Kalevala

Kalevala
A Kalevala 1849-es kiadása
Szerző	Elias Lönnrot
Megírásának időpontja	1833–1849
Nyelv	finn
Témakör	finn népköltészet témakörei
Műfaj	eposz
Részei	50 ének
Külső hivatkozás	[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalevala témájú médiaállományokat.

A Kalevala finn nemzeti eposz, melyet a finn népköltészet elsősorban karjalai eredetű hősi és epikus énekeiből állított össze Elias Lönnrot. Az eposz az általa éveken át gyűjtött folklóranyag logikailag egymáshoz kapcsolható dalaiból áll.

A 19. században Finnországot is utolérte a nacionalizmus szele, ennek eredményeként született meg a Kalevala, a finn teremtéstörténet.

Változatok

Első változata az Ős-Kalevala, mely 1833-ból való és 16 éneket (ún. rúnót) tartalmaz (de ez csak Lönnrot halála után, 1891-ben jelent meg).

1835. február 28-án – ezen az emlékezetes napon, amelyet máig a Kalevala napjának neveznek Finnországban – Lönnrot megjelentette az eposz második változatát, a 32 rúnóból álló ún. Régi-Kalevalát, amely már tökéletesen megfelelt a kortársak naiv finn őseposzról alkotott elképzeléseinek. A Régi-Kalevala világsikere kiemelte a finneket az ismeretlen népek sorából, hozzájárult a finn nyelv fejlődéséhez, a finn nemzeti öntudat erősödéséhez.

Akseli Gallen-Kallela
A Szampó védői (Kalevala-illusztráció)

Ezt követően Elias Lönnrot a karjalai eposzba más finn területek népi énekeit is beledolgozta, így készült el a végleges – ma is ismert – változat, az 50 éneket tartalmazó Új-Kalevala 1849-ben.

A Kalevala cselekménye, szereplői

A Kalevala szó jelentése: Kaleva-lak, azaz Kaleva földje, Finnország. Az eposz verses történetei a nép ősi életéről, világról alkotott elképzeléseiről, a rendkívüli képességekkel rendelkező hősökről szólnak.

Ki ne ismerné Vejnemöjnent, az eposz főhősét, neve szerint a csendes víz istenét, „minden idők énekesé”-t. Olyan világ ez, melyben az emberek nemcsak gyönyörködnek az ének szépségében, hanem hisznek annak varázserejében is.

Magyar fordítások

A Kalevala később a finn-magyar kapcsolatok alakulásának egyik kiindulópontja lett, ezt igazolja az öt teljes magyar Kalevala-fordítás is.
Az első teljes magyar fordítását (a német változat felhasználásával) Barna Ferdinánd készítette el 1871-ben, a legismertebb fordítás Vikár Béla nevéhez fűződik (megjelent 1909-ben), modern fordítói pedig Nagy Kálmán 1971-ben, Rácz István 1976-ban, és Szente Imre 1987-ben.

A Régi-Kalevala lefordításával már Reguly Antal is próbálkozott az 1840-es évek elején, de csak az első két éneket fordította le egészen.

Források

• Régi Kalevala (Reguly Antal fordítástöredéke) – Közzéteszi, a bevezetőt és a jegyzeteket írta A. Molnár Ferenc – Kecskemét, Magyar-Finn Kulturális Egyesület, 1985.
• A Kalevala szövege MEK
• Fehérvári Győző: Magyar Kalevalák

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Kalevala témájú médiaállományokat.

• Kalevala hangoskönyv formában
• A Kalevala Magyarországon
• A Kalevala és Finnország Magyarországon -a neten
• A Kalevaláról

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Kalevala témában.