„Páger Antal (színművész)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Válogatott filmográfia: Philemon és Baucisz |
|||
134. sor: | 134. sor: | ||
* [[Isten hozta, őrnagy úr!]] (1969) – Tomaji plébános |
* [[Isten hozta, őrnagy úr!]] (1969) – Tomaji plébános |
||
* A varázsló (1969) – Csilli Csalla bácsi, a varázsló |
* A varázsló (1969) – Csilli Csalla bácsi, a varázsló |
||
* [[A fekete város]] (tv-film, 1971) |
* [[A fekete város (televíziós sorozat)|A fekete város]] (tv-film, 1971) |
||
* [[Fuss, hogy utolérjenek!]] ([[1972]]) – Tanár úr |
* [[Fuss, hogy utolérjenek!]] ([[1972]]) – Tanár úr |
||
* [[Bob herceg (film, 1972)|Bob herceg]] ([[1972]]) – Tom apó |
* [[Bob herceg (film, 1972)|Bob herceg]] ([[1972]]) – Tom apó |
||
* [[Keménykalap és krumpliorr]] 1–4. (1974) – Leopoldi <!-- az imdb-n szereplő 1978 hibás--> |
* [[Keménykalap és krumpliorr]] 1–4. (1974) – Leopoldi <!-- az imdb-n szereplő 1978 hibás--> |
||
* [[Fekete gyémántok]] ([[1976]]) – Thibald herceg |
* [[Fekete gyémántok]] ([[1976]]) – Thibald herceg |
||
* [[Philemon és Baucisz]] (1978, rend. [[Makk Károly]]) – Öregember |
|||
* Szent Kristóf kápolnája (1983) – Esperes |
* Szent Kristóf kápolnája (1983) – Esperes |
||
* Különös házasság (1984) - Medve doktor |
* Különös házasság (1984) - Medve doktor |
||
* Eltüsszentett birodalom ( |
* Eltüsszentett birodalom (1985) – Szépapó |
||
* A vén bakancsos és fia, a huszár (1985) – A vén bakancsos |
* A vén bakancsos és fia, a huszár (1985) – A vén bakancsos |
||
* Elveszett paradicsom (töredék) (1986) – Zoltán apja <!-- A film jelentőségét az adja, hogy a filmet ugyan nélküle fejezték be, mivel Páger meghalt, de olyan rendezői megoldással, hogy a film végén az eredetileg neki szánt szöveget nem mondta el helyette senki, csak ráhagyták a nézőre azt az érzést, hogy itt lett volna az ő szövege.--> |
* Elveszett paradicsom (töredék) (1986) – Zoltán apja <!-- A film jelentőségét az adja, hogy a filmet ugyan nélküle fejezték be, mivel Páger meghalt, de olyan rendezői megoldással, hogy a film végén az eredetileg neki szánt szöveget nem mondta el helyette senki, csak ráhagyták a nézőre azt az érzést, hogy itt lett volna az ő szövege.--> |
A lap 2016. szeptember 19., 22:13-kori változata
Páger Antal | |
Páger Antal a „Férfihűség” című filmben (1942) | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1899. január 29. Makó |
Elhunyt | 1986. december 14. (87 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Házastársa |
|
Élettárs | Szilágyi Bea |
Pályafutása | |
Aktív évek | 1919–1986 |
Díjai | |
Kossuth-díj | 1965 |
Kiváló művész | 1963 |
További díjak | Kossuth-díj (1965) |
Páger Antal IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Páger Antal témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Páger Antal (Makó, 1899. január 29.[1] – Budapest, 1986. december 14.) Kossuth-díjas magyar színművész, kiváló művész.
Családja
Iparoscsaládban született Makón, édesapja, Páger Sándor csizmadia volt, édesanyja Czimbrik Rozália, aki jegyszedőként dolgozott a makói Hollósy Kornélia színháznál, fiát gyakran elvitte az előadásokra. Hét testvére közül négy korán meghalt.
Élete
Gyermekkorában a zene és a festészet érdekelte, később fordult a színház felé. Csizmadia apja nem pártolta fia művészi érdeklődését, összetörte hegedűjét és festőállványát is (Páger 45 évig nem vett újra ecsetet kezébe).
Az érettségit követően Pestre ment továbbtanulni. Az elhatározást finanszírozandó lakatossegédként dolgozott, majd aratómunkásnak állt, hogy a leendő tandíjára valót összeszedje. Az orvosi karon nem volt már hely, így a jogi karra iratkozott be. Az évnyitóig visszautazott Makóra, ahol szórakozásból részt vett néhány műkedvelő előadáson. Az egyik előadást követően felkereste a székesfehérvári színház titkára, és felajánlotta neki, hogy menjen el Fehérvárra színésznek.
Az első világháború alatt Olaszországban szolgált. Utána visszakerült társulatához Székesfehérvárra (1919–1922), majd játszott Kecskeméten (1922–1924), Pécsett (1924–1925). Nagyváradon egy évadon keresztül, az 1925–1926-os évben, majd 1926 és 1930 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. Szegedről Beöthy hívta 1931-ben Budapestre, ahol kezdetben az Andrássy úti Színházban, majd a Magyar Színházban töltött el egy-egy munkával teli évadot. Hamarosan sztárnak számított: 1937 és 1939 között a Vígszínházban akkoriban horribilisnak számító gázsit, fellépésenként 250 pengőt kapott.
A színházi szerepek mellett kedveltté vált a filmszakmában is. 1932-ben lépett először a felvevőgép elé. Kabos Gyulával és Dajka Margittal a főszerepben eljátszotta a "Piri mindent tud" című film egyik főszerepét, ám a filmvígjáték a jó poénok ellenére anyagilag megbukott. Úgy gondolta, hogy többé már senkinek nem kell a filmszakmában. Ám több mint kétszáz filmet, tévéjátékot forgatott élete során. Megsokasodott filmszerepei közepette végezte színpadi feladatait. Pontos, korrekt munkáját, ugyanakkor hallatlan mély belső átéléssel megformált szerepeit megszerette a filmszakma, s a közönség kedvencévé is vált, így egyre több filmes feladatot kapott. Az 1944 előtti filmek egyik legtöbbet foglalkoztatott színészeinek egyike volt. „Rengeteget dolgoztam, de megkértem, és meg is adták, ami kijárt” – vallotta egy riporteri kérdésre. A magyar filmgyártás akkori rendszere, a kevés próbával tökéletes alakításokat, és kevés korrektúrát, új felvételt igénylő színészi munkát értékelte a leginkább, mert egy-egy felvétel elhúzódása a magas kauciók, és stúdióbérlési felárak folytán jóval nagyobb előállítási költséget jelentettek, így a kezdők bizonytalankodására nem, vagy csak alig volt lehetőség. A filmvállalkozók inkább vállalták a magasabb, ún. sztárgázsit is, mint a néhány napos felvételcsúszást. Talán ennek a rendszernek köszönhetően jelentek meg annyiszor a filmvásznon az akkori legnagyobb színészei, így közöttük Páger is.
1933-ban ismerkedett meg feleségével, Komár Juliskával, akivel 1933. május 16.-án Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött.[2] Ekkor vették meg a Páger-villát, majd itt születtek meg lányai, Judit (1940) és Júlia (1942).
A háború előtt a művészvilágban jobboldali nézeteket képviselt, antiszemita művekben is szerepet vállalt. Egyik pártba sem lépett be, de színészi hírneve botlásait is felnagyította. Végül elmenekült a fővárosból, majd 1944 végén családjával együtt az országból is. 1945-ben belügyminiszteri rendelettel mind a 112 filmjét irredentizmus vádjával indexre tették, és megtiltották azok további forgalmazását.
Emigrációban
1948. január 24-én - két évi ausztriai és hét hónapi franciaországi tartózkodás után - Argentínában telepedett le. Buenos Airesben festő-grafikusként dolgozott. Önálló tárlata volt Venezuelában, Brazíliában a São Pauló-i Biennálén pedig 45 képpel szerepelt. 1948-54 között az argentínai Magyar Színjátszó Társaság vezetője volt. 1951-ben megkapta az argentin állampolgárságot. 1954. augusztus 14-én a Buenos Aires-i Casa de Catalunya színháznál az ő rendezésével, díszlettervezésével és főszereplésével bemutatták Curt Goetz A montevideói ház c. színdarabját. Az 1955-ös évtől kezdődően csak vendégjátékokon vett részt. 1956 augusztusában Bécsből, a számára biztosított különrepülőgéppel, hazatelepült Magyarországra. Az októberi forradalom eseményeitől távol maradt, így hazatelepülése a kommunista kulturális diplomácia sikere volt.
Hazatérése
Sikerei ellenére igazi otthonra nem talált az emigrációban és sokszor gondolt a hazatérésre. Végül kormányengedéllyel 1956 augusztusában érkezett meg Budapestre, rettegve a várható megaláztatásoktól. Hamar kiderült, hogy népszerűsége múlhatatlan, első színházi fellépésén a közönség hatalmas tapsviharral fogadta. Második fénykorában több mint száz tévéjáték és film főszerepét játszotta el, miközben szinte haláláig a Vígszínház színpadán volt, utoljára a Kőműves Kelemen Vándorának énekes-táncos szerepében láthatta a közönség.
Visszakapta egykori villáját, újra megnősült, második felesége Szilágyi Bea (1908–1987), színművésznő, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára; a Színház- és Filmművészeti Szövetség főtitkára. Klasszikus és modern darabokban, tragédiában, komédiában, groteszkben egyaránt kiválóan alakított. Számtalan kisembert formált meg hitelesen, naturalizmusba hajló parasztábrázolása újdonságnak számított. Időskori szerepei mély humánumot sugároztak. A hatvanas évek elejétől több magyar filmsiker részese volt: Dálnoki Miklós Béla szerepét játszotta a Honfoglalás című filmben, Kéri építészmérnököt a Fűre lépni szabad-ban, Tamburás szerepét a Hattyúdalban, Elnök Jóskát a Húsz órában. 1964-ben a cannes-i filmfesztiválon a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta - megosztva Saro Urzìval - Vajkay Ákos megformálásáért Ranódy László Pacsirta című filmjében.
Halála
1986. december 14-én, délután otthon készült az esti előadásra. Ebéd után érezte, hogy hőemelkedése van. Szólt feleségének, hogy nem érzi jól magát, és aggódott, hogy rendbe jöjjön az esti előadásra. Hamarosan felszökött a láza és nem használt a gyógyszeres lázcsillapítás sem. Orvos jött hozzá. Végül úgy döntött, hogy lemondja az esti előadást. Mentővel a Kútvölgyi kórházba szállították, de egy óra múlva meghalt. 87 éves volt.
Főbb színpadi szerepei
- Csehov: Három nővér (Csebutkin, katonaorvos)
- A dohányzás ártalmasságáról (Nyuhin Ivan Ivanovics)
- Tolsztoj: Anna Karenina (Karenin)
- Háború és béke (Öreg herceg, Andrej apja)
- Molnár Ferenc: A testőr (A kritikus)
- Játék a kastélyban (Turai)
- A hattyú (Albert herceg, trónörökös)
- Williams: Macska a forró tetőn (Atyus)
- Ibsen: John Gabriel Borkman (John Gabriel Borkman)
- G. B. Shaw: Szent Johanna (Érsek)
- Goethe: Faust (Philemon)
- Mrozek: Tangó (Eugeniusz)
- Szép Ernő: Kávécsarnok (Alajos)
- Karinthy Ferenc: Különös tárgyalás (Tanú)
- Gyurkovics: Az öreg (Öreg)
- Eörsi: Széchenyi és az árnyak (Ápolt)
- Szakonyi: Adáshiba (Bódog)
- Békeffi: Egy asszonygyilkos vallomása (Rose, nyomozó)
- Bródy - Szörényi: Kőműves Kelemen (Vándor)
- Fejes - Presser: Jó estét nyár, jó estét szerelem (Személyzetis)
- Garcia Lorca: Donna Rosita (Nagybácsi)
- O’Neill: Eljő a jeges (Harry Hope)
- Sartre: Altona foglyai (Az apa, hajógyáros)
- Nash: Az esőcsináló (Starbuck)
- Nicolaj: Hárman a padon (Luigi Lapaglia)
- Chase: Barátom, Harvey (Elwood P. Dowd)
- De Filippo: A cilinder (Agostino)
- Brandon: Charlie nénje (Sir Francis Topplebee ezredes)
- Patrick: Teaház az augusztusi Holdhoz (Sakini)
Válogatott filmográfia
- Csókolj meg, édes! (1932) – Keszeg András
- Piri mindent tud (1932) – Fodor L. Árpád, háztulajdonos
- Köszönöm, hogy elgázolt (1935) – Asztalos Péter
- Pesti mese (1937) – Kubik
- Hotel Kikelet (1937) – Földi Péter
- Férfi mind őrült (1937) – Jónás
- Péntek Rézi (1938) – Dr. Gerleszegi Gerle Géza
- Döntő pillanat (1938) – Bálint Gábor
- Rozmaring (1938) – Kery István
- Fehérvári huszárok (1939) – Onódy István
- Hazajáró lélek (1940) – Török Ágoston
- Földindulás (1940) – Kántor János
- Igen vagy nem? (1940) – Id. Péteri János
- Zárt tárgyalás (1940) – Benedek Gábor ügyvédn
- Zárt tárgyalás (1940) – Benedek Gábor ügyvéd
- Szűts Mara házassága (1941) – Simaházi Tamás
- Régi keringő (1941) – Dudva Mihály
- Egy éjszaka Erdélyben (1941) – II. József
- Doktor Kovács István (1941) – Dr. Kovács István
- Őrségváltás (1942) – Takács Péter
- Fráter Loránd (1942) – Fráter Lóránd
- Férfihűség (1942) – Sándorffy Péter
- Aranypáva (1943) – Forintos Mátyás
- A nagyrozsdási eset (1957) – Barka Sándor
- Sóbálvány (1958) – Mohai doktor
- A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960) – Tóth Mihály
- Felmegyek a miniszterhez (1961) – Balogh Bódog
- Mici néni két élete (1962) – Gál Alfréd
- Pacsirta (1963) – Vajkay Ákos (Cannes-i filmfesztivál (1964) – Legjobb férfi alakítás díja)
- Hattyúdal (1963) – Tamburás
- Honfoglalás (1963) – Dálnoki Miklós Béla
- Ezer év (1963) (tv-film)
- A kőszívű ember fiai (1965) – Öreg Pál
- Húsz óra (1965) – Igazgató Jóska
- Utószezon (1966)
- A bíró és a hóhér (1968) – Bärlach felügyelő
- Isten hozta, őrnagy úr! (1969) – Tomaji plébános
- A varázsló (1969) – Csilli Csalla bácsi, a varázsló
- A fekete város (tv-film, 1971)
- Fuss, hogy utolérjenek! (1972) – Tanár úr
- Bob herceg (1972) – Tom apó
- Keménykalap és krumpliorr 1–4. (1974) – Leopoldi
- Fekete gyémántok (1976) – Thibald herceg
- Philemon és Baucisz (1978, rend. Makk Károly) – Öregember
- Szent Kristóf kápolnája (1983) – Esperes
- Különös házasság (1984) - Medve doktor
- Eltüsszentett birodalom (1985) – Szépapó
- A vén bakancsos és fia, a huszár (1985) – A vén bakancsos
- Elveszett paradicsom (töredék) (1986) – Zoltán apja
Díjak és kitüntetések
Emlékezete
- 1999-ben avatták föl a színművész szobrát; Surányi Imre alkotása a Hagymaház aulájában található
- Szülővárosa, Makó képviselő-testülete 2001-ben alapította a Páger Antal-színészdíjat
- Budapesten a Nemzeti Színház bejárata mellett helyezték el domborművét
- Nevét viselte Makón a 2007. január 31-éig üzemelő Páger Antal Filmszínház[3]
- Makón emléktáblát avattak tiszteletére szülőházának falán
- 1991-ben a makói József Attila Gimnázium diákjaiból megalakul a Páger Antal Színjátszó Stúdió (PÁST)
Forrás
- ↑ Születése bejegyezve a makói polgári anyakönyv 122/1899. száma alatt.
- ↑ Budapest VII. kerületi polgári házassági anyakönyvek, 1933. év, 674. folyószám.
- ↑ Egyetlen mozi sincs a makói térségben - Délmagyar.hu
Külső hivatkozások
- Páger Antal a PORT.hu-n (magyarul)
- Páger Antal az Internet Movie Database oldalain
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Murányi Gábor: Visszafogadás jobbról. Mivel csábították haza Páger Antalt? HVG 2007. július 24.
- Várkonyi Vilmos: Jávor Pál és a magyar film aranykora, Lupuj-Book Kft, ISBN 978-963-88557-8-7