 1651-ben, és az orosz háborúban harcolt az ohmatovi csatában 1655-ben.

A hadvezér

A „svéd özönvíz” elején sok más katonai egységgel Ujściénél X. Károly Gusztáv svéd király védelmébe ajánlkozott, akinek később csaknem egy évig szolgált. 1656 áprilisában azonban már II. János Kázmér lengyel király mellett harcolt, és kitüntette magát a háromnapos varsói csatában a tatár lovasság kétezer fős egységének sikeres vezénylésében, s olyan bravúros manővereket hajtott végre, hogy a svédeket vezető X. Károly király élete is veszélybe került, amikor maga is kénytelen volt emiatt a tatárokkal közelharcba bocsátkozni. A király ekkor léptette elő a korona nagy zászlóvivőjének. A franciabarát párt tagjaként Lubomirski árulása idején Sobieski II. János Kázmér mellé állt.

1667-ben Sobieski a podhajcei csatában megverte a kozákokat és tatárokat, 1673-ban pedig nagy hetmánként fényes győzelmet aratott a törökök felett a chocimi csatában. Amikor 1673 novemberében meghalt Wiśniowiecki Mihály a királyválasztó szejm csak a litván küldöttek ellenszavazata mellett egyhangúlag utódjául választotta 1674. május 19-én III. Sobieski Jánost. A választásban jelentős szerepet játszott Maria Kazimiera d’Arquien, Marysieńka, Sobieski felesége.

Uralkodóként

Marysieńka királyné gyermekeivel Jerzy Siemiginowski-Eleuter festményén

A Lengyel–Litván Unió (más néven Nemzetközösség) legsürgősebb feladatának Sobieski János király a törökkel való békekötést, a stratégiai fontosságú Kamieniec Podolski visszaszerzését és az ország déli határainál folyó állandó háborúk folyamának megszakítását tartotta. Ebből a célból 1674 őszén a Lengyel–Litván Unió felújította a háborús cselekményeket a török fronton. Elfoglalták Bart és Raszkówot, és blokád alá vették Kamieniec Podolskit. Többre Sobieskinek nem tellett, mivel a litván nagyhetman, Michał Kazimierz Pac a litván hadsereggel visszatért Litvániába. Ez nyilvánvaló árulás volt, mivel Pac megegyezésre jutott Brandenburggal, akiktől Sobieski vissza akarta szerezni a Porosz Hercegséget a törökökkel való békekötés után. Ezek a törekvések azonban kudarcot vallottak, főként azért, mert Brandenburg szövetséget kötött Franciaországgal.

1675-ben a tatárok új erőkkel ismét átlépték a Dnyesztert, de nem tudták bevenni Żurawnót. A fegyverszünet után Kamieniec Podolski az Oszmán Birodalom kezén maradt, de visszatért Biała Cerkiew (ma: Bila Cerkva, Ukrajna). A következő 7 évben Lengyelország nem viselt háborút. Az országban Brandenburg és Ausztria pénzelte ellenállás bontakozott ki a király ellen. Kis-Lengyelországban még a király eltávolítását célzó összeesküvésre is sor került. A trónt Lotaringiai Károly hercegnek akarták felajánlani, aki Wiśniowiecki Mihály özvegyét vette feleségül.

Óriási hadi tapasztalatira alapozva Sobieski megreformálta a Lengyel–Litván Unió hadseregét, megváltoztatva a szervezését és felszerelését. A gyalogsági egységeknél végleg eltűnt a pika, viszont minden muskétás alabárdot kapott. Megnőtt a jelentősége a tüzérségnek és a dragonyosoknak, a támadásban a nehézfegyverzetű huszároké maradt a fő áttörő erő.

A Lengyel–Litván Unió 1686-ban

1683 márciusában a Nemzetközösség elfordult Franciaországtól, és szövetséget kötött I. Lipót császárral a törökök ellen, akik Franciaország szövetségesei voltak. A törökök akkor nagy hadjáratra készülődtek és Sobieski félt, hogy csapást mérnek Podólia területéről kiindulva a Nemzetközösségre, Lwówra és Krakkóra. Megerősítette hát ezeket a városokat és összehívta a hadsereget. Az Oszmán Birodalom azonban Ausztriát támadta meg, és három hónapon át tartó felvonulás után Kara Musztafa nagyvezír megostromolta Bécset. Sobieski nem várta meg a litván erősítést, a lengyel hadsereggel az ostromlott osztrák főváros alá vonult. 1683. szeptember 12-én vezénylete alatt lezajlott a kahlenbergi csata, amely a törökök lemészárlásával végződött. Ezután a Magyarországon keresztül visszavonuló török csapatokat követve Sobieski még egy jelentős győzelmet aratott Párkánynál, ezzel végleg felszabadítva Esztergomot a török uralom alól, majd decemberben egész seregével visszatért Krakkóba.

1684-ben a Lengyel–Litván Unió csatlakozott a Szent Ligához, melyet a Habsburg Birodalom, Velence, és a pápai állam kötött a törökök ellen. A háború az Oszmán Birodalom ellen így tovább folytatódott, és a következő években a lengyelek több vállalkozást indítottak Podóliába, Moldovába és Havasalföldre, de tényleges sikert nem tudtak elérni. Mivel Sobieski az Oszmán Birodalommal vívott háborúra fordította figyelmét, nem tudta már megújítani az államigazgatást, visszafoglalni a Balti-tenger környéki földeket, sem pedig biztosítani a trónt legidősebb fia, Jakab herceg számára. Egyedül abból a célból, hogy segítséget kapjon Oroszországtól a török háborúban, Krzysztof Grzymułtowski Moszkvában békét kötött, mely a szövetség feltételeit rögzítette a következő 20 évre.

Sobieski János lengyel király szobra a párkányi csata 325. évfordulóján (Alkotók: Győrfi Lajos, Varga Imre, Bácsi Lajos)

Sobieski emlékműve, mely eredetileg Lvovban állt, majd Gdańskba vittek át

Időközben az arisztokrácia udvaraiban mindenféle intrikák és torzsalkodások kaptak lábra a hatalom és vagyon körül. A Szejmeket a Liberum veto megszakította, a lengyel hadsereget a hetmanok és főurak magáncélra használták, nőtt az anarchia és a bűnözés a királyságban. Mindez az állam fokozatos széteséséhez és a király tekintélyének hanyatlásához vezetett, melyet tovább mélyített az 1691-es Moldova ellen indított katonai akció kudarca.

Sobieski uralkodása idején számos épület épült, többek között a wilanówi palota, a Krasiński palota, Varsóban, a Lubomirski vár Wisniczben, a minoriták temploma Krakkóban. A király gyakran tartózkodott Lwówban, saját háza volt a piactéren, a lwówiak különösen szeretett királya volt.

Halála és utódlása

III. Sobieski János hosszan tartó betegség után szívrohamban halt meg 1696. június 17-én Wilanówban. Felesége, Maria Kazimiera 1716-ban halt meg a franciaországi Blois kastélyában. Mindketten Krakkóban a waweli székesegyházban nyugszanak. A király szívét a varsói kapucinus templom királyi kápolnájában őrzik. A trónon Sobieski Jánost Erős Ágost szász választófejedelem követte.

Csaták, melyeket a lengyelek vívtak Sobieski parancsnoksága alatt

Podhajce (1667) Bracław (1671) Mohylów (1671) Kalnik (1671) Krasnobród (1672) Niemirów (1672) Komárom (1672) Kałusz (1672) Chocim (1673) Bar (1674)

Lwów (1675) Trembowla (1675) Wojniłów (1675) Żurawno (1676) Kahlenberg, Bécs (1683) Párkány (1683) Jazłowiec (1684) Żwaniec (1684) Jászvásár (1686) Szucsáva (1691)

Családfája

Marek Sobieski sz. 1549/50. † 1605.

Jadwiga Snopkowska sz. 1556/59. † 1588/89.

Jan Daniłowicz sz. 1570 † 1628.

Zofia Żółkiewska sz. kb. 1590. † 1634.

Jakub Sobieski sz. 1580. † 1646. VI. 12.

Zofia Teofila Daniłowicz sz. 1607. † 1661.

		Maria Kazimiera d’Arquien sz. 1641. VI. 28. † 1716. I. 17. OO   1665. VII. 5. (titkos eljegyzés 1665. V. 14.)		III Sobieski János sz. 1629. VIII. 17. † 1696. VI. 17.
Jakub Ludwik Sobieski  sz†. 1667. XI. 2.  † 1737. XII. 19.		NN  sz. 1669. V. 9.  † 1669. V. 9.		NN  sz. 1669. V. 9.  † 1669. V. 9.		Teresa Teofila Sobieska  sz. 1670. V.  † 1670. V.		Barbelune Sobieska  sz. 1672. X. 15.  † 1677.
La Mannone Sobieska  sz. 1674.  † 1675.		Teresa Kunegunda Sobieska  sz. 1676. III. 4.  † 1730. III. 10.		Aleksander Benedykt Sobieski  sz. 1677. IX. 6./9.  † 1714. XI. 16./19.		Konstanty Władysław Sobieski  sz. 1680. V. 1.  † 1726. II. 28.		NN

Jegyzetek

• Családi, életrajzi adatai (thepeerage.com)

Külső hivatkozások

• A Felvidék Ma hírportál (archivált hivatkozás, eredeti hivatkozás: www.felvidek.ma/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=192

Kapcsolódó szócikkek

• Lengyelország uralkodóinak listája
• Lengyel fejedelmek és királyok családfája

Előző uralkodó: Wiśniowiecki Mihály

Lengyel uralkodó 1674 – 1696

Következő uralkodó: Erős Ágost