„Hárs (növénynemzetség)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Iifar (vitalap | szerkesztései)
→‎Képek: képaláírás
88. sor: 88. sor:
Szőkedencs 700 éves hársfa.jpg|A szőkedencsi 700 éves hárs
Szőkedencs 700 éves hársfa.jpg|A szőkedencsi 700 éves hárs
Dunabogdányi öreg hársfa.JPG|[[Dunabogdány]]i öreg hársfa. Törzsének kerülete 2010-ben 340 cm
Dunabogdányi öreg hársfa.JPG|[[Dunabogdány]]i öreg hársfa. Törzsének kerülete 2010-ben 340 cm
Bombus terrestris queen - Tilia cordata - Keila.jpg
Bombus terrestris queen - Tilia cordata - Keila.jpg|[[Földi poszméh]] ''(Bombus terrestris)'' [[kislevelű hárs]] ''(Tilia cordata)'' virágain
</gallery></center>
</gallery></center>



A lap 2016. július 5., 18:11-kori változata

Hárs
Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos)
Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Mályvavirágúak (Malvales)
Család: Mályvafélék (Malvaceae)
Alcsalád: Hársfaformák (Tilioideae)
Nemzetség: Hárs (Tilia)
L.
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hárs témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hárs témájú médiaállományokat és Hárs témájú kategóriát.

A hárs vagy hársfa (Tilia) nemzetség a mályvafélék családján belül a hársfaformák (Tilioideae) alcsaládba tartozik.

Magháza virágzáskor még ötrekeszű, de az elsőként megtermékenyült magkezdemény gátolja a többi magkezdemény kifejlődését, és a magház teljes üregét kitöltve fejlődik maggá, ezért az érett hárstermés egymagvú makk.

Fajai

A nemzetség három faja található meg a Kárpát-medencében:

  • A nagylevelű és a kislevelű hárs természetes hibridjét európai hárs (Tilia × europaea) néven már Linné leírta. Ez mindkét szülőjénél magasabbra nőhet, egyéb tulajdonságai a két faj között állnak (a levélfonák érzugaiban fehéres-drapp szőrcsomók fejlődnek, termései kissé bordásak).

Az európai hárs kertészeti változatai

  • Tilia europea 'Euchlora' (császárhárs),
  • Tilia europea 'Pallida'

Felhasználása

Faanyagának világos, idővel kissé sötétedő színe, jellegtelen textúrája van, a geszt és a szíjács nem különül el egymástól. Puha, könnyű faanyag, gyorsan szárad.

A hársak adják minden fafaj közül talán a legkönnyebben, legjobban faragható faanyagot, ez a faszobrászat legkedveltebb anyaga. Minden forgácsoló és forgácsmentes eljárással könnyen megmunkálható, gőzöléssel jól hajlítható, gyönyörűen csiszolható.

Fafaragáshoz, esztergáláshoz, fametszethez, bútorgyártáshoz, furnérkészítéshez, rétegelt lemeznek, facipő készítésére, cellulózgyártásra, rajzszén készítésére használják.

Hársfavirág

A kis- és nagylevelű hársfa virágait a teljes virágzáskor gyűjtik, árnyékos helyen szárítják. Forrázata gyógyhatású, de élvezeti teaként is kedvelt. Felhasználják még gyógyhatású fürdővizekhez, vagy bőrápoló szerként. Hatóanyagait és felhasználását részletesen a kislevelű hárs leírásánál ismertetjük.

Egyes vidékeken hársfabort is készítenek belőle.

Érdekességek

  • Szőkedencs temetőjében a 7-es út mellett áll egy közel 700 éves ezüst hárs.
  • A Felvidéken a bajmóci várkastély közelében áll egy több mint 700 éves fa, melyet Mátyás király hársfájának neveznek.
  • A hárs neve a lipován nyelvjárásban lippa, s mivel szokás szerint a szentképeket hársfából készült táblára festik, innen van az elnevezésük: „lipován”, azaz „hársfás”.[forrás?]
  • Zeusz hársfává változtatta Philürát saját kérésére.[1] A philüra az ókori görögöknél hársfát jelent, illetve hárshéjat is, melyre írtak.[2]

Képek

Jegyzetek

  1. Heinrich Wilhelm Stoll: Philyra 1). In Ausführliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie, 3. Band, 2. Abteilung: Pasikrateia–Pyxios, nebst Schluss von Palladion und Phoinix. Szerkesztette: Wilhelm Heinrich Roscher. Leipzig: B. G. Teubner. 1909. 2353–2354. o. (német nyelven)  
  2. philyra. In Finály Henrik: A latin nyelv szótára. Budapest: Franklin Társulat. 1884.  

Források

Kapcsolódó szócikkek