„Vichy-kormány” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Története: clean up AWB |
|||
23. sor: | 23. sor: | ||
== Története == |
== Története == |
||
[[1940]]. [[június 17.|június 17-én]] [[Henri Philippe Pétain]] lett a [[Francia harmadik köztársaság|harmadik köztársaság]] utolsó miniszterelnöke. Öt nappal később fegyverszünetet kötött a [[Harmadik Birodalom|németekkel]], amelynek értelmében Franciaország déli kétötöde fölött kapott hatalmat. Ezt a területet a [[Vichy]] nevű fürdőközpontból kormányozta. A képviselőház, mely bízott Pétainban, és Franciaország megmentőjét látta benne, feloszlatta magát és 1940. [[július 10.|július 10-én]] minden hatalmát átadta Pétainnek és az új „Francia Államnak”. |
[[1940]]. [[június 17.|június 17-én]] [[Henri Philippe Pétain]] lett a [[Francia harmadik köztársaság|harmadik köztársaság]] utolsó miniszterelnöke. Öt nappal később fegyverszünetet kötött a [[Harmadik Birodalom|németekkel]], amelynek értelmében Franciaország déli kétötöde fölött kapott hatalmat. Ezt a területet a [[Vichy]] nevű fürdőközpontból kormányozta. A képviselőház, mely bízott Pétainban, és Franciaország megmentőjét látta benne, feloszlatta magát és 1940. [[július 10.|július 10-én]] minden hatalmát átadta Pétainnek és az új „Francia Államnak”. |
||
Pétain teljes mértékben kihasználta teljhatalmát, mivel úgy gondolta, hogy a franciák vereségének oka nem a hadsereg, hanem az előző évtizedek [[köztársaság]]i rendszere volt. Támogatásával a régi köztársasági jelszót, a ''[[Liberté, Égalité, Fraternité|„Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”]]''-et felváltotta a ''„Munka, Család, Haza”''. A köztársaság egyházellenességével szemben most a [[római katolikus egyház]]nak kitüntetett szerepet juttattak az erkölcsi megújulás elősegítésében. Más [[fasizmus|fasiszta]] rendszerekhez hasonlóan a hangsúly itt is egy újfajta nemzeti közösségen volt, melyhez hozzátartozott a kívülállónak ítélt csoportokkal szembeni ellenszenv is. Ilyen csoportok voltak a [[protestantizmus|protestánsok]], a [[zsidók]], a [[szabadkőművesség|szabadkőművesek]] és a köztársaságpártiak is. |
Pétain teljes mértékben kihasználta teljhatalmát, mivel úgy gondolta, hogy a franciák vereségének oka nem a hadsereg, hanem az előző évtizedek [[köztársaság]]i rendszere volt. Támogatásával a régi köztársasági jelszót, a ''[[Liberté, Égalité, Fraternité|„Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”]]''-et felváltotta a ''„Munka, Család, Haza”''. A köztársaság egyházellenességével szemben most a [[római katolikus egyház]]nak kitüntetett szerepet juttattak az erkölcsi megújulás elősegítésében. Más [[fasizmus|fasiszta]] rendszerekhez hasonlóan a hangsúly itt is egy újfajta nemzeti közösségen volt, melyhez hozzátartozott a kívülállónak ítélt csoportokkal szembeni ellenszenv is. Ilyen csoportok voltak a [[protestantizmus|protestánsok]], a [[zsidók]], a [[szabadkőművesség|szabadkőművesek]] és a köztársaságpártiak is. |
||
<center>A Francia Állam vezetői<gallery> |
<center>A Francia Állam vezetői<gallery> |
||
33. sor: | 33. sor: | ||
File:François Darlan, 1941.jpg|[[François Darlan]] (miniszterelnök 1941–42) |
File:François Darlan, 1941.jpg|[[François Darlan]] (miniszterelnök 1941–42) |
||
</gallery></center> |
</gallery></center> |
||
A Vichy-kormány [[antiszemitizmus]]a annak az antiszemitizmusnak volt a betetőződése, mely a [[Alfred Dreyfus|Dreyfus-ügy]] óta tartott egybe több jobboldali politikai csoportot Franciaországban. Ez a létező antiszemitizmus alapozta meg azt az aktív együttműködést, amellyel a franciák a zsidók összegyűjtésében segédkeztek, és amelynek célja az volt, hogy megnyerjék a németek jóindulatát. Az ország zsidóinak körülbelül egynegyedét ({{szám|76000|főt}}) gyűjtötték össze és szállították [[a Harmadik Birodalom koncentrációs táborai]]ba. |
A Vichy-kormány [[antiszemitizmus]]a annak az antiszemitizmusnak volt a betetőződése, mely a [[Alfred Dreyfus|Dreyfus-ügy]] óta tartott egybe több jobboldali politikai csoportot Franciaországban. Ez a létező antiszemitizmus alapozta meg azt az aktív együttműködést, amellyel a franciák a zsidók összegyűjtésében segédkeztek, és amelynek célja az volt, hogy megnyerjék a németek jóindulatát. Az ország zsidóinak körülbelül egynegyedét ({{szám|76000|főt}}) gyűjtötték össze és szállították [[a Harmadik Birodalom koncentrációs táborai]]ba. |
||
Pétain főminiszterei, [[Pierre Laval|Laval]] és [[François Darlan|Darlan]] alatt az állam mindinkább alkalmazkodott a német igényekhez, így próbáltak Franciaországnak kedvező szerepet biztosítani a jövendő német világrendben, cserébe mégis kevés kedvezményben részesültek. 1942. november 11-én az amerikaiak [[„Fáklya” hadművelet|partra szálltak]] [[Marokkó]]ban azért, hogy részt vegyenek az észak-afrikai hadműveletekben, s ekkor a Vichy kormány francia csapatai még fegyveresen szembeszálltak az amerikaiakkal, amely harcnak viszont hamar vége lett. A német csapatok ekkor szállták meg az országot, hogy biztosítsák azt egy esetleges invázió ellen. Ezzel Pétain és Laval cselekvési szabadsága még inkább korlátozódott. [[1944]]. szeptember 7-én az ország gyakorlatilag megszűnt létezni, ekkor ugyanis a németek arra kényszerítették Pétaint több kormánytaggal együtt, hogy [[Sigmaringen]]ben, egy dél-német városban állítsa fel a Vichy-állam menekültkormányát. |
Pétain főminiszterei, [[Pierre Laval|Laval]] és [[François Darlan|Darlan]] alatt az állam mindinkább alkalmazkodott a német igényekhez, így próbáltak Franciaországnak kedvező szerepet biztosítani a jövendő német világrendben, cserébe mégis kevés kedvezményben részesültek. 1942. november 11-én az amerikaiak [[„Fáklya” hadművelet|partra szálltak]] [[Marokkó]]ban azért, hogy részt vegyenek az észak-afrikai hadműveletekben, s ekkor a Vichy kormány francia csapatai még fegyveresen szembeszálltak az amerikaiakkal, amely harcnak viszont hamar vége lett. A német csapatok ekkor szállták meg az országot, hogy biztosítsák azt egy esetleges invázió ellen. Ezzel Pétain és Laval cselekvési szabadsága még inkább korlátozódott. [[1944]]. szeptember 7-én az ország gyakorlatilag megszűnt létezni, ekkor ugyanis a németek arra kényszerítették Pétaint több kormánytaggal együtt, hogy [[Sigmaringen]]ben, egy dél-német városban állítsa fel a Vichy-állam menekültkormányát. |
A lap 2016. július 21., 19:55-kori változata
Francia Állam | |||
Német bábállam | |||
L’État Français 1940 – 1944 | |||
| |||
Mottó: "Travail, famille, patrie" (francia: Munka, Család, Haza) | |||
Általános adatok | |||
Fővárosa | Vichy Sigmaringen (1944) | ||
Hivatalos nyelvek | francia | ||
Vallás | római katolikus | ||
Államvallás | katolicizmus | ||
Pénznem | francia frank | ||
Kormányzat | |||
Államfő | Philippe Pétain (1940-44) | ||
Kormányfő | Philippe Pétain (1940-42) Pierre Laval (1942-44) | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Francia Állam témájú médiaállományokat. |
A Vichy-kormány vagy Vichy-kormányzat Franciaországban a második világháború alatt 1940-1944-ig állt fent az ország déli részén.
Története
1940. június 17-én Henri Philippe Pétain lett a harmadik köztársaság utolsó miniszterelnöke. Öt nappal később fegyverszünetet kötött a németekkel, amelynek értelmében Franciaország déli kétötöde fölött kapott hatalmat. Ezt a területet a Vichy nevű fürdőközpontból kormányozta. A képviselőház, mely bízott Pétainban, és Franciaország megmentőjét látta benne, feloszlatta magát és 1940. július 10-én minden hatalmát átadta Pétainnek és az új „Francia Államnak”.
Pétain teljes mértékben kihasználta teljhatalmát, mivel úgy gondolta, hogy a franciák vereségének oka nem a hadsereg, hanem az előző évtizedek köztársasági rendszere volt. Támogatásával a régi köztársasági jelszót, a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”-et felváltotta a „Munka, Család, Haza”. A köztársaság egyházellenességével szemben most a római katolikus egyháznak kitüntetett szerepet juttattak az erkölcsi megújulás elősegítésében. Más fasiszta rendszerekhez hasonlóan a hangsúly itt is egy újfajta nemzeti közösségen volt, melyhez hozzátartozott a kívülállónak ítélt csoportokkal szembeni ellenszenv is. Ilyen csoportok voltak a protestánsok, a zsidók, a szabadkőművesek és a köztársaságpártiak is.
-
Philippe Pétain államfő (1940–44)
-
Pierre Laval (miniszterelnök 1940, 1942–44)
-
Pierre-Étienne Flandin (miniszterelnök 1940–41)
-
François Darlan (miniszterelnök 1941–42)
A Vichy-kormány antiszemitizmusa annak az antiszemitizmusnak volt a betetőződése, mely a Dreyfus-ügy óta tartott egybe több jobboldali politikai csoportot Franciaországban. Ez a létező antiszemitizmus alapozta meg azt az aktív együttműködést, amellyel a franciák a zsidók összegyűjtésében segédkeztek, és amelynek célja az volt, hogy megnyerjék a németek jóindulatát. Az ország zsidóinak körülbelül egynegyedét (76 000 főt) gyűjtötték össze és szállították a Harmadik Birodalom koncentrációs táboraiba.
Pétain főminiszterei, Laval és Darlan alatt az állam mindinkább alkalmazkodott a német igényekhez, így próbáltak Franciaországnak kedvező szerepet biztosítani a jövendő német világrendben, cserébe mégis kevés kedvezményben részesültek. 1942. november 11-én az amerikaiak partra szálltak Marokkóban azért, hogy részt vegyenek az észak-afrikai hadműveletekben, s ekkor a Vichy kormány francia csapatai még fegyveresen szembeszálltak az amerikaiakkal, amely harcnak viszont hamar vége lett. A német csapatok ekkor szállták meg az országot, hogy biztosítsák azt egy esetleges invázió ellen. Ezzel Pétain és Laval cselekvési szabadsága még inkább korlátozódott. 1944. szeptember 7-én az ország gyakorlatilag megszűnt létezni, ekkor ugyanis a németek arra kényszerítették Pétaint több kormánytaggal együtt, hogy Sigmaringenben, egy dél-német városban állítsa fel a Vichy-állam menekültkormányát.
Kapcsolódó szócikkek
Források
- Boros Zsuzsanna: Rendszerváltozások Franciaországban, L'Harmattan Kiadó, 2011
- Jan Palmowski: Oxford Dictionary of Contemporary World History, Oxford University Press, 2004