Paradicsom (növényfaj)

Sablon:Taxobox begin Sablon:Taxobox image Sablon:Taxobox begin placement Sablon:Taxobox regnum entry Sablon:Taxobox subregnum entry Sablon:Taxobox divisio entry Sablon:Taxobox classis entry Sablon:Taxobox subclassis entry Sablon:Taxobox ordo entry Sablon:Taxobox familia entry Sablon:Taxobox genus entry Sablon:Taxobox species entry Sablon:Taxobox end placement Sablon:Taxobox section binomial botany Sablon:Taxobox end A paradicsom (Solanum lycopersicum) a Solanaceae családba tartozó növény, Dél- és Közép-Amerikában honos. Népies neve: paradicska, tomata, tomató.

Származása, elterjedése

Őshazája Közép- és D-Amerika. Európában a 16. sz. végén ismerték meg, Spanyolo.-on, Portugálián és Itálián keresztül terjedt el. Mára mondhatni, az egész világon termesztik.

Nevének eredete

A tomata nevet az európai hódítók rövidítették az Amerikából behozott zöldség eredeti azték nevéből. Magyar neve, a paradicsom a „Paradicsom almája”, „paradicsomalma” névből rövidült. A növény „alma” nevét máig őrzi az olasz neve (pomodoro, azaz „aranyalma”).

A paradicsom Magyarországon

Hazai források először 1651-ben Pozsonyban említik. Valószínűleg párhuzamosan olasz–német, ill. balkáni közvetítéssel terjedt el. Kezdetben dísznövény volt, nagyobb arányú termesztését Budapest környékén kezdték 1880 körül. A két világháború között a nagyüzemi konzervgyártás és az export adott új lendületet termesztésének.

Legjelentősebb paradicsomtermő tájaink:

• Bp. környéke (Mogyoród, Fót, Rákospalota, Dunakeszi),
• Kecskemét és Nagykőrös vidéke (az I. világháborútól),
• Hatvan és környéke (az 1930-as évektől).

Az 1880-as években a főváros környékén még zöldséges kertekben termesztették apró parcellákon és kisbérleteken. Piacra elsőnek az agrárszegénység termelte, de hamarosan eltanulta ezt a birtokos parasztság is. A Budapest környéki termelőkörzetben az I. világháborúig helyi tapasztalatok alapján alakultak ki a paraszti paradicsomtermesztés technikái és tájfajtái. A kerti termesztést fölváltotta a szántóföldi termesztés a melegágyi paradicsompalánták korai áttűzdelésével.

Leírása

A paradicsomot nyers fogyasztásra és konzerválásra egyaránt termesztik. Nagyon sok fajtája van és sokféleképpen használható fel.

Táplálkozási értéke abban rejlik, hogy harmonikus összetételben tartalmazza a különböző aroma anyagokat, amelyet más növények ízben nem tudnak megközelíteni. A vitaminok közül a C-vitamin (20-30 mg), de még 11-12 féle vitamin található benne, közöttük az A, B₁, B₂, és 1,6 mg karotin jelentős.

A zöld paradicsom fogyasztása veszélyes, mert mérgező hatású szolanint tartalmaz, ami az érés során elbomlik.

A paradicsom nagyon munkaigényes növény, a palántanevelés és az ültetés mellett fejtrágyázást, öntözést és gyomirtást szükségel. Piacra termelői karózzák és kötözik, a konzervipar számára nagyobb táblákon „gyalog” műveléssel termesztik. A paradicsomszüret a gyümölcs törékenysége miatt nagy gondosságot igényel. A paradicsom az utóbbi 70–80 esztendőben egyre jelentősebb helyet foglal el a mo.-i táplálkozásban. Előbb csupán ételízesítésre és sűrített, konzervált állapotban használták, az I. világháborút követő évektől nyersen, salátának is fogyasztják. – Irod. Boross Marietta: A nagybudapesti és pestkörnyéki paradicsomkultúra gazdasági és néprajzi vizsgálata (Népr. Ért., 1956); Somos András: A paradicsom (Bp., 1959).

Felhasználása

Felhasználható nyersen, savanyúságnak, levesnek, mártásnak, passzírozva üdítőitalnak.

Gyógyhatása

Élelmezési célok mellett gyógyhatása is jelentős. A tomatin nevű alkoloidájából gombás betegségek, gyulladásos folyamatok elleni kenőcsöket készítenek.

Hámozva a diétás étrendbe is alkalmazható, mert így könnyebben emészthetővé válik.

Jegyzetek

A Wikimédia Commons tartalmaz Paradicsom (növényfaj) témájú médiaállományokat.

Magyar Néprajzi Lexikon