„Szerkesztő:Pepo41/Szirakúsai Agathoklész” változatai közötti eltérés
→Származása és ifjúsága: bőv. |
→Származása és ifjúsága: bőv. |
||
| 14. sor: | 14. sor: | ||
Még Timoleon idejében kezdődött Agathoklész katonai karrierje. Előbb mint katona, később mint tiszt bizonyította képességeit. Később Timoleon egészségügyi okokból lemondott arról, hogy szratégosz legyen (I. e. 337 ). A későbbi sztratégosz, Damasz felfigyelt Agathoklészra egy Akragasz ([[Agrigento]]) elleni hadjárat során és előléptette ezredesnek (kiliarchosznak). Damasz halála után özvegyét Agathoklész vette feleségül, aki így Szirakúza egyik leggazdagabb férfia lett, ami jó bázisnak bizonyult politikai karrierjéhez.<ref>Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, S. 22 f.</ref> |
Még Timoleon idejében kezdődött Agathoklész katonai karrierje. Előbb mint katona, később mint tiszt bizonyította képességeit. Később Timoleon egészségügyi okokból lemondott arról, hogy szratégosz legyen (I. e. 337 ). A későbbi sztratégosz, Damasz felfigyelt Agathoklészra egy Akragasz ([[Agrigento]]) elleni hadjárat során és előléptette ezredesnek (kiliarchosznak). Damasz halála után özvegyét Agathoklész vette feleségül, aki így Szirakúza egyik leggazdagabb férfia lett, ami jó bázisnak bizonyult politikai karrierjéhez.<ref>Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, S. 22 f.</ref> |
||
Timoleon lemondásával Szirakúzában ismét a hagyományosan éles ellentétek uralkodtak a demokraták és az [[oligarchia]] hívei közt. A hatszáz fős tanácsot az oligarchák kontrolálták hatalmuknál fogva. Agathoklész bátyját Antandroszt tették meg szratégosznak. Következésképp jó kapcsolatokat ápolt az uralkodó körökkel. Agathoklész a népgyűlés szónokaként lépett fel és az ellenzék, a demokraták egyik személyiségévé vált. Az akkori hatalmi viszonyok így nem tették lehetővé számára a felemelkedést; bár úgy érezte rászolgált egy sikeres, az itáliai szárazföldön végrehajtott hadjáratban felmutatott bátorsága miatti kitüntetésre, de ezt nem kapta meg. <ref>Diodor, ''Bibliotheke'' 19,3,3–4; Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, S. 23 f.</ref> |
Timoleon lemondásával Szirakúzában ismét a hagyományosan éles ellentétek uralkodtak a demokraták és az [[oligarchia]] hívei közt. A hatszáz fős tanácsot az oligarchák kontrolálták hatalmuknál fogva. Agathoklész bátyját Antandroszt tették meg szratégosznak. Következésképp jó kapcsolatokat ápolt az uralkodó körökkel. Agathoklész a népgyűlés szónokaként lépett fel és az ellenzék, a demokraták egyik személyiségévé vált. Az akkori hatalmi viszonyok így nem tették lehetővé számára a felemelkedést; bár úgy érezte rászolgált egy sikeres, az itáliai szárazföldön végrehajtott hadjáratban felmutatott bátorsága miatti kitüntetésre, de ezt nem kapta meg. <ref>Diodor, ''Bibliotheke'' 19,3,3–4; Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, S. 23 f.</ref>Erre nyíltan szembefordult a hatalom birtokosaival és azzal vádolta meg a vezető oligarchákat, Szoszisztrátoszt és Herakleidészt, hogy tirannoszok akarnak lenni. |
||
== Hivatkozások == |
== Hivatkozások == |
||
A lap 2016. november 26., 18:14-kori változata
Agathoklész ( Ἀγαθοκλῆς '; * i. e. 361 vagy i. e. 360 Thermaiban, ma Termini Imerese Szicília; † i. e. 289 Siracusa) Kr. e. 316-től Szirakúza türannisza és Kr. e. 305-304-től haláláig az általa létrehozott szicíliai birodalom királya volt. Karrierjét tisztként kezdte, később a demokrácia híveként politikussá vált. Miután főparancsnokká választották puccsal átvette a hatalmat; valójában ő lett a türannisz, miközben mégis formálisan a demokratikus alkotmány maradt érvényben. Hosszú, sok veszteséggel járó háborút folytatott Karthágó ellen és ennek során csaknem Szicília teljes görögök lakta részére valamint Calabriára is kiterjesztette hatalmát. A karthágóiakkal megkötött béke nyomán királlyá emelték. Célja a teljes Magna Graecia feletti uralkodás volt, de ennek csak időlegesen került a közelébe, a családján belüli viszály megakadályozta a dinasztia alapításában. Halála után ellenfelei jutottak hatalomra.
Források
Diodórosz a fő forrás, aki a Bibliothéké (Könyvtár) című fő munkájának 19–21 köteteiben Agathoklész korszakát ábrázolta. Elsősorban Tauromenioni Timaiosz történelemmel kapcsolatos munkáit követte, amik azonban nem maradtak fenn. Timaiosz Agathoklész radikális ellenfele volt. Diodórosznak további források is rendelkezésére álltak, ezek ugyancsak elvesztek, köztük a látszólag viszonylag semlegesnek tekinthető Szamoszi Durisz[1] valamint Syracusai Kalliász részletes 22 kötetes műve is Agathoklész tetteiről. [2] Diodórosz szerint Kalliász a türanniszt pozitívnak tekintette, állítólag mert ezért megfizették.[3] Diodórosz ismerte Agathoklész testvére, Antardosz írását is, ami ugyancsak dícsérte a türanniszt.[4]
További forrás Junianus Justinus munkája az Epitome, ami kivonata az elveszett Historiae Philippicae-nak, Pompeius Trogus művének. Trogus munkája Timaios munkájára épült, az Epitome azonban még legalább egy további írásból is merít, ami veszendőbe ment és melynek szerzője Agathoklész tetteit nyíltvánvalóan csodálta. Polyainos munkája a harmadik fennmaradt forrás, Strategiká-ja nyolc rövid elbeszélést tartalmaz, ezek viszont legalább részben Szamoszi Durisz írásainak köszönhetők.
Származása és ifjúsága
Agathoklész Karkinosz fia volt, aki a (Calabria) régióból származott. Karkinoszt száműzték szülővárosából, ezt követően Thermaiban telepedett le és a városban talált feleséget. Thermai Szicília északi partján fekszik és a sziget azon nyugati részéhez tartozott, mely akkoriban Karthágó uralma alatt állt. Agathoklést 18 éves kora körül a család Szirakúzába költözött. Karkinosz ugyanis követte az uralkodó Timoleon hívását, aki akkor felszámolta a tirannosz-uralmat és a karthágóiak feletti győzelme után az elnéptelenedett, a gyakori harcoktól sokat szenvedett városnak új lakókat keresett. Így Karkinosz teljes jogú szirakúzai polgár lett. A források őt egyszerű fazekasnak írják le. Agathoklész apjától tanulta el e mesterséget. Valójában Karkinosznak jómódúnak kellett lennie, mert fazekas műhely tulajdonosa volt.[5]
Még Timoleon idejében kezdődött Agathoklész katonai karrierje. Előbb mint katona, később mint tiszt bizonyította képességeit. Később Timoleon egészségügyi okokból lemondott arról, hogy szratégosz legyen (I. e. 337 ). A későbbi sztratégosz, Damasz felfigyelt Agathoklészra egy Akragasz (Agrigento) elleni hadjárat során és előléptette ezredesnek (kiliarchosznak). Damasz halála után özvegyét Agathoklész vette feleségül, aki így Szirakúza egyik leggazdagabb férfia lett, ami jó bázisnak bizonyult politikai karrierjéhez.[6]
Timoleon lemondásával Szirakúzában ismét a hagyományosan éles ellentétek uralkodtak a demokraták és az oligarchia hívei közt. A hatszáz fős tanácsot az oligarchák kontrolálták hatalmuknál fogva. Agathoklész bátyját Antandroszt tették meg szratégosznak. Következésképp jó kapcsolatokat ápolt az uralkodó körökkel. Agathoklész a népgyűlés szónokaként lépett fel és az ellenzék, a demokraták egyik személyiségévé vált. Az akkori hatalmi viszonyok így nem tették lehetővé számára a felemelkedést; bár úgy érezte rászolgált egy sikeres, az itáliai szárazföldön végrehajtott hadjáratban felmutatott bátorsága miatti kitüntetésre, de ezt nem kapta meg. [7]Erre nyíltan szembefordult a hatalom birtokosaival és azzal vádolta meg a vezető oligarchákat, Szoszisztrátoszt és Herakleidészt, hogy tirannoszok akarnak lenni.
Hivatkozások
- ↑ Helmut Berve: Die Herrschaft des Agathokles, München 1953, 16–19. o.
- ↑ Diodor, Bibliotheke 21,16,5; lásd ehhez Helmut Berve: Die Herrschaft des Agathokles, München 1953, 4. o.
- ↑ Diodor, Bibliotheke 21,17,4.
- ↑ Diodor, Bibliotheke 21,16,5.
- ↑ Helmut Berve: Die Herrschaft des Agathokles, München 1953, S. 22; Caroline Lehmler: Syrakus unter Agathokles und Hieron II., Frankfurt am Main 2005, S. 37.
- ↑ Helmut Berve: Die Herrschaft des Agathokles, München 1953, S. 22 f.
- ↑ Diodor, Bibliotheke 19,3,3–4; Helmut Berve: Die Herrschaft des Agathokles, München 1953, S. 23 f.