„Marhabögöly” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 26. sor: | 26. sor: | ||
Testhossza 2–2,5 cm. Testalkata erőteljes, a tor oldalán hosszanti csíkok találhatók. A potroh széles, vaskos. A potroh oldali élénkebb vöröses színűek, mint az egyébként nagyon hasonló, kissé nagyobb termetű [[szudétabögöly]] ''(Tabanus sudeticus)'' esetében.A félgömb alakú fejen nagy összetett [[szem]]ek, és rövid [[csáp]]ok találhatóak. |
Testhossza 2–2,5 cm. Testalkata erőteljes, a tor oldalán hosszanti csíkok találhatók. A potroh széles, vaskos. A potroh oldali élénkebb vöröses színűek, mint az egyébként nagyon hasonló, kissé nagyobb termetű [[szudétabögöly]] ''(Tabanus sudeticus)'' esetében.A félgömb alakú fejen nagy összetett [[szem]]ek, és rövid [[csáp]]ok találhatóak. |
||
== Élőhely |
== Élőhely == |
||
A marhabögöly legelők, rétek, [[erdő]]szélek, kertek és nagyobb parkok lakója. A hegyvidékeken kb. 2 ezer m magasságáig hatol fel. |
|||
A marhabögöly legelők, rétek, [[erdő]]szélek, kertek és nagyobb parkok lakója. A hegyvidékeken kb. 2 ezer m magasságáig hatol fel. A reggeli órákban először az ivóhelyeket keresik fel és a víz fölött cikázva, mártogatva isznak. Ilyenkor a hímek is együtt találhatók és ez a legjobb alkalom az irtásra. Később elszélednek, a hímek virágmézet keresnek, a nőstények pedig fokozódó számmal jelentkeznek a legelő állatok körül. Támadásuk a déli órákban a leghevesebb. Ilyenkor látjuk őket legnagyobb számmal házi állatainkon, de mindig csak nőstényeket. A szakirodalom szerint böglyök támadására leginkább a nedves területeken, főleg tavak és lassú folyású vizek partján számíthatunk. A felsoroláshoz hozzá kell tenni, hogy száraz rétek, legelők mellett, víztelen területeken, erdők közelében is szép számmal előfordulnak böglyök, és, ha itt találnak áldozatra, még sokkal agresszívebben viselkednek. Hasonlóképpen zivatar előtti forróságban is "megvadulnak": a népi megfigyelés szerint eső közeleg, ha nagyon csípnek a böglyök. A vízfelszíneket más rovarokhoz hasonlóan a böglyök is szívesen felkeresik, hogy egy pillanatra érintve nedvességet vegyenek magukhoz. A korai fajok már április–májusban előbújnak, a legtöbbjük viszont – melegkedvelő állat lévén – csak június–júliusban kezd repülni. Ilyenkor tömegével találkozhatunk velük. Aktivitásukat a napi hőingások is befolyásolják. Többségük reggel még szinte repülni is alig tud, a késő délelőtti, déli és kora délutáni órákban a legaktívabbak, egyes nagyobb fajok hangos zúgó hangot is hallathatnak repülés közben, a kisebbek mindig hangtalanul szállnak az áldozatukra. Azonban esősebb napokon – egy-két faj kivételével – teljesen eltűnnek. Az év folyamán legkésőbb még szeptemberben találkozhatunk velük, de ezután már a jelentős hőmérséklet-csökkenés miatt elpusztulnak. |
|||
== Elterjedés== |
== Elterjedés == |
||
Szinte egész [[Európa|Európában]] elterjedt, kivéve a zord északi területeket. Ezenkívül megtalálható még [[Ázsia|Észak-Ázsiában]] és [[Afrika|Északnyugat-Afrikában]]. Hazánkban igen gyakori; jóval gyakoribb, mint [[Közép-Európa]] más területein, ahol egyes helyeken egyenesen ritka. Évtizedekkel ezelőtt hazánkban is sokkal gyakoribb volt. Visszaszorulásának oka valószínűleg az állattartási mód megváltozása: nagyobb mértékűvé vált az [[istálló]]ban tartás. Előfordulása [[Magyarország]]on ennek megfelelően szigetszerű, nem egyenletes. |
Szinte egész [[Európa|Európában]] elterjedt, kivéve a zord északi területeket. Ezenkívül megtalálható még [[Ázsia|Észak-Ázsiában]] és [[Afrika|Északnyugat-Afrikában]]. Hazánkban igen gyakori; jóval gyakoribb, mint [[Közép-Európa]] más területein, ahol egyes helyeken egyenesen ritka. Évtizedekkel ezelőtt hazánkban is sokkal gyakoribb volt. Visszaszorulásának oka valószínűleg az állattartási mód megváltozása: nagyobb mértékűvé vált az [[istálló]]ban tartás. Előfordulása [[Magyarország]]on ennek megfelelően szigetszerű, nem egyenletes. |
||
A lap 2016. november 15., 14:15-kori változata
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tabanus bovinus Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marhabögöly témájú médiaállományokat és Marhabögöly témájú kategóriát. |
A marhabögöly (Tabanus bovinus) a kétszárnyúak rendjébe (Diptera), a légyalkatúak vagy rövidcsápúak alrendjébe (Brachycera) és a bögölyfélék családjának Tabanus nemébe tartozó faj.
Jellegzetességei
Testhossza 2–2,5 cm. Testalkata erőteljes, a tor oldalán hosszanti csíkok találhatók. A potroh széles, vaskos. A potroh oldali élénkebb vöröses színűek, mint az egyébként nagyon hasonló, kissé nagyobb termetű szudétabögöly (Tabanus sudeticus) esetében.A félgömb alakú fejen nagy összetett szemek, és rövid csápok találhatóak.
Élőhely
A marhabögöly legelők, rétek, erdőszélek, kertek és nagyobb parkok lakója. A hegyvidékeken kb. 2 ezer m magasságáig hatol fel.
Elterjedés
Szinte egész Európában elterjedt, kivéve a zord északi területeket. Ezenkívül megtalálható még Észak-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában. Hazánkban igen gyakori; jóval gyakoribb, mint Közép-Európa más területein, ahol egyes helyeken egyenesen ritka. Évtizedekkel ezelőtt hazánkban is sokkal gyakoribb volt. Visszaszorulásának oka valószínűleg az állattartási mód megváltozása: nagyobb mértékűvé vált az istállóban tartás. Előfordulása Magyarországon ennek megfelelően szigetszerű, nem egyenletes.
Táplálkozás
A nőstények vérszívók, és patásállatok (szarvasmarha, ló, sertés, őz, szarvas) vérét szívják, de akár az embert is megtámadják. Akár 60 mg-nyi vért is képesek kiszívni az áldozatukból. Zaklatásukkal olyannyira felingerelhetik az állatokat, hogy az a munkateljesítményükre, hús- és tejhozamukra is kihathat.
A nőstényekkel ellentétben a hímek nem szívnak vért, békés viráglátogatók: nektárral és virágporral táplálkoznak.
Szaporodás
A nőstényeknek meleg vérű állat vérét kell szívniuk, hogy petét érlelhessenek. A nőstény a petéket a víz vagy nedves talaj fölötti növényi szervekre, levelekre, szárakra helyezi. A petéből kikelő bögölylárvák a vízbe vagy a nedves talajra pottyannak. Itt ragadozó életmódot folytatnak: kis férgeket, rovarlárvákat, rákocskákat zsákmányolnak, sőt a nagyobb termetű bögölylárvák a kisebb halakat, kétéltűeket (pl. ebihalakat) is megtámadják. A lárvák a vízből, nedves talajból kimászva bebábozódnak.
Forrás és ajánlott irodalom
- Móczár László (szerk.): Állathatározó II., Tankönyvkiadó, Bp., 1984.
- Reichholf-Riehm, Helgard: Rovarok és pókszabásúak, Természetkalauz sorozat, Magyar Könyvklub, Bp., 1997.
- Aradi Mátyás Pál: Bögölyök (Tabanidae), Diptera I., Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) 37., XIV. kötet, 9. füzet, Akadémia Kiadó, Bp., 1958.
- Urania Állatvilág II. – Rovarok, Gondolat Kiadó, Bp., 1970.
- Móczár László–Csépe Magdolna: Legyek, hangyák, méhek, darazsak – Búvár Zsebkönyvek, Móra Kiadó, Bp., 1974.