Entz Ferenc

Entz Ferenc
Entz Ferenc arcképe a Vasárnapi Ujságban (1857)
Életrajzi adatok
Született	1805. december 6. Sümeg
Elhunyt	1877. május 9. (71 évesen) Promontor
Ismeretes mint	a modernkori magyar borászat tudományos megalapozója
Nemzetiség	magyar
Gyermekek	Entz Géza
Pályafutása
Szakterület	szőlészet, kertészet
Akadémiai tagság	Magyar Tudományos Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Entz Ferenc témájú médiaállományokat.

Entz Ferenc (Sümeg, 1805. december 6. – Promontor, 1877. május 9.) orvos, szőlész és kertész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Kutatásainak köszönhetően teremtődött meg a modernkori magyar borászat tudományos háttere.

Életpályája

Sümegen, Zala vármegyében született, ahol édesapja megyei orvos volt és nagyapja molnár. Korán árvaságra jutott, ezért nagyszülei nevelték Pozsonyban, ami akkor az ország jelentős kertészeti központja volt. Családjából többen a magyar tudomány kiemelkedő tagjaivá váltak. Fia idősb. Entz Géza biológus, zoológus, egyetemi tanár és unokája ifj. Entz Géza zoológus, egyetemi tanár.

Orvosként

1825-ben Pestre ment az orvosi egyetemre. Gyakorlati tanulmányait Bécsben folytatta és 1831-ben fejezte be. Akkoriban Bécsben a kolera tombolt, így a fiatal orvos szolgálataira nagy szükség volt. A járvány megszűnése után Batthyány Fülöp herceg alsó-ausztriai uradalmában kapott alkalmazást mint orvos. Innen hasonló minőségben Bouquoy grófhoz, Csehországba ment, de mert hazájába vágyott vissza, ismét Batthyány herceg szolgálatába állt, s az enyingi uradalomhoz tartozó Mezőkomáromba költözött, ahol 16 évet töltött. A szabadságharcban honvéd főorvosként vett részt.

Szőlészként

Orvosi gyakorlata közben Entz előszeretettel foglalkozott a mezőgazdaság, a kertészet és szőlőművelés gyakorlati és elméleti tanulmányozásával, faiskolát, kertet és szőlőtelepet alapított. Szerzett tapasztalatait szaklapokban közölte. E foglalkozást utóbb annyira megkedvelte, hogy az orvosi pályától végképpen megvált. 1850-ben Pestre költözött és itt a kerepesi vám közelében, a Csömöri út mellett, többek támogatásával gyakorlati tanintézetet és gazdasági kertészetet alapított a hazai gyümölcsfa- és szőlőtermesztés előmozdítására, mely 1853. november 1-jén nyílt meg. Történetéről kevés adat maradt fenn az utókor számára, de az bizonyos, hogy annak sikeresebb berendezése és vezetése céljára a Magyar Királyi Helytartótanácstól 2000 forint évi segélyt eszközölt ki. Amikor pedig 1860-ban a Magyar Gazdasági Egyesület a már korábban Budán, a Gellért-hegy déli alján, a Schams-féle szőlőtelep kapcsolatában vincellériskolát állított fel, annak vezetésére pályázatot írt ki, melyet Entz nyert el. Ezt az állást azonban – az Egyesület kikötése miatt – csak úgy foglalhatta el, ha saját iskolájának vezetéséről lemond. Ennek következményeként, a növendékek az egyesületi iskolában folytatták tanulmányaikat, Entz pesti magániskolája pedig megszűnt. A budai vincellériskolát 16 évig vezette, kiváló hozzáértéssel. Súlyos szembaja miatt 1876-ban lemondott, Promontorra vonult vissza nyugalomba, ahol a következő évben fejezte be tevékeny életét.

Akadémiai tagsága

Érdemei elismeréseül a Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én levelező tagjává választotta. Entz több külföldi szakegyesületnek is tagja volt.

Művei

Entz nagyon termékeny író volt. A Magyar Gazdának, a Gazdasági Lapoknak állandó munkatársa volt; természettudományi folyóiratokba írt, sőt képes, és politikai lapokban is közölt ismeretterjesztő munkákat. A Gazdasági Egyesület által kiadott Kis Tükörben a szőlőszeti és kertészeti részt ő írta, úgyszintén a Korizmics László, Benkő Dániel és Morócz István által kiadott Mezei gazdaság könyvének éppen nevezett szakokra vonatkozó dolgozata az ő tollából került ki. Szerkesztette és kiadta a Borászati füzeteket, amelyekből utóbb a Borászati Lapok keletkezett.

Önállóan megjelent művei

• A Sió mellékének vázlata természetrajzi és orvosi szempontból (Pest, 1847).
• Programm einer prakt. Bildungsanstalt für Nutzgärtnerei, ganz besonders aber für die Obst- u. Weincultur. (Pozsony, 1854). – Kertészeti füzetek (Pozsony, 1854 és 1856-59, 15 füzet);
• a Gazd. Lapokba irt kertészeti cikkeinek gyűjteménye;
• Népszerű káté a szőlőművelés és borkezelés okszerű módjáról, külföldön tett tapasztalatok után (Pozsony 1862. 2. kiadás u. o. 1870); Ugyanez németül is megjelent két kiadásban;
• Dr. Entz Ferenc borászati utazása Franciaországban s a Rajnavidéken (Pozsony, 1864);
• Hollandi utam, különös tekintettel borügyünkre s a gallizáció értékére (Pozsony, 1865). Ujabbkori magyar gazda. Népies olvasókönyv. (Pozsony, 1868; 100 db. arannyal jutalmazott mű);
• A hazai szőlészet (Pozsony, 1868; Gyürky Antallal együtt); Leiró katalog és árjegyzéke az orsz. m. gazd. egyesület budai szőllő- és faiskolájában található sima és gyökeres szőlővesszőknek (Pozsony 1869);
• Magyarország borászata (u. o. 1869. Málnay Ignác dr.-ral és Tóth Imrével);
• A szőlőszet és borászat Erdélyben (u. o. 1870. Málnay Ign. dr.-ral);
• Ujabban felmerült borkérdések megoldásához (Bpest 1875).

Emlékezete

• Galgóczy Károly: Emlékbeszéd Dr. Entz Ferencz, a M. Tud. Akadémia levelező tagja fölött.

Jegyzetek

Fájl:1496 Design 40.png

Entz Ferenc arcképe emlékbélyegen (1963)

Források

• Vasárnapi Ujság, 1857. évi 23. szám (június 7.), p. 205-206 ‑ arcképpel (mint fent)
• Természettudományi Közlöny, 1938., 404-413 l.
• Rapaics Rajmund: A magyar biológia története - Budapest, 1953. 123-124 l.
• Természet és technika, - Budapest, 1953. 3. szám, 177 l.
• Entz Ferenc (magyar nyelven). A Pallas nagy lexikona. (Hozzáférés: 2011. július 21.)
• dr. Szabó Lóránd: Entz Ferenc élete (magyar nyelven). okotaj.hu. (Hozzáférés: 2011. július 21.)

További információk

• Sulyok Józsefné: Entz Ferenc (magyar nyelven). szepzold.hu. (Hozzáférés: 2011. július 21.)
• Entz Ferenc (magyar nyelven). palotapince.hu. (Hozzáférés: 2011. július 21.)
• Entz Ferenc (magyar nyelven). sumeg.slyweb.hu. (Hozzáférés: 2011. július 21.)
• Entz Ferenc (magyar nyelven). Magyar Orvoséletrajzi Lexikon. tankönyvtár.hu. (Hozzáférés: 2011. július 21.)
• Entz Ferenc (magyar nyelven). História – Tudósnaptár (1805-1877) Orvos, szőlész, kertész. (Hozzáférés: 2011. július 21.)