„Szabó Gyula (író)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a paraméternevek egységesítése, replaced: |született_idő → |születési dátum, |született_hely → |születési hely, |elhunyt_idő → |halál dátuma, |elhunyt_hely → |halál helye AWB |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 56. sor: | 56. sor: | ||
*''A sátán labdái'', I–V. kötet, Bukarest, 1978–2002 |
*''A sátán labdái'', I–V. kötet, Bukarest, 1978–2002 |
||
*''Képek a kutyaszorítóból'', Csíkszereda, 2002 |
*''Képek a kutyaszorítóból'', Csíkszereda, 2002 |
||
*''Kényszerpályák'', Sepsiszentgyörgy, 2004 |
*''Kényszerpályák. Emlékek egy letűnt írói idő elejéről és végéről''; Albert, Sepsiszentgyörgy, 2004 |
||
== Díjai == |
== Díjai == |
||
A lap 2016. december 25., 08:05-kori változata
| Szabó Gyula | |
| Élete | |
| Született | 1930. szeptember 11. Homoródalmás |
| Elhunyt | 2004. december 21. (74 évesen) Kolozsvár |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | próza |
Szabó Gyula (Homoródalmás, 1930. szeptember 11.[1] – Kolozsvár, 2004. december 21.) romániai magyar író.
| „ | Szellemünk alaptermészete a nyugtalanság, s ebből az áll elő, hogy hol az élők háborgatják a holtakat, hol a holtak az élőket, és valóság lesz a »szellemjárás« még akkor is, ha csak lábszárcsontokat tesz-vesz az eleven kutató szellem. Sokáig az örök életet is ilyennek hittük-képzeltük: a test a lábbal együtt elporlik, de a szellem örökké jár s vándorol. | ” |
| – Szabó Gyula[1] | ||
Élete[2]
Homoródalmásοn született, szülei földművesek voltak, apja a kőfaragás mesterségében is jártas volt.
Szülőfaluja, Homoródalmás gyakran megjelent írásaiban, hazai élményei, s a Székelyföld társadalmának rohamos változásai határozták meg érdeklődését és művészi hitvallását. Itt ismerkedett meg a rugonfalvi származású Varga Irma tanítónővel, aki 49 éven át hűséges élettársa volt.
Tanulmányait szülőfalujában kezdte meg. 1942-ben oktatója javaslatára a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnáziumba iratták be, 1950-ben érettségizett. Felsőfokú tanulmányait Kolozsváron végezte, 1954-ben a Bolyai Tudományegyetemen magyar szakos tanári diplomát kapott.
1954 és 1957 között az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó szerkesztője volt. 1957-ben az Utunk, illetve a Helikon munkatársa lett, ahol egészen 1992-es nyugdíjba vonulásáig munkálkodott. A Magyar Írószövetség tagjai közé választották. 1962-ben a Román Népköztársaság Állami Díja elismerésben részesült.
2000 májusában Székelykeresztúr város díszpolgárává avatta, a laudációt egykori iskolatársa, Nagy Domokosné Szabó Emma tanárnő olvasta fel:
„Szabó Gyula már hosszú idők óta Keresztúr egyik büszkesége... Ő az örök hazajáró... A férjem osztálytársa is volt és ugyanolyan tehetségmentett, mint Szabó Gyula. Ehhez tudni kell, hogy a Magyar Tehetségmentés Alapítvány jóvoltából 1942-ben 30 kitűnő tanuló kapott teljes ellátást és tanulási lehetőséget... olyan volt mint a többi diák, fiatal, vidám... nagyon szűkszavú volt, pedig az ötvenes években igazán lehetett volna hangoskodó... Mégis valami megkülönböztette: olyan határozott, súlyos léptei voltak, mintha lépéseibe sűrűsödött volna az egész énje... Tudtuk róla, hogy nagyon jó tanuló, még abban a híres elit osztályban is a legjobb...”
2004. december 21-én hunyt el Kolozsváron, a homoródalmási unitárius templomban a székelykeresztúriak nevében egykori osztálytársa, dr. Sebestyén Gyula szakorvos búcsúztatta, szülőfaluja temetőjében helyezték örök nyugalomra.
Művei
1952-től jelentek meg novellái, ezután folyamatosan közölt, azonban az első sikert A Gondos atyafiság című faluregény-trilógiájával aratta. Igen termékeny író volt, elbeszéléseit, riportjait, esszéit kötetekben jelentette meg, több kisebb regénye is napvilágot látott, a legterjedelmesebb és legjelentősebb történelmi regénye a négykötetes A sátán labdái, amely az Erdélyi Fejedelemség vészterhes múltjába vezeti az olvasót, mintegy választ keresve a jelen sorsfordító kérdéseire.
Fontosabb köteteinek felsorolása:[1]
- Gondos atyafiság, 1–3. kötet, Bukarest, 1955–1961; 2. átdolgozott kiadás: Bukarest, 1964; 3. kiadás: 2004
- Annyi baj legyen, Bukarest, 1956
- A szülőföld szimfóniája, Bukarest, 1961
- Fűhúzó április, Bukarest, 1961
- Szerelmünk havában, Bukarest, 1967
- Húgom, Zsuzsika, Bukarest, 1968
- Laczkó Rózsa balladája, Bukarest, 1969
- Gólya szállt a csűrre, Bukarest, 1974
- Tinta és tulipán, Bukarest, 1977
- A sátán labdái, I–V. kötet, Bukarest, 1978–2002
- Képek a kutyaszorítóból, Csíkszereda, 2002
- Kényszerpályák. Emlékek egy letűnt írói idő elejéről és végéről; Albert, Sepsiszentgyörgy, 2004
Díjai
- Arany János-díj (1998)
Források
- ↑ a b c Sándor Krisztina. „Eggyel kevesebb az igazakból…”. Unitárius Közlöny 2005/1.
- ↑ Fülöp, Lajos: Szabó Gyula, író. Székelykeresztúr honlapja. (Hozzáférés: 2010. október 30.)
- Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1868. o. ISBN 963-05-6807-1
- Elhunyt Szabó Gyula író, Szabadság, 2004. december 22.
További információk
- Elhunyt Szabó Gyula romániai magyar író. unitarius.hu. (Hozzáférés: 2010. október 30.)
- MTI: Elhunyt Szabó Gyula romániai magyar író. erdély.ma, 2004. december 21. (Hozzáférés: 2010. október 30.)
.svg){kind=small}