„Kalász Márton” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Lacika455 (vitalap | szerkesztései)
Lacika455 (vitalap | szerkesztései)
144. sor: 144. sor:
*[[A Magyar Művészeti Akadémia tagjainak listája]]
*[[A Magyar Művészeti Akadémia tagjainak listája]]


{{A Nemzet Művésze díj}}
{{Magyar Örökség díj 2011–2015}}
{{Magyar Örökség díj 2011–2015}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{nemzetközi katalógusok}}

A lap 2016. november 3., 17:21-kori változata

Kalász Márton
Született1934. szeptember 8. (89 éves)
Somberek
Elhunyt2021. december 30. (87 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar[2]
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaköltő, író, műfordító, egyetemi oktató
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalász Márton témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kalász Márton (Somberek, 1934. szeptember 8. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas (1971, 1987) magyar költő, író, műfordító, egyetemi tanár. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2009).

Életpályája

2011-ben

Sombereki sváb család gyermekeként látta meg a napvilágot, iskolás koráig nem beszélte a magyar nyelvet, az irodalmi németet még később sajátította el. Egy német identitású fiatalemberre nyilván sokkolóan hatott a berlini fal, ezzel kapcsolatos emlékeit az utóbbi években írta meg (Berlin - Zárt övezet. Emlékezések, 2010).

1952-ben érettségizett Pécsett. 1953–1957 között az Ormánságban állami gazdaságban dolgozott, Siklóson és Szigetvárott népművelési előadó, művelődésiház-igazgató volt. 1958–1970 között Budapesten a Falurádió riportereként működött, közben 1960-tól tíz éven át az Európa Könyvkiadónál szerkesztőként dolgozott, 1964-ben ösztöndíjasként az NDK-ban járt. 1970-től 15 évig az Új Írásnál munkatársi, majd rovatvezetői munkakört töltött be. 1971–1974 között a berlini Magyar Kultúra Házában munkatársi beosztásban tevékenykedett. 1986-tól a Vigilia főmunkatársa és szerkesztőbizottsági tagja, 1986–1991 között a Jelenkor szerkesztőbizottságának is tagja, 1991–1994 között a stuttgarti Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ igazgatója. 1995-től a Károli Gáspár Református Egyetemen tanít. Budapesten él és alkot.

1991-ig a Vörösmarty Társaság elnöke volt. 2001–2007 között a Magyar Írószövetség elnöke, 2007 óta elnökségi tagja. 2008 óta a Bella István-díj kuratóriumának tagja. 2009 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Költészete

Népdalszerű versekkel kezdte pályáját. Első nagy műve, a Viola d'amour (1969) száz darab nyolcsoros páros rímű versben egy szerelem belső regényét mondja el. Szállás (1978) című kötetétől kezdve verseiben sok a kihagyásos mondat, és gyakori a ritka, régies vagy tájszó. Az imádkozó sáska (1980) című kötet versei a világvárosban élő felnőttről szólnak, akiben a vidéki ősök hagyománya él tovább. Fordításai (kortárs német költők, így Günter Kunert és Franz Fühmann, Günter Grass tolmácsolója) hozzásegítették ahhoz, hogy a magyar nyelv szokatlan, már-már idegenszerű lehetőségein eltűnődjék. Merész szórendje, mondatszerkesztése feszültséget kelt, és a nyelvteremtés izgalmát érzékelteti. Sorai olykor nemcsak többféleképpen értelmezhetők, hanem többféleképpen olvashatók is. Verseit gyakran ciklusokba szerkesztette (Viola d'amour, Szállás, Az imádkozó sáska), műgond, választékos nyelvi erő jellemzi költészetét. Legjelentősebb életműve költészete, de mellette kortárs német költőktől való műfordításai és prózai írásai is számottevőek, s műgonddal készültek. Önéletrajzi ihletésű Téli bárány (1986) című regénye, melyben gyermekkori emlékeit eleveníti meg.

Színházi munkái

A Színházi Adattárban regisztált bemutatóinak száma: szerzőként: 1; fordítóként: 5.[3]

Szerzőként

Fordítóként

  • Rolf Hochhuth: A helytartó (1966-1967, 2009)
  • Kahlau: A csizmás kandúr (1975)
  • Barillet-Grédy: Big Love (1989)

Művei

Versek

  • Hajnali szekerek (1955)
  • Ünnep előtt (1961)
  • Rapszódiáink évada (1963)
  • Változatok a reményre (1967)
  • Viola d'amour (1969)
  • Éjféli körmenet (1970)
  • Hírek Árgyélusnak (1975)
  • Megszámított vigasz (Válogatott 1952-1974, 1976)
  • Nyílt versek (1978)
  • Szállás (1978)
  • Az imádkozó sáska (1980)
  • Hozzánk a hóbagoly (1983)
  • Ki olvas éjszaka verset? (1987)
  • Az utolsó érintés (1989)
  • Rejtek (1990)
  • Tört mi (1993)
  • Próba (1994)
  • Sötét seb (1996)
  • A rózsafestő (2000)
  • A lét elrejtetlensége (2003)
  • Más esték, más rurália (2004)
  • Kezdő haláltánc (2006)
  • Látható, láthatatlan (2007)
  • Gyermek-Bábel (2015)

Egyéb művei

  • Fejér megyei képeskönyv (próza, 1975)
  • Téli bárány (regény, 1986)
  • Morgató (gyermekregény, 1986)
  • Tizedelőcédulák (próza, 1999)
  • Atossza királynő álma (tanulmányok, kritikák, eszék, 2006)
  • Berlin - Zárt övezet. Emlékezések (2010)

Műfordításai

Díjak, elismerések

Kalász Márton a Magyar Örökség díj átvételekor (Pesti Vigadó, 2014.03.22.)

Jegyzetek

  1. a b Meghalt Kalász Márton író, költő, a nemzet művésze
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  3. 2011. szeptember 8-i lekérdezés
  4. Kalász Márton kapja az idei Győri Könyvszalon alkotói díját, gyermekirodalom.hu/MTI - 2012. október 31.

Források

  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 941–942. o. ISBN 963-05-6806-3  
  • MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Sablon:Magyar Örökség díj 2011–2015