„Semmeringi vasút” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
New photo
2. sor: 2. sor:
| név = Semmeringi vasút
| név = Semmeringi vasút
| szöveg pozíciója = left
| szöveg pozíciója = left
| kép = Semmeringbahn 20-Schilling-Blick 01.JPG
| kép = Breitenstein - Pollereswand mit Krausel-Klause-Viadukt und Viadukt Kalte Rinne.jpg
| képaláírás = A semmeringi vasút és a környező hegyek
| képaláírás = A semmeringi vasút és a környező hegyek
| ország = Ausztria
| ország = Ausztria

A lap 2016. július 31., 22:28-kori változata

Semmeringi vasút
Világörökség
A semmeringi vasút és a környező hegyek
A semmeringi vasút és a környező hegyek
Adatok
OrszágAusztria
Világörökség-azonosító785
TípusKulturális helyszín
KritériumokII, IV
Felvétel éve1998
Elhelyezkedése
Semmeringi vasút (Ausztria)
Semmeringi vasút
Semmeringi vasút
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 38′ 33″, k. h. 15° 49′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 33″, k. h. 15° 49′ 25″
A Wikimédia Commons tartalmaz Semmeringi vasút témájú médiaállományokat.

A semmeringi vasút (ejtsd: szemmeringi, németül Semmeringbahn) Ausztriában, Felső-Ausztria és Stájerország tartományok határán található, Gloggnitz és Mürzzuschlag között. A vasútvonal kétvágányú, 15 kV 16,7 Hz-cel villamosított, szerves része az osztrák Déli Vasútnak. A Semmering-hágó térségében halad, igen nehéz terepviszonyok és jelentős szintkülönbségek legyőzésével. A hegyvidék domborzati nehézségei miatt ez a szakasz csak később kötötte össze a már működő két vasútszakaszt, ezzel fontos személy- és áruszállítási lehetőséget teremtett a Bécsi-medence és az ország déli területei, illetve Trieszt adriai kikötő között. Ez volt Európában az első hegyi vasút. Tervezője és az építés irányítója Carl Ritter von Ghega mérnök volt.1848 és 1854 között épült 1998-tól a kulturális világörökségi helyszínek közé tartozik. A vasút-, a vasút tervezője és a világörökség reprezentatív szabadtéri emlékhelyét Semmering vasútállomásán alakították ki.

A vasút tervezése és építése

Világörökség Emlékhely
Helyszín és nyomvonal
A vasút térképe
A Semmeringi vasút nyomvonalán
Fájl:SBA002 KT080814.jpg
Egy viadukt
Pályaszakasz
A Schwarza-viadukt

A vasút tervezője, Carl von Ghega az akkori legújabb technológiákat használta. 1841-ben kapta a megbízást, 1842-ben Nagy-Britanniába és az Egyesült Államokba utazott, hogy előtanulmányokat folytasson a munkához. Három különböző tervet készített:

  • a Schottwien-völgytől délre, a jelenlegi S6-os semmeringi gyorsforgalmi út nyomvonalán,
  • egy meredek hágót, ahol a maximális meredekség 36‰ volt, és végül
  • a megépült változatot.

A semmeringi vasút teljes hossza 41 km, közben a szintkülönbség 460 méter. A vasút 14 alagúton, 16 viadukton, több mint 100 kőhídon és 11 vashídon halad át. A leghosszabb alagút 1431 méteres, a viaduktok között vannak kétszintesek is. A teljes hosszúság 60%-ában a lejtő meredeksége 20-25‰. A pálya építésekor a támfalakat, kiszolgáló épületeket és állomásokat gyakran az alagútépítésnél keletkezett hulladékanyagból építették.

Gondot okozott, hogy az építés idején a távolságokat nem lehetett kellő pontossággal lemérni a tervezéshez, ezért új eszközöket és módszereket kellett kifejleszteni. A távolság megtételéhez új típusú mozdonyok gyártására volt szükség, ami lökést adott a vasúti közlekedés fejlődésének. Az alagutak és viaduktok építésénél 20 000 ember dolgozott hat éven át, ami műszaki és munkaszervezési szempontból is nagy teljesítményt jelentett. A dolgozók kb. egyharmada nő volt. Az építkezés során 89-en haltak meg munkabalesetben és több százan különböző betegségekben, például kolerában.

Az építkezést 1854-ben fejezték be, de az első mozdony már 1853. október 23-án megtette a Mürzzuschlag – Payerbach távolságot. Kevéssel ezután a vasút teljes hossza járható volt. 1854. május 16-án I. Ferenc József császár együtt utazott a vasútvonalon a tervezővel. 1854. július 17-én adták át a teljes vonalat. Mivel azonban ez csak egy része volt a teljes déli vasútvonalnak, ünnepélyes megnyitóra nem került sor. Eleinte csak személyforgalmat bonyolítottak rajta keresztül, de 1868-tól kezdve már az áruforgalomnak is megnyitották. 1956 és 1959 között a vasútvonalat villamosították. Míg 1860-ban a menetidő 2 óra 4 perc volt, ez 1938-ban 1 órára, 1990-re 42 percre rövidült.

A semmeringi vasutat már az építésekor tájépítészetnek tekintették, vagyis arra törekedtek, hogy a technológia harmonikusan illeszkedjen a természethez. A vasút megnyitotta az utat a semmeringi turizmushoz; számos szálloda és panzió épült abban a korszakban. A 20. század első harmadában a régió már a téli sportokról volt ismert.

A Világörökség részét képező objektumok

A semmeringi vasútpálya és létesítményei

Panoráma gyalogösvény

A vasút mentén turistaösvény épült, így a vasúti utazás a gyalogtúrával kombinálható.

Adlitzgraben-Strasse

(panorámaút)

Payerbach állomás és kiállítótér

(állomásépület és külső kiállítótér)

Semmering állomás és Világörökség Információs centrum

(VÖR Centrum, Kiállítás)

Mürzzuschlag vasútállomás és Vasút-Múzeum

Az egyik viadukt (1900 körül)

Látnivalók a vasút mentén

A vonal mentén számos nevezetesség található, részben az Osztrák–Magyar Monarchia idejéből, részben régebbi korokból:

Lásd még

Források és további irodalom

  • Arno Berg: Polyglott Reiseführer Poliglott Verl. 1964.
  • Pethő T. - Szombathy V.: Ausztria - Panorama K. Bp.1969. P. 70418-i-6971
  • Schubert & Francke: Semmering Touristenverlag Semmering-Rax-Schneeberg 2008.
  • Freitag-Berndt: Freizeitführer Semmering-Rax-Schneeberg-Schneealpe

További információk

Commons:Category:Semmering Railway
A Wikimédia Commons tartalmaz Semmeringi vasút témájú médiaállományokat.