„Szőny” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Taz (vitalap | szerkesztései) →Források: 2016 |
→Bélapuszta: link |
||
| 67. sor: | 67. sor: | ||
===Bélapuszta=== |
===Bélapuszta=== |
||
Bélapuszta hajdan a szolgagyőri vár tartozéka volt, melyet [[II. András magyar király|II. Endre]] 1231-ben kelt oklevelében Billa néven említett és a pannonhalmi apátságnak adományozott. 1232-ben, Gergely pápa megerősítő oklevelében már faluként volt említve. |
Bélapuszta hajdan a szolgagyőri vár tartozéka volt, melyet [[II. András magyar király|II. Endre]] 1231-ben kelt oklevelében Billa néven említett és a pannonhalmi apátságnak adományozott. [[1232]]-ben, [[IX. Gergely pápa]] megerősítő oklevelében már faluként volt említve. |
||
==Nevezetes szőnyiek== |
==Nevezetes szőnyiek== |
||
A lap 2016. november 2., 23:57-kori változata
| Szőny | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Település | Komárom |
| Irányítószám | 2921 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Tszf. magasság | 115 m |
| Elhelyezkedése | |
 Szőny
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 44′, k. h. 18° 10′Koordináták: é. sz. 47° 44′, k. h. 18° 10′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szőny témájú médiaállományokat. | |
Szőny 1977 óta Komárom városának része, azelőtt önálló község, a város eredeti anyatelepülése.
Története
Szőny, Ószőny, ma Komárom városrésze. A település egyike a megye legrégibb telepeinek. Már a történelem előtti korban, a kő- és bronzkorszakban is lakott hely volt, amit az e korokból származó leleteinek sokasága is bizonyít. A római korban itt feküdt a rómaiak híres Brigetio városa. 375-ben itt halt meg és itt is temették el Valentinianus római császárt. Határa az itt folyt ásatások és leletek révén, európai hírre tett szert. Alig van itt és a környéken ház, kert, vagy szántóföld, ahol római emlékekre és leletekre ne bukkannának.
Nevét 1211-ben említette először oklevél Sun néven.
Később 1249-ben Sceun néven említették mint az esztergomi érsek faluját, melyet ekkor IV. Béla királlyal más faluért elcserélt. 1269-ben terra Sceun, 1397-ben possessio Zyun és 1422-ben villa Zwn alakban, komáromi várbirtokként volt említve. 1460-ban már oppidum Zwny, tehát város volt, melynek vámja és ennek jövedelme a komáromi várat illette.
1592-ben a török pusztította el. 1627 szeptember 12-én itt II. Ferdinánd és a török szultán itt kötötték meg az úgynevezett szőnyi békét.
A község csak a 17. század első felében települt újra és ekkor a gróf Zichyek lettek az urai. 1875-ben egyik fele Vásonkeőy Imréé lett, a másik felét pedig már 1847-ben a klosterneuburgi kanonokrend vette meg. 1894-ben a Vásonkeőy része báró Solymosy Lászlóé lett, a kinek a leánya, gróf Gyürky Viktorné még a 20. század elején is birtokosa volt. Rajta kívül még a klosterneuburgi kanonokrendnek, Világhy Gyulának, Mocsáry Antalné örököseinek, a katonai kincstárnak és dr. Lővinger Vilmosnak volt itt nagyobb birtokuk.
Az itt álló kastélyt még a gróf Zichyek építtették. Az 1800-as évek elején serfőző háza és szeszgyára is volt, az 1900-as évek elején pedig az akkori Füzitő-pusztán a kisbér-füzitői részvénytársaság keményítő- és enyvgyára és a Vacuun részvénytársaság olaj- és petroleumfinomító gyára működött, valamint Ószőnyben üzemelt a Lővinger-féle szeszgyár is.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a község határában több nagyobb ütközet is volt. Komárom ostromakor az ágyúk tűzvonalába esett és az ekkor ide hullott ágyúgolyók közül a 20. század elején több darab látható volt a katolikus templom falában. A komáromi vár itteni elősáncai közül az egyik 1850, a másik pedig 1870 körül épült. Római katolikus temploma 1777-ben, a református 1787-ben épült.
A község határában látható úgynevezett Töröklesi domb-ot a hagyomány szerint a törökök hordták össze.
Az 1900-as évek elején Szőnyhöz tartozott még: Kisszőny, Bartuschektanya, Bélapuszta, Füzítő, Göbölkút, Hathalom, Kis- és Nagyherkály, Kiss, Körmendy, Pernyés, Soós, Steiner, Thaly és Újszállás puszták, Csillagvár erőd, a füzitői gyártelep, győri tanya, Herkályi vadászlak, Igmándi vár, Kiss és Kosztolányi tanyák, lőporraktárak, Nagy, Neubrand és Palla tanyák, Plebánia telek, Várföld cselédlak, Végh tanya és Veszely téglatelep.
Bélapuszta
Bélapuszta hajdan a szolgagyőri vár tartozéka volt, melyet II. Endre 1231-ben kelt oklevelében Billa néven említett és a pannonhalmi apátságnak adományozott. 1232-ben, IX. Gergely pápa megerősítő oklevelében már faluként volt említve.
Nevezetes szőnyiek
Szőnyben születtek
- Botlik József (1949) magyar történész, egyetemi oktató, újságíró.
- Csizmadia Ervin (1958)
- Csonka Péter (1974)
- Dobi István (1898)
- Gófitz Ilona és Judit[1] (1701) sziámi ikrek
- Jász Attila (1966)
- R. Kárpáti Péter (1963)
- Varga József (1955)
- Vecsei Miklós (1964)
- Vidáts Csaba (1947)
- Zsinka László (1953)
Más szőnyiek
- Gáthy István 1800-1803 közt a falu tanítója
Látnivalók
Források
- Takács Miklós 2016: Egy Szőny–Duna-parti ép Árpád-kori edényről. In: Csécs T. – Takács M. – Merva Sz. (Ed.): Beatus homo qui invenit sapientiam. Ünnepi kötet Tomka Péter 75. születésnapjára. Győr, 721-726.
- Borovszky Samu: Komárom vármegye
Jegyzetek
- ↑ Oláh Róbert: A szőnyi ikrek (HTML). Református Kollégium Nagykönyvtára, 2013. július 15. (Hozzáférés: 2015. május 7.)
További információk
- MTI: Római kori törvénytáblát tártak fel a régészek Szőnyben (HTML). Múlt-kor, 2015. május 4.