Dzsitó japán császárnő

Dzsitó császárnő
Dzsitó császárnő
Japán 41. uralkodó
Uralkodási ideje
686 – 697
Elődje	Tenmu császár
Utódja	Monmu császár
Életrajzi adatok
Uralkodóház	japán császári ház
Született	645
Elhunyt	703 Fujiwara-kyō
Nyughelye	Hinokuma-no-Óucsi no miszaszagi (Nara)
Édesapja	Tendzsi császár
Édesanyja	Szoga no Ocsi-no-Iracume
Testvére(i)	Genmei Izumi Minabe Minushi Princess Yamanobe Niitabe Princess Ōta Princess Asuka Aga no Hime Miko Princess Ōe Prince Kawashima Shiki no miko Prince Takeru Abe no Miko Kóbun
Házastársa	Tenmu császár
Gyermekei	Kuszakabe
A Wikimédia Commons tartalmaz Dzsitó császárnő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dzsitó császárnő (持統天皇;Hepburn-átírással: Jitō tennó) (645–703. január 18.) volt Japán 41. uralkodója a hagyományos öröklési sorrend szerint. Uralkodási ideje 686-tól egészen 697-ig tartott. Japán történelmében Dzsitó volt a harmadik a nyolc uralkodónő közül, aki megszerezte a császárnői címet. A két császárnő Dzsitó hatalomra kerülése előtt, Szuiko valamint Kógjoku volt. Dzsitó után pedig Genmei, Gensó, Kóken, Meisó s végül-de nem utolsó sorban Go-Szakuramacsi császárnő vette át a hatalmat.

Élete

Dzsitó császárnő Tendzsi japán császár lányaként látta meg a napvilágot. Édesanyja Ocsi-no-Iracume, Ómi Szoga no Jamada-no Isikava Maro miniszter lánya volt. Dzsitó császárnő Tenmu császár felesége volt, aki egyben Tendzsi császár féltestvére, valamint trónutódja is volt. Dzsitót többek között nevezik még, Unonoszararának vagy Unonoszaszarának (鸕野讚良) is, illetve csak egyszerűen Unónak is.

Dzsitó császárnő uralkodási ideje alatt felelősséget vállalt az udvar adminisztrációs ügyei iránt, férje Tenmu halálát követően, aki egyébiránt saját nagybátyja volt egyben. Dzsitó 687-ben ragadta magához a hatalmat, többek között azért is, hogy biztosítsa fia, Kuszakabe sinnó helyét a trónon. Dzsitó császárnő uralkodási székhelye a Fudzsivara Palota volt, ami Jamatóban található.

Eredetileg Dzsitót Kuszakabe császár követte volna a trónon, de váratlanul és fiatalon bekövetkezett halála megakadályozta ebben. Így Kuszakabe fia, Karu-no-o lett trónörököseként kinevezve. Karu-no-o Monmu császárként vált ismertté később.

Dzsitó hét évig töltötte be az uralkodói posztot Japánban. Habár mellette jelen volt még hét lehetséges uralkodójelölt is, a vezetők általában az uralkodóház férfitagjait részesítették előnyben mondván, hogy a nők uralkodása csakis átmeneti lehet, ezért kell kizárólag férfi uralkodókat kinevezni Japán irányítására egészen a 21. századig bezárólag. Genmei japán császárnő, akit lánya, Gensó japán császárnő követett a trónon, rácáfolt erre a már-már dogmaként tekintett öröklési renddel kapcsolatos megállapításra.

697-ben Dzsitó lemondott hatalmáról Monmu japán császár javára, és, mint visszavonult és független uralkodónő, felvette a daidzsó-tennó címet. Ezt követően Dzsitó császárnőhöz hasonlóan a többi visszavonult uralkodó is követte példáját.

Dzsitó ezt követően elzárt uralkodónőként továbbra is hatalmat gyakorolt, amely elterjedt trend lett a japán politikában neki köszönhetően.

Dzsitó eredeti sírhelye a mai napig ismert. Ma jelenleg ez a sírhely Narában sintó emlékhelyként tisztelt.

Az Imperial Household Ügynökség ezt a helyet mauzóleumnak nevezte ki, amely ma Ocsi-no Okanoeként ismert.

Dzsitó császárnő sírhelye

Kugjó

A Kugjó (公卿) egy kollektív elnevezés volt ebben az időben, amelyet a Meidzsi előtti korban használtak a legnagyobb hatalommal bíró uralkodók csoportjának megnevezésére. Általában ebbe a kiváltságos csoportba csupán három, maximum négy férfi tartozott. Dzsitó uralkodása alatt a következőek:

• Daidzsó-daidzsin

• Szadadzsin

• Udadzsin

• Naidadzsin

Nem nengó korszak

Dzsitó uralkodását a kutatók nem kötik egyetlen korszakhoz, vagy más néven nengóhoz sem.

• A japánok által nevezett „nem nengó korszakok”

• Jitō uralkodása (687-697)

Habár Brown és Isida Gukansóról készült fordítása magyarázattal szolgál a homályos részek megértéséhez: „A korszakok, melyek az uralkodásba tartoztak: Sucsó maradék 7 éve, és a Taika, mely négy évig tartott (a korszak első évét kinoto-hicudzsiként ismerik). A Taika harmadik évében (697) pedig Dzsitó császárnő átadta a trónt a koronahercegnek.”

Költészete

A Manjósú tartalmaz néhány, Dzsitó császárnő által írt verset is, ilyen például:

Tenmu császár halála után

Oh, a Kamioka hegy őszi levélmintája!

Én Jóságos és Csodálatos Vezetőm, Te ezt látni fogod éjjel,

És utána kérdezel majd a Nap felkelte után,reggel.

Ezen a távoli,messzi hegyen tűnődöm,merengek azon,

hogy vajon Te látni fogod-e ezt ma,

vagy utána kérdezel-e holnap.

Szomorúságot érzek éjjel,

és szívbe markoló fájdalmat reggel,

hisz az én durva palástom ingujja,

már sosem fog megszáradni.

Amikor a Császár felmászott a Villámok hegyére

Ló, mi Mindenható, Jóságos Vezérünk,

Aki a Villámok hegyén tartózkodik a felhős égben!

Hjakunin Issu költészete

Az egyik, Dzsitó császárnőnek tulajdonított verset Fudzsivara no Teika kiválasztotta, hogy hozzáadják a híres, Hjakunin Issu antológiához.

Vers 2

A tavasz már elmúlt,

a nyár következik újra,:így a fehér-selyem palástok,

mondják, szétterülhetnek

megszáradni a Kagujama hegy felszínén újra.

春過ぎて

夏来にけらし

白妙の

衣干すてふ

天の香具山

Kapcsolódó szócikkek

• Japán császárainak listája

• Tennó

• Japán történelme

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Empress Jitō című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

•Aston, William George. (1896). Nihongi: Chronicles of Japan from the Earliest Times to A.D. 697. London: Kegan Paul, Trench, Trubner. OCLC 448337491

•Brown, Delmer M. and Ichirō Ishida, eds. (1979). Gukanshō: The Future and the Past. Berkeley: University of California Press. ISBN 978-0-520-03460-0; OCLC 251325323

•MacCauley, Clay. (1900). "Hyakunin-Isshu: Single Songs of a Hundred Poets" in Transactions of the Asia Society of Japan. Tokyo: Asia Society of Japan. ...Click link for digitized, full-text copy (in English)

•(1901). Kokka taikan. Tokyo: Teikoku Toshokan, Meiji 30–34 [1897–1901. [reprinted Shinten kokka taikan (新編国歌大観), 10 vols. + 10 index vols., Kadokawa Shoten, Tokyo, 1983–1992. ISBN 978-4-04-020142-9]

•Nippon Gakujutsu Shinkōkai. (1940). Man'yōshū. Tokyo: Iwanami shoten. [reprinted by Columbia University Press, New York, 1965. ISBN 0-231-08620-2]. Rprinted by Dover Publications, New York, 2005. ISBN 978-0-486-43959-4

•Ponsonby-Fane, Richard Arthur Brabazon. (1959). The Imperial House of Japan. Kyoto: Ponsonby Memorial Society. OCLC 194887

•Titsingh, Isaac. (1834). Nihon Odai Ichiran; ou, Annales des empereurs du Japon. Paris: Royal Asiatic Society, Oriental Translation Fund of Great Britain and Ireland. OCLC 5850691

•Varley, H. Paul. (1980). Jinnō Shōtōki: A Chronicle of Gods and Sovereigns. New York: Columbia University Press. ISBN 978-0-231-04940-5; OCLC 59145842