„Flogisztonelmélet” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2016. december 21., 17:58-kori változata

A flogiszton nevű anyag, mellyel a 17. században az égés folyamatát próbálták magyarázni, a kémia fejlődésének egyik mérföldköve. A szó eredete a görög „égő” szóból ered (ami rokon a latin flamma, láng szóval).

A Georg Ernst Stahl (1659–1734) által kidolgozott elmélet szerint minden éghető anyagban flogiszton található, ami az égést okozza. Az anyagok égésekor azokból eltávozik a flogiszton, és minél többet tartalmaznak ebből, annál hevesebben égnek. Azt a tényt, hogy az égéskor az anyagok tömege növekszik, egyesek azzal magyarázták, hogy a flogiszton tömege negatív, azt a gravitáció „taszítja”.

Az elmélet alapját Joachim Johann Becher (1635–1682) dolgozta ki, mely szerint az égés során „zsíros föld” (terra pinguis) távozik, és ezt az elméletet fejlesztette tovább Stahl, melyet 1731-ben publikált az „Experimenta” című munkájában.

Az elmélet jelentősége volt, hogy szakított a misztifikáló és alkimista felfogással, és a folyamatot megpróbálta tudományos alapokra helyezni, így lehetővé tette az elmélet pontosítását, vagy akár – mint ez esetben is történt – cáfolatát. Munkája nemzetközi elismerést ért el, számos országban ismert és elismert lett az elmélet, köztük Magyarországon is, mint például Winterl Jakab (1732–1809), a nagyszombati egyetem kémiaprofesszora esetében.

A flogisztonelméletet végül Antoine Laurent Lavoisier (1734–1794) cáfolta, aki más vegyészek munkáin – Cavendish, Scheele, Priestley – alapuló elméletével bizonyította az oxigén égési folyamatban való részvételét.

@@ 10. sor: / 10. sor: @@
 A flogisztonelméletet végül [[Antoine Lavoisier|Antoine Laurent Lavoisier]] (1734–1794) cáfolta, aki más vegyészek munkáin – [[Henry Cavendish|Cavendish]], Scheele, [[Joseph Priestley|Priestley]] – alapuló elméletével bizonyította az [[oxigén]] égési folyamatban való részvételét.
-A substance called phlogiston, which in the 17th century tried to explain the combustion process, a milestone in the development of chemistry. The Greek origin of the word "burning" comes from the word (which is related to the Latin Flamma, so flame).
-According to the theory developed by Georg Ernst Stahl (1659-1734) all flammable materials located in phlogiston, which is caused by combustion. The combustion of material removed from the phlogiston from them, and the more of it, the more violently burn. The fact that the combustion of the mass of the material increases, some explained that the weight of the negative phlogiston, the gravity "repel".
-The basis of the theory of Johann Joachim Becher (1635-1682) worked out according to which during combustion "oily earth" (terra pinguis) is eliminated, and this theory was further developed by Stahl, which in 1731 published the work of "Experimenta" section.
-The theory was of importance that broke a mystifying alchemy and understanding, and the process of trying to put on a scientific basis, thus allowing the theory to clarify, or even - as happened in this case - denial. His work has achieved international recognition in many countries has become known and respected in theory, including Hungary, such as Winterl Jakab (1732-1809), in the case of Trnava University chemistry professor.
-Antoine Laurent Lavoisier finally the phlogistontheory (1734-1794) denied to other chemists who had the works - proved the involvement of oxygen to the combustion process based on the theory - Cavendish, Scheele, Priestley.
 [[Kategória:Kémia]]
 [[Kategória:Elavult tudományos elméletek]]