„Lósy Imre” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
12akd (vitalap | szerkesztései)
54. sor: 54. sor:
|kovetkezo=[[Hosszútóthy László]]|
|kovetkezo=[[Hosszútóthy László]]|
|évek=1625–1633
|évek=1625–1633
|előzőfelirat=Előde
|következőfelirat=Utóda
}}
{{uralkodó|cim=Egri püspök|
|link=Egri püspökök listája|
|elozo=[[Pyber János]]|
|kovetkezo=[[Lippay György]]|
|évek=1633–1637
|előzőfelirat=Előde
|előzőfelirat=Előde
|következőfelirat=Utóda
|következőfelirat=Utóda

A lap 2016. június 16., 11:54-kori változata

Lósy Imre
Várad, Eger, majd Esztergom püspöke

Született1580 körül
Nagylózs
Elhunyt1642. november 7.
Nagyszombat
Felekezetrómai katolikus egyház
Püspökségi ideje
1625 – 1634
Püspökségi ideje
1634 – 1637. május 14.
Püspökségi ideje
1637. május 14. – 1642. november 7.
Előző püspök
Következő püspök
Pázmány Péter
Lippay György
Lósy Imre a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Lósy Imre témájú médiaállományokat.
Vastagh László: Lósy Imre portrészobra

Lósy Imre, Loosy Imre (Nagylózs, 1580 körül – Nagyszombat, 1642. november 7.) nyitrai-, csanádi-, nagyváradi-, majd egri püspök, esztergomi érsek.

Élete

Lósy Imre címere a pozsonyi Emericanum bejárata felett

Protestáns szülőktől származott. Miután áttért a katolikus vallásra először Bécsben a jezsuitáknál, majd 1599 végétől Rómában tanult. Ott szentelték pappá 1604-ben. 1604 és 1606 között kánonjogot tanult, majd Magyarországon lelkipásztorként tevékenykedett. 1606-tól nyitrai, 1607-től pozsonyi, 1611-től esztergomi kanonok és nyitrai főesperes volt. Forgách Ferenc esztergomi érsek, mint nyitrai püspököt hívta őt Esztergomba.[forrás?] 1620-tól már Pázmány Péter állandó helyettese volt és az is maradt az esztergomi érsek haláláig. 1622-től Vicarius Generalis, 1623-tól csanádi, 1625-től nagyváradi választott püspök, majd 1631-ben szentelték fel váradi püspökké. Tagja volt a Magyar Tanácsnak, 1628-tól volt prokancellár. 1634-ben egri püspök lett és ott még ugyanazon évben zsinatot hívott össze.

1637. május 14-én, Pázmány Péter halála után esztergomi érsek lett. Életpályája tipikusnak mondható egyházi pálya, ő az egyetlen, aki papi kvalitása miatt nyerte el a főpapi tisztet, talán az ő alakja áll a legközelebb a tridentinus főpapideálhoz. 1638-ban nemzeti zsinatot hívott össze, 1639-ben püspöki konferenciát tartott. Egyházpolitikai programjának középpontjában állt a magyar egyház és Róma kapcsolatának tisztázása. Nyílt szakadással fenyegette meg Rómát és egyfajta államegyház ideálját vázolta fel. A viszony végül tisztázódott, és Pietro Giacomo Favilla személyében szentszéki ágenst neveztek ki, aki a magyar egyház egészét képviselte Rómában.

1642-ben Pozsonyban papnevelőt alapított, az Emericanumot. A Nagyszombati Egyetemen a jogi kar felállítására jelentős összeget hagyományozott. Pozsonyban ferences kolostort alapított.

Külső hivatkozások


Előde:
Herovich Mátyás
Csanádi püspök
1623–1625
Utóda:
Dubovszky György
Előde:
Pyber János
Nagyváradi katolikus püspök
1625–1633
Utóda:
Hosszútóthy László
Előde:
Pyber János
Egri püspök
1633–1637
Utóda:
Lippay György
Elődje:
Pázmány Péter
Esztergomi érsek
1637–1642
Utódja:
Lippay György