Faludy György

Faludy György
Bahget Iskander felvétele
Született	Leimdörfer György Bernát József 1910. szeptember 22. Budapest, Erzsébetváros
Elhunyt	2006. szeptember 1. (95 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar kanadai
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Szegő Zsuzsanna Kovács Fanni
Foglalkozása	költő, műfordító, író
Iskolái	budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium Bécsi Egyetem (1928–1930) Humboldt Egyetem (1930–1931)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1994) Budapest díszpolgára (1996) Joseph Pulitzer-emlékdíj (1998) Aranytoll (2000)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Faludy György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Faludy György, szül. Leimdörfer György Bernát József, angol nyelvterületen olykor George Faludy (Budapest, Erzsébetváros, 1910. szeptember 22. – Budapest, 2006. szeptember 1.) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, író.

Élete

1990-ben a Parlamentben (vele szemben Kéri Kálmán vezérezredes)

Faludy György festett terrakotta mellszobra Debrecenben (Juha Richárd alkotása)

Budapesten született zsidó polgári családban. Édesapja Leimdörfer Jenő (más forrás szerint Leimdörfer Joachim (Chájim)) vegyész, édesanyja Bieringer Erzsébet Katalin volt. 1928-ban érettségizett a fasori Evangélikus Főgimnáziumban, ezután a bécsi (1928–30), a berlini (1930–31), a párizsi (1932) és a grazi (1932–33) egyetemen tanult. 1933–34-ben katonai szolgálatot teljesített zászlósi rendfokozatban, amelytől később megfosztották. 1937-ben jelentette meg a Villon-átköltéseket, mely jó időre meghatározta pályáját.

1938-ban elhagyta Magyarországot. Erre többek között az kényszerítette, hogy úgy érezte, hazájának az a legrosszabb, ha a háborút a hitleri Németország nyeri meg, így a németek oldalán semmiképp sem akart volna harcolni. Párizsig menekült, itt találkozott többek között Arthur Koestlerrel és az emigráns magyar művészek közösségével. Később a német megszállás miatt innen is távozni kényszerült. Havas Endrével és Lorsy Ernővel együtt Marokkóba ment, majd az Amerikai Egyesült Államokba jutott, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett. Ezután három évig az amerikai hadseregben szolgált tisztként. Eközben húgát, aki itthon maradt, a nyilasok meggyilkolták.

1946-ban tért haza, a Népszavánál helyezkedett el. 1947-ben megjelent az Őszi harmat után című verseskötete, illetve a Villon balladák már a 14. kiadásnál tartottak. A rasszizmust megvetette, az ő vezetésével döntötték le 1947. április 26-áról 27-ére virradó éjjel Prohászka Ottokár Károlyi-kertbéli szobrát. A kommunista hatalom mégis kezdettől fogva ellenségesen viszonyult hozzá, további művei nem jelenhettek meg. 1949-ben hamis vádak alapján letartóztatták, s Gábori Györggyel és Egri Györggyel Kistarcsára internálták, majd a recski kényszermunkatáborba zárták. Az ÁVH börtöneiben, illetve a táborokban írt versei 1983-ban Münchenben jelenhettek meg Börtönversek 1949–1953 címmel. Szabadulása után fordításokkal kereste kenyerét, majd 1956-ban ismét elmenekült az országból.

Faludy György önéletrajzi regényében az ávós őrnagy beszéde jellemzi az 1953. szeptemberi szabadon bocsátások légkörét: „A Magyar Népköztársaság nevében bocsánatot kérek öntől azért az igazságtalanságért, jogtalanságért és méltatlanságért, melyet el kellett szenvednie. …figyelmeztetett, hogy a törvény hatévi fegyházbüntetést ír elő, amennyiben rabságunk körülményeiről, helyéről, okairól akár bármit is elárultunk. Azzal a jó tanáccsal szolgálhat, hogy a kérdezősködőket jelentsük fel, közvetlen hozzátartozóinknak pedig mondjuk, hogy tanulmányúton voltunk a Szovjetunióban.”

Londonban települt le, ahol 1957-től az Irodalmi Újság szerkesztője volt. 1961–62-ben írta a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi visszaemlékezéseit, eredetileg angolul (My Happy Days in Hell, 1962). A könyv 1987-ben jelent meg először Magyarországon az AB Független Kiadónál – a kommunista cenzúra által betiltott szamizdat kötetként. 1963 és 1967 között Firenzében és Máltán élt. 1967-ben költözött át Torontóba. Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadást, miközben a Ötágú síp és a Magyarok Világlapja című lapok munkatársaként dolgozott. 1980-ban New Yorkban jelentek meg összegyűjtött versei. Közben Magyarországon betiltott költő volt, a könyvtárakban még a katalógusból is kiszedték azokat a cédulákat, amelyeken a neve szerepelt. Megjegyzendő azonban, hogy a pártállam idején kiadott A magyar irodalom története több helyen említi, sőt bővebben is tárgyalja és idéz tőle.

1987-ben hazatért, Budapesten telepedett le. A rendszerváltás után korábban szamizdatban terjedő műveit is ki lehetett adni. Új verskötetei és fordításai is megjelentek. Faludy 1994-ben a Kossuth-díjat is megkapta. 1998-ban alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának. Személyét többnyire érdeklődés övezte, bár 90 éves kora felett sem szűnt meg polgárpukkasztónak, meghökkentőnek lenni. Pokol tornácán című kötetének bemutatóját már nem érhette meg, a Kossuth-díjas költőt 2006. szeptember 1-jén, otthonában érte a halál.

Tiszteletére 2006. október 3-án, Torontóban, a közvetlenül az egykori ottani otthona melletti parkot hivatalosan is George Faludy Place-re keresztelték át. Bár az elnevezési procedúra még életében elkezdődött, a névadási ünnepségre időközben bekövetkezett halála miatt már nem tudott elutazni.

Magánélete

1953-ban feleségül vette Szegő Zsuzsanna újságírót, akivel már letartóztatása előtt kapcsolatban állt. Zsuzsa a Haladás c. lapnak írt cikkeket. Ennek az újságnak a szerkesztőségében találkoztak először. A házasságból egy gyerek született: András (Andrew Faludy, 1955–2010). A Haladás után írt a Világosságnak is, és később a Népszavánál kapott állást. 1963-ban felesége meghalt.

1966-ban Máltán ismerkedett meg a nála 28 évvel fiatalabb amerikai fiatalemberrel, Eric Johnsonnal, akivel ezután 36 éven keresztül éltek élettársi kapcsolatban. Bár soha nem titkolta biszexualitását, egy 2002-es tévés interjú, melyben erről vall, mégis csak halála után, 2006-ban került adásba.

2002 júliusában vette feleségül Kovács Fannyt, aki 65 évvel volt fiatalabb nála. A párt a halál választotta el egymástól, a költő kis híján 96 éves korában.

Művei

Faludy György emléktáblája egykori lakóhelyén, Budapesten a Szent István körút 2. szám alatt. Máger Ágnes alkotása

1937-ben jelentek meg Villon-átköltései a Magyar Hírlapban. Ezek profán szövegeit egyesek visszatérésnek tekintették Villon stílusához, mások csak közönségesnek tartották például Szabó Lőrinc fordításaihoz képest. Mivel egyetlen kiadó sem merte vállalni a kiadást, saját költségén jelentette meg a kötetet, amely nem várt sikert aratott, és még további negyven (részben szamizdat) kiadást ért meg.

• Heinrich Heine: Németország. Faludy György átköltésében. Kolozsvár, 1937, Korunk, 102 o.
• François Villon balladái. Bp., 1937, Officina, 96 o., 34. kiadás: Bp., 1988, Magyar Világ, 94 o.
• A pompeji strázsa. Versek. Bp., 1938, Officina
• Dicsértessék. Középkori himnuszok. Műfordítások. Bp., 1938, Singer és Wolfner, 96 o.
• Európai költők antológiája. Műfordítások. Bp., 1938, Cserépfalvi, 320 o.
• A felszabadultak az elnyomottakért. Emlékalbum a spanyol földalatti mozgalom támogatására. Bp., 1946, Szociáldemokrata Párt, 32 o.
• Őszi harmat után. Versek. Bp., 1947, Officina, 146 o.
• Rabelais Pantagruelje. Műfordítás. Bp., 1948, Cserépfalvi, 304 o.; 2. kiadás: Szeged, 1989, József Attila Tudományegyetem, 458 o.; Második rész: Bp., 1993, Magyar Világ, 326 o.
• Tragödie eines Volkes. Ungarns Freiheitskampf durch die Jahrhundert. Tatár Máriával, (Faludy Zsuzsával) és Pálóczi Horváth Györggyel. Wien 1957, Europa Verlag, 116 o. + 37 t.
• Emlékkönyv a rőt Bizáncról. Válogatott versek. London, 1961, Magyar Könyves Céh, 207 o.
• My Happy Days in Hell. [Önéletrajz.] Ford.: Kathleen Szász. London, 1962. Andre Deutsch, 470 o. (London 1963, 1987, New York, 1963, 1964, Toronto, 1985, Magyar: Bp. 1987, 1989, 1999)
• [németül:] Heitere Tage in der Hölle. Ford.: Hans Wagenseil. München, 1964, Rütten und Loening Verlag
• [dánul:] Myne lykkelige Dage i Helvede. Ford.: Lotte Eskelung, Koppenhága 1964. Forlaget Fremad, 392 o.
• [franciául:] Les beaux jours de l’enfer. Ford.: Gara László. Paris 1965. John Didier, 376 o.
• [magyarul:] Pokolbéli víg napjaim. Bp., 1987. AB Független (szamizdat), 544 o.; 2. kiadás: Bp., 1989, Magyar Világ
• Karoton. A Novel. Ford.: Flora Papastavrou. London, 1966, Eyre and Spottiswoode, 304 o.
• [ugyanez:] City of Splintered Gods. New York, 1966, William Morrow, 304 o.
• Erasmus of Rotterdam. Életrajz. Ford.: Eric Johnson. London, 1970, Eyre and Spottiswoode, 298 o.; New York 1971, 1974
• [németül:] Erasmus von Rotterdam. Ford.: Walter Seib és Waltraut Engel. Frankfurt am Main, 1973, Societäts Verlag, 290 o.; 1981, uo.
• Levelek az utókorhoz. [Versek.] Toronto, 1975, Institut Marsile Ficin, 206 o.
• Ballada a senki fiáról. Villon-átköltés. Andruskó Károly 48 fametszetével. Újvidék, 1975, Udruzjene Kolekcionare Jugoslavije, 61 o.
• East and West. Selected Poems. Ford.: John Robert Colombo. Toronto, 1978, Hounslow Press, 148 o.
• Faludy György összegyűjtött versei. New York, 1980, Püski Sándor, 635 o.
• Börtönversek. 1949–1952. Az ávó pincéjében és Recsken. München, 1983, Recski Szövetség, [lapszámozás nélkül]. Ugyanez 1950–1953, Bp., 1989, Magyar Világ, 93 o.
• Learn This Poem of Mine by Heart. Sixty Poems and One Speech by – –. Ford.: John Robert Colombo. Toronto, 1983, Hounslow Press, 128 o.
• Twelve Sonnets. Ford.: Robin Skelton. Victoria, British Columbia, 1983, Pharos Press, 24 o.
• Selected Poems of George Faludy. Ford.: Robin Skelton. Toronto, 1985, McClelland and Stewart, 232 o. Ugyanez: Athens, Georgia, USA, 1985, University of Georgia Press, 232 o.
• Ballad for Isabelle. Ford.: Robin Skelton. White Rock, British Columbia, 1985, White Rino Press
• Hullák, kamaszok, tücsökzene – Corpses, Brats and Cricket Music. Ford.: Robin Skelton. Vancouver 1987, Tanks, 67 [2] o.
• Faludy György–Eric Johnson: Notes from the Rainforest. Esszék. Toronto, 1988, Hounslow Press, 128 o.

Magyarul

• Jegyzetek az esőerdőből. Bp., 1991, Magyar Világ Kiadó, 208 o.
• Test és lélek. A világlíra 1400 gyöngyszeme. Műfordítások. Szerk.: Fóti Edit. Ill.: Kass János. Bp., 1988, Magyar Világ, 760 o.
• 200 szonett. Versek. Bp., 1990, Magyar Világ, 208 o.
• Erotikus versek. A világlíra 50 gyöngyszeme. Szerk.: Fóti Edit. Ill.: Karakas András. Bp., 1990. Magyar Világ, 72 o.
• Dobos az éjszakában. Válogatott versek. Szerk.: Fóti Edit. Bp., 1992, Magyar Világ, 320 o.
• Jegyzetek a kor margójára. Publicisztika. Bp., 1994, Magyar Világ, 206 o.
• 100 könnyű szonett. Bp., 1995, Magyar Világ [lapszám nélkül]
• Versek. Összegyűjtött versek. Bp., 1995, Magyar Világ, 848 o., 2001, Magyar Világ Kiadó 943 o.
• Vitorlán Kekovába. Versek. Bp., 1998, Magyar Világ, 80 o.
• Pokolbeli víg napjaim. Visszaemlékezés
  • Bp., 1987, AB Független K.
  • ISBN 963 7815 00 7 (Bp., 1989, Magyar Világ)
  • ISBN 963 9075 07 8 (Bp., 1998, Magyar Világ)
  • ISBN 963 9075 34 5 (Bp., 2005, cop. 1998, Magyar Világ)
• Pokolbeli napjaim után. ISBN 9639075094
• A Pokol tornácán. ISBN 9633699452
• Faludy tárlata: Limerickek. Glória kiadó, 2001
• A forradalom emlékezete (Faludy Zsuzsával közösen) ISBN 9633700337
• Heinrich Heine Válogatott versek Faludy György fordításában és Németország Faludy György átköltésében. Egy kötetben. Alexandra Kiadó, 2006
• Versek – Digitális Irodalmi Akadémia, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2011. – A hozzáférés ideje: 2012. augusztus 24.

Kitüntetései

• A Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje (1991)
• A Soros Alapítvány Életműdíja (1993)
• Nagy Imre-emlékplakett (1993)
• Kossuth-díj (1994)
• Budapest díszpolgára (1996)
• A MÚOSZ örökös tagja (1997)
• Joseph Pulitzer-emlékdíj (1998)
• Aranytoll (2000)
• Don Quijote-díj (2001)
• Obersovszky-emlékplakett (2002)
• Gundel művészeti díj (2002)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2002)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2006)

Különcségei

Faludy György síremléke, Budapest, Fiumei úti temető

• Sosem viselt zoknit, miután 1947-ben Albert Einstein felhívta figyelmét a bokafix érelszorító veszélyére.

Források

• Faludy György: Pokolbéli víg napjaim. [Budapest], [1989], Magyar Világ Kiadó. ISBN 963 7815 00 7

További információk

• Faludy György a PORT.hu-n (magyarul)
• Faludy György profilja a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján
• 95 éves Faludy György Múlt-kor.hu, 2005. szeptember 22.
• Index kultúr: Merényletet kíséreltek meg Faludy György ellen – Tóta W. Árpád
• A Kortárs Irodalmi Adattár oldala
• Ismertető a Sulinet oldalán
• At home with Homelessness, NY Resident (angolul)
• Kivonatok műveiből
• Meghalt Faludy György (Index.hu, 2006. szeptember 2.)
• A vagabundus – Faludy György (1910–2006) (Magyar Narancs, 2006. szeptember 14.)
• City of Toronto names public space in honour of Hungarian-Canadian poet George Faludy, October 3, 2006 (angolul)
• The Official Opening of George Faludy Place (angolul)
• Devecseri Gábor: Villon „Átköltése”, Nyugat 1937. 11. szám
• Petőcz András Faludy György halálára írt verse [4]
• Faludy György műfordításokban Bábel Web Antológia]
• Faludy György kilencven esztendeje Pomogáts Béla írása
• Szarvas István: Tíz éve, 2006 szeptember 1-jén hunyt el a költőfejedelem. Hetedhéthatár, 2016. szeptember 1.