„Középkori ír királyságok” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
25. sor: 25. sor:
A feketehalál 1348-ban érkezett meg a szigetre. Mivel a legtöbb angol és normann lakos falvakban és városokban élt, így a himló őket sokkal agyobb arányban tizedelte, mint az őshonos íreket, akik mezőgazdasági területeken létrehozott településeken éltek. Ezt követően ismét a kelta nyelv és kultúra vált meghatározóvá a szigeten. A betegség végigvonulását követően csak a sziget központi része, Dublin és környéke maradt angol irányítás alatt, angol többségi lakosággal.
A feketehalál 1348-ban érkezett meg a szigetre. Mivel a legtöbb angol és normann lakos falvakban és városokban élt, így a himló őket sokkal agyobb arányban tizedelte, mint az őshonos íreket, akik mezőgazdasági területeken létrehozott településeken éltek. Ezt követően ismét a kelta nyelv és kultúra vált meghatározóvá a szigeten. A betegség végigvonulását követően csak a sziget központi része, Dublin és környéke maradt angol irányítás alatt, angol többségi lakosággal.


Máshol a sziegeten a lordok átvették az ír nyelvet és kultúrát, s ők lettek a sziegeten az óangolok. A következő évszázadokban ők mindig az írek mellett álltak, akár csatáról, akár vallási változásról legyen szó.
Máshol a sziegeten a lordok átvették az ír nyelvet és kultúrát, s ők lettek a szigeten az óangolok. A következő évszázadokban ők mindig az írek mellett álltak, akár csatáról, akár vallási változásról legyen szó.


[[Kategória:Írország]]
[[Kategória:Írország]]

A lap 2007. június 13., 15:20-kori változata

A kelta Írország az Ír-szigeten a normann hódítások előtt, az Ír Királyság létrejöttéig létezett. Az ország élén választott király uralkodott, akit nagykirálynak neveztek. Ő a kisebb királyságok uralkodói közül került ki.

Politikai felépítése

Írország 1014-ben, ahogy a sok kis királyság efoglalja a területét. Északkeletről az óramutató járásának irányában: Ulidia, Oriel, Dél-Ui Neill (Meath), Leinster, Munster, Connaught, Breifne, és Northern Ui Neill. Dubh Linn (Dublin), Wexford, Waterford, Cork és Limerick városállamok szintén fel vannak tüntetve a térképen.

A kelta uralom egy egységes szigetállam helyett több kisebb királyság képében valósult meg. Ezeknek az államoknak a fontossága a vezetők személyével együtt változott. A 8. század óta ők lényegében a nagykirály szerviensei voltak, bár ez a cím egészen a 11. századig, Brian Boru királyságának idejéig nem olyan királyság volt, mint amilyen a kontinensen elterjedt. Ez a cím néhány család között folyamatosan vándorolt, s minden egyes címért mindig minden családnak meg kellett küzdenie. Az 1169.es angol-normann megszállás előestéjén azt látjuk, hogy a királyságok határai kialakultak, s minden királynak megvolt a saját területe, amely felett uralkodhatott.

Klánstruktúra és öröklés

Itt az öröklésnek olyan módjával találkozunk, ahol az éppen regnáló király életében szabadon nevezi meg örökösét. Gyakran azt gondolják, hogy ezek a kijelölések rokonsági alapon történnek, de ahogy Nicholls ezt leírja, sokkal inkább hasonlíttanak egy modern vállalat vezetői rétegének felépítésére. A klánok könnyen és gyorsan tudták változtatni felépítésüket és működési alakjuukat. Ahogy a hlyzet megkívánta, egyszer egysemélyes, másszor kollektiva általi vezetést választottak, az adott körülényektől függően. Min a mai cégeknél, a klánoknál is az emberek súlya emelkedett, s később hanyatlott. Az egykori nagy klánok elveszíthetik befolyásukat, majd később hozzájuk hasonló kisebbekkel egyesülhetnek.

Vallásuk

A kereszténység elterjedése óta a szigetlakók elutasítják a pápa pápa fennhatóságát. Nagyon erősen szétvált ezen a területen a vallási és a polgári élet. Ahogy ezt Nicholls leírja, a vallási tanításoknak csekkly hatása volt az olyan világi dolgokra, mint a házasság és a válás. Ez később odáig vezetett, hogy a Laudabiliter elfogadása után a normannokat (később az angolokat) szankciókkal fenyegették, ha az ír egyházat a pápa uralma alá hajtják.

A normann invázió és a kelta visszafoglalás

IV. Adorján pápa, az egyetlen angol származású pápa 1155-ben első rendeletei között kiadott egy pápai bullát, mellyel II Henriknek engedélyezte a sziget megszállását. Ez a bulla a későbbi angol királyokra kiterjedően is angol hűbérbírtokká nyílvánítja a területet.

Írország 1300-ban, Az írek (zöld) és a normannok (kék) területét mutatja.
Írország 1450-ben, az ír származásúak zöld, az angol írek kék és az angol király piros területeit mutatja.

1261-re az angol származású íek akkor erősödtek meg, mikor Fineen Mac Carthy legyőzte a norman seregeket a callanni csatában. Ekkor megölték John Fitz Thomast, Desmond urát, fiát, Maurice Fitz Johnt s nyolc másik bárót. 1315-ben a skót Edward Bruce megtámadta a szigetet, s ahol sok kelta úr támogatását megszerezve hadat üzent az angolok ellen. Bár a faugharti csatában elbukott, a háború eredménye, elsősorban Dublin környékén hatalmas pusztítás volt. Ebben a kaotikus állapotban jónéhány ír úr visszaszerezte azt a földterületet, melyet a hódítás előtt a családjuk bírtokolt, s ezt meg is tudtk tartani a harcok befejezte után is.

A feketehalál 1348-ban érkezett meg a szigetre. Mivel a legtöbb angol és normann lakos falvakban és városokban élt, így a himló őket sokkal agyobb arányban tizedelte, mint az őshonos íreket, akik mezőgazdasági területeken létrehozott településeken éltek. Ezt követően ismét a kelta nyelv és kultúra vált meghatározóvá a szigeten. A betegség végigvonulását követően csak a sziget központi része, Dublin és környéke maradt angol irányítás alatt, angol többségi lakosággal.

Máshol a sziegeten a lordok átvették az ír nyelvet és kultúrát, s ők lettek a szigeten az óangolok. A következő évszázadokban ők mindig az írek mellett álltak, akár csatáról, akár vallási változásról legyen szó.