Montenegró

Montenegró
Crna Gora / Црна Гора
Montenegró zászlaja Montenegró címere
Nemzeti mottó: Crna Gora jest malena al je hrabra i poštena (Montenegró kicsi, de bátor és becsületes.) Nemzeti himnusz: Oj, svijetla majska zoro
Fővárosa	Podgorica
é. sz. 42° 47′, k. h. 19° 28′42.783333333333, 19.466666666667
Államforma	köztársaság
Vezetők
Államfő	Filip Vujanović
Miniszterelnök	Milo Đjukanovic
Hivatalos nyelv	montenegrói
Tagság	Lista Egyesült Nemzetek Szervezete Európa Tanács Kereskedelmi Világszervezet Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank Nemzetközi Fejlesztési Társulás Nemzetközi Pénzügyi Társaság Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja Eurocontrol Észak-atlanti Szerződés Szervezete Interpol Vegyifegyver-tilalmi Szervezet Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet UNESCO Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Távközlési Egyesület Montenegrói–Ukrán Szabadkereskedelmi Övezet Meteorológiai Világszervezet Egészségügyi Világszervezet World Customs Organization
Népesség
Népszámlálás szerint	622 359 fő (2018) 617 213 fő (2022)
Rangsorban	168
Becsült	620 029 fő (2011. április)
Rangsorban	168
Népsűrűség	48 fő/km²
GDP	2005
Összes	1,91 milliárd USD (167)
Egy főre jutó	3 100 USD (117)
Földrajzi adatok
Terület	14 026 km²
Rangsorban	157
Víz	1,52%%
Időzóna	UTC+01:00 (UTC+1)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Euró (EUR)
Nemzetközi gépkocsijel	MNE
Hívószám	382
Segélyhívó telefonszám	112 122 123 124
Internet TLD	.me
Villamos hálózat	230 volt
Elektromos csatlakozó	Europlug Schuko
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Montenegró témájú médiaállományokat.
Egyoldalúan vezette be az eurót. Montenegró fekvése Szerbia Koszovó Albánia Bosznia- Hercegovina Horvátország PODGORICA Pljevlja Bielo Polje Berane Nikšić Herceg Novi Tivat Cetinje Budva Bar Ulcinj A d r i a i - t e n g e r Shkodrai-tó Drina Piva Lim Tara Drin Bobotov Kuk Zla Kolata Durmitor D i n á r i - h e g y s é g S z a n d z s á k

Montenegró (montenegróiul Crna Gora / Црна Гора) független állam Dél-Európában, a Balkán-félszigeten, a volt Jugoszlávia területén. Az 5. állam, amely függetlenedett a volt Jugoszláviából. Fővárosa Podgorica. Délnyugaton az Adriai-tenger, nyugaton Horvátország, északnyugaton Bosznia-Hercegovina, északkeleten Szerbia, keleten Koszovó, délkeleten pedig Albánia határolja. 2010. december 17. óta az Európai Unió hivatalos tagjelöltje.

A Crna Gora elnevezés fekete hegyet jelent, vagyis a fekete hegyek országa. A legtöbb nem szláv európai nyelvben olasz közvetítéssel ennek a névnek újlatin fordítása, a Montenegró honosodott meg (monte=hegy, negro=fekete). Ugyanezt jelenti az ország török neve: Kara Dağ. Ugyanakkor a gora szó a délszláv nyelvekben erdőt is jelenthet, ezért egyes vélemények szerint helyes lehet a nevet fekete erdőnek is értelmezni.

Földrajz

A Kotori-öböl

Hegycsúcsok

Perast szigetei a Kotori-öbölben

Néhány általános földrajzi adat:

• A határok hossza: 614 km,
  • Horvátország felé: 14 km,
  • Bosznia-Hercegovina felé: 225 km,
  • Szerbia felé: 203 km,
  • Albánia felé: 172 km.

• Tengerpart hossza: 293,5 km,
  • a strandok hossza: 73 km,
  • a leghosszabb strand: az ulcinji Nagy strand 13 km,
  • a legmagasabb hegycsúcs: Zla Kolata, Prokletije 2534 m,
  • a legnagyobb tó: a Shkodrai-tó – 391 négyzetkilométer (a legnagyobb a Balkánon),
  • a legmélyebb kanyon: a Tara-folyó 1300 m (a legmélyebb Európában),
  • a legnagyobb öböl: Kotori-öböl

Domborzat

Montenegró európai viszonylatban viszonylag ritkán lakott hegyvidéki terület a Dinári-hegységben. Meredeken leereszkedő hegyek kísérik öblökkel tagolt partját az Adria mentén. Legnagyobb öble a Kotori-öböl (régi nevén Cattarói-öböl).

A montenegrói part az Adriai-tenger délkeleti részén helyezkedik el, Horvátország és Albánia között. 260,2 km hosszú, melyből a szárazföldi part hossza 249,1 km, a szigetek partvonalának hossza: 11,1 km. A tenger gyorsan mélyül, az Adria legmélyebb pontja Montenegró partjai előtt található, 1280 m.

A parttal szinte párhuzamosan a Dinári-hegység magas vonulatai követik egymást észak-déli irányt követve sorrendben: a Njegoš, a Golija, a Durmitor, a Ljubisilja és a Javorje, ettől délre az Orjen, a Lovćen, a Maganik, a Sinjajevina, majd a Komovi-hegység és a Prokletije, valamint a Rumija. Az északi vonulatok egyúttal a Dinári-hegység és egész Montenegró legmagasabb csúcsai. Legmagasabb pontja a Prokletije hegységben, Plav község területén levő 2534 méteres Zla kolata csúcs. Központi masszívuma a Durmitor, legmagasabb pontja a 2523 m magas Bobotov Kuk csúcs.

Síkvidék igen kevés akad az országban, mindössze a Shkodrai-tótól északra, illetve a Nikšići-mezőségen található nagyobb összefüggő sík terület.

Vízrajz

A Shkodrai-tó (Skadarsko jezero) a Balkán-félsziget legnagyobb tava Albánia és Montenegró határvidékén, melyet főként a Morača-folyó, valamint a tófenéken fakadó sok karsztforrás táplál. Montenegró fő folyói a Lim, a Tara és a Piva. Az utóbbin víztározó épült. A Tara és a Piva összefolyásából keletkezik – Montenegró és Bosznia-Hercegovina határán – a Drina. A Zeta, Bojana és a Morača folyók nagy szerepet játszanak a mezőgazdaságban és halászatban.

Éghajlat

Éghajlati zónák:

• Mediterrán éghajlat

Egy keskeny csíkon az Adriai-tenger partján Herceg Novitól a Bojana folyóig van a mediterrán zóna. Nyáron a közép hőmérséklet júliusban 25,4 °C-27,6 °C körül alakul. A nyarak rövidek, de szárazak, a tél rövid és enyhe. A napos órák száma 2500, extrém adatai Ulcinjnak vannak, mintegy 2700 napos óra évente. A tengervíz is felmelegszik 26-27 °C-ra. Júliusban átlagosan naponta 11 órát süt a nap. A víz hőmérséklete már májustól kedvező és az marad augusztus közepéig.

• Kontinentális éghajlat

Montenegró középső részén a hőmérséklet júliusban 26,4 °C Podgorica, 25,4 °C (Danilovgrad). Az abszolút maximum 40 °C. A Bojana folyó völgyéből, a Szkadári-tavon és a Morača-folyón keresztül érkezik a forró levegő Podgoricába, ezért a volt Jugoszlávia legmelegebb városa. A januári közép hőmérsékletek 5 °C körül van, a legkevesebb -10 °C. Hirtelen időjárás változásra is számítani kell. Hőmérsékleti szélsőségek is jellemzik a középső területeket.

• Hegyvidéki éghajlat

A nagy hegyek vonulata kezdődik a Piva-folyónál(en). A hegyek átlagos magassága 1700 méter. A csúcsok pedig elérik a 2000 métert. A hegyekben a szubalpesi klíma uralkodik, hideg havas telekkel, hűvösebb nyarakkal. Az időjárás hirtelen változik meg. Télen nem ritka a -20 – -30 °C-os hőmérséklet sem.
Míg a tengerparton és a Szkadári övezetben ritkán esik hó, addig a Durmitorban elérheti az 5 métert is. Az alacsony kipárolgás miatt a hó megmarad májusig, van ahol egész évben.

Élővilág, természetvédelem

Nemzeti parkjai

Négy nemzeti park található az országban:

• Skadarsko jezero Nemzeti Park
• Lovćen Nemzeti Park
• Biogradska Gora Nemzeti Park
• Durmitor Nemzeti Park (két nagy folyóval: Tara és Piva)

A Durmitor nemzeti parkban található Európa legmélyebb és a világ második legmélyebb kanyonja: a Tara-szurdok, melynek mélysége néhol eléri az 1300 m-t.

Természeti világörökségei

Az UNESCO felvette a természeti világörökségek listájára a Durmitor Nemzeti Parkot a Tara folyó szurdokával együtt.

Történelem

Montenegró területi változásai a 18. századtól kezdve

A szláv törzsek a helyi romanizált illír lakosság maradékaival keveredve az ország területén létrehoztak egy független fejedelemséget Duklja néven a 10. században, amit 1077-ben VII. Gergely pápa független államnak ismert el azzal, hogy uralkodójának koronát küldött. Duklját később a Bizánci Császárság elfoglalta, és a területen több megyét hozott létre; ezek a megyék együtt alkották a Zeta nevű provinciát.

A 12. század végétől a 15. század közepéig Montenegró mai területének nagy része a szerb állam (Raška) részét képezte, de a rigómezei csata (1389) után ezen fennhatósági kötelék megszűnt és a Balsicsek fenntartották függetlenségüket a törökök és a velenceiek ellen. 1421-ben meghalt az utolsó Balsics és Stefan Crnojević új dinasztiát alapított, mely Szkander béggel együtt dicsőségesen harcolt a törökök ellen. 1516-ban II. György lemondott és a kormányt Basilius metropolitának átadta. Montenegro ezáltal teokráciai állam lett.

Ezután újabb rövid független korszak következett, majd az Oszmán Birodalom elfoglalta a terület nagy részét. A Crna Gora-iak azonban ebben a korban is jelentős önállóságot vívtak ki maguknak harciasságukkal. Ekkoriban Montenegróhoz mindössze a Cetinje és a Rijeka Crnojevica körüli kb. 200 km²-nyi terület tartozott.

1697-ben Danilo Petrović Njegoš viadikával (a montenegrói püspök) trónra jutott. Danilo 1702-ben a völgyekben lakó összes keresztényből lett mohamedánt megölette és azután 33 éven át dicsőségesen megvédelmezte függetlenségét. Gyenge utódja Száva alatt 1767-ben felbukkant egy Mali Stjepannak nevezett kalandor, aki magát a meggyilkolt III. Péter orosz cárnak adta ki, hitelre talált és a vladika mellett haláláig (1774) úgyszólván uralkodott. Az ő tekintélyének volt köszönhető, hogy a montenegróiak az 1768-as borzasztó török támadást (120 000 török és 20 000 velencei) győzelmesen visszaverték. 1782-ben Péter vladika uralkodásával Montenegró számára új korszak kezdődött. Albániai Kara Mahmud pasa 30 000 főnyi seregének megsemmisítésével (1796) hosszabb időre véget vetett a török támadásoknak. 1798-ban pedig az első polgári törvénykönyvet bocsátották ki. 1805-ben a franciák ellen háborút kezdett, melyben az egész Kotori-öbölt elfoglalta és Raguzáig hatolt, de 1807-ben az oroszok kívánságára az elfoglalt területet visszaadta a franciáknak. 1813-ban ismét elfoglalta az öbölt, de azt Oroszország kívánságára Ausztriának átengedte. Utódja II. Péter (1830-1851) szintén folytonosan harcolt a törökök ellen, de amellett a civilizáció okos terjesztésén is dolgozott és nagy költői hírnévre is tett szert (Petar Petrović Njegoš). 1852-ben Danilo jutott a trónra, 1853-ban győzelmesen harcolt a törökök ellen, 1855-ben aztán megházasodott és azzal végképp megszüntette a teokráciát. Nem is használta többé a püspök (vladika) címét, hanem «a szabad Crnagora és Brda fejedelme és urának» írta magát. 1855-ben új törvénykönyvet adott ki. 1858-ban a grahovói járást elfoglalta, de már 1860. augusztus 13-án meggyilkolták. Utódja unokaöccse, I. Miklós lett, aki már 1861-ben és 1862-ben háborút viselt a törökök ellen, mely reá nézve szerencsésen végződött. 1876. július 1-jén másodszor háborút üzent a portának, Vucsidolnál fényes győzelmet vívott ki, mire november 2-án 1877. április 13-ig tartó fegyverszünetet kötött. Az erre következő hadjáratban a montenegróiak ismét egy győzelmet a másik után vívtak ki, elfoglalták Antivarit, Dulcignót és előrenyomultak egészen Skutariig. Az 1878. január 31-ei békekötés véget vetett a háborúnak, melyben a montenegrói fejedelem 12 nagy csatában, 10 nagyobb és 50 kisebb ütközetben győzelmet aratott. Montenegrót 1878-ban a Berlini Kongresszuson ismerték el független államnak, és a nagyhatalmak támogatásával jelentősen megnövelte területét. A san stefanói szerződés által Montenegró 10 000 km2 területet 200 000 lakossal nyert, melyet azonban az albánok ellenszegülése folytán csak 1880-ban tudott végképp elfoglalni.

1890-ben nagy éhínség dühöngött Montenegróban, melyet különösen Oroszország iparkodott csillapítani, mely Miklós fejedelem palotáját is ebben az évben nagyobbította. Hálából ez utóbbi elrendelte, hogy ezentúl az orosz nyelv minden montenegrói iskolában tanítassék. 1894-ben megújult az albán határviszály. Az Oroszországgal való barátságos viszony II. Miklós cár alatt is fennmaradt, aki 1895 augusztusában 30 000 puskát, több ágyút és egy hadihajót ajándékozott Montenegrónak. 1895. május 16-án a kormány az Osztrák–Magyar Monarchiával postaszerződést kötött.

1910-ben Miklós fejedelem kikiáltotta a királyságot és ő lett az ország első királya. 1916-ban a király elvesztette hatalmát, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia elfoglalta az ország területét. A központi hatalmak veresége után 1918. november 13-án az osztrák haderők helyére szerb csapatok vonultak be. A montenegrói szerb nép Nagy Nemzetgyűlése nyomásukra kimondta a Petrović dinasztia trónfosztását, és az ország csatlakozását Szerbiához. 1918. december 1-jén kiáltották ki a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását, melynek Montenegró is része lett. 1929-ben a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság Jugoszlávia néven szerveződött újjá, s ebben az államalakulatban megszűnt Crna Gora belső önállósága: területén az úgynevezett Zeta bánságot hozták létre.

A második világháború során 1941 áprilisában Montenegró olasz megszállás alá került, s a fasisztáktól függő protektorátust hozták létre, ahol a lakosságot hivatalosan montenegróivá nyilvánították. A háború végeztével a Josip Broz Tito vezette partizánmozgalom irányítása alatt egyesítették a jugoszláv területeket.

Montenegró 1991-ig a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság 6 tagállamának egyike volt. Jugoszlávia szétesése után 1992-ben létrejött a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, melynek két tagállama Montenegró és Szerbia voltak, ezt szokás Kis-Jugoszláviának is nevezni. Ennek keretében Montenegró fegyveres hadereje részt vett a délszláv háborúban is, többek között a Horvátország és Bosznia-Hercegovina elleni hadműveletekben, így Dubrovnik megostromlásában is. A háború elvesztése és a kül- és belpolitikai kudarcok Kis-Jugoszlávia működését is lehetetlenné tették. 2003-ban ez az állam átalakult Szerbia és Montenegró Államközösségévé, amely a két állam laza szövetségén alapult.

2006. május 21-én, az EU-val három évvel korábban aláírt átmeneti egyezmény menetrendjének megfelelően népszavazást rendeztek arról, hogy Montenegró továbbra is része legyen-e Szerbia és Montenegró államszövetségnek, vagy függetlenedjen tőle. Az Európai Unió 55%-os küszöbhöz kötötte a montenegrói függetlenség lehetőségét. A referendum eredménye szerint a montenegrói lakosok 55,5%-a szavazott a Szerbiától való függetlenségre. A különválás hivatalosan 2006. június 3-án lépett életbe, az Európai Unió Külügyminiszteri Tanácsa pedig 2006. június 12-én ismerte el. Montenegró 2006. június 28-án az ENSZ 192. tagállamává vált.

Milo Đukanović montenegrói kormányfő hívei az előzetes eredmények hallatára azonnal az utcákra vonultak, és a nemzeti zászlót lobogtatva ünnepeltek. A kormányfő célul tűzte ki az ország EU-csatlakozását Bulgáriát, Romániát és Horvátországot követve, viszont Szerbiát, Macedóniát és Albániát megelőzve. Az ellenzéki blokk politikusai már előre bejelentették, hogy a végeredmény megállapítása után kérni fogják a szavazatok újraszámlálását. Szerbia ekkor nem tett semmit Montenegró függetlenségének megakadályozására, tudomásul vette az államszövetség megszűnését.

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

A köztársasági elnök rezidenciája

Montenegró elnökei:

• Momir Bulatović (1990–1998)
• Milo Đukanović (1998–2002)
• Filip Vujanović (2002-…)

Montenegró miniszterelnökei:

• Milo Đukanović (1991–1997)
• Filip Vujanović (1998–2002)
• Milo Đukanović (2002–2006)
• Željko Šturanović (2006–2008)
• Milo Đukanović (2008-…)

Közigazgatási felosztás

Montenegró községei

Podgorica

Montenegró 21 községre (opština) oszlik, ezek közül a fővárost és környékét magába foglaló Podgorica községen belül két részönkormányzattal rendelkező úgynevezett városi község (gradska opština) is működik:

Andrijevica Bar Berane Bijelo Polje Budva Cetinje Danilovgrad Herceg Novi Kolašin Kotor Mojkovac Nikšić

Plav Plužine Pljevlja Podgorica Golubovci Tuzi Rožaje Šavnik Tivat Ulcinj Žabljak

Politikai pártok

• Szocialista Demokrata Párt (DPS – Demokratska partija socijalista)
• Szocialista Néppárt (SNP – Socijalistička narodna partija)
• Néppárt (NS – Narodna stranka)
• Szerb Néppárt (SNS – Srpska narodna stranka)

Szimbólumok

A helyi Parlament 2004. július 12-én fogadta el az új zászlót, nemzeti ünnepet és himnuszt, ami a korábbi államszövetségtől való függetlenedési folyamat újabb lépését jelentette.

Montenegró aktuális zászlaja hasonlít a monarchia idején használt zászlóra: a piros háttérrel és aranyozott szegéllyel rendelkező lobogó közepén I. Miklós király aranyozott címere található (de a király nevének kezdőbetűi nem szerepelnek rajta).

Védelmi rendszer

Montenegró hadereje három haderőnemből, szárazföldi, haditengerészeti és légierőből áll, valamint kiegészítve egy különleges műveleti komponenssel. 2009-től a szervezet teljesen hadrafogható, a Védelmi Minisztérium alárendeltségébe tartozik, az ország szuverenitásáért felelős. Legfőbb külkapcsolati céljuk a NATO-ba való integrálódás a technikai és szervezeti modernizációval együtt. ENSZ és NATO műveletekbe is igyekszenek minél jobban bekapcsolódni. 2010. márciusától a magyar MH PRT-hez csatlakozott egy őrzés-védelmet ellátó montenegrói gyalogos szakasz, illetve egyéni feladatokat ellátó katonák is.

A hadsereg létszáma 2014 végén 1 850 fő volt, ebből 245 fő tiszt, 786 fő altiszt, 581 légénységi állományú katona és 238 polgári alkalmazott. A hadsereg állományának átlagéletkora 39 év, ebből a polgári alkalmazottaké 50, a legénységi állományúaké 31 év.

2015. december 2-án a NATO külügyminiszterei meghívják Montenegrót, hogy 29. tagként csatlakozzon az észak-atlanti szervezetbe.

Népesség

Montenegró etnikai térképe a 2003-as adatok szerint

  montenegróiak

  szerbek

  bosnyákok

  albánok

  muzulmánok

  horvátok

  cigányok

  egyik népcsoport sincs abszolút többségben

  lakatlan terület / ismeretlen

Általános adatok

A 2011-es népszámlálás alapján a népesség: 625.266 fő.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Montenegró nemzetiségei, 2003-ban

A 2011-es hivatalos népszámlálási adatok szerint Montenegró legnagyobb számú nemzetisége a montenegrói: 278 865 fő, az ország lakosságának mintegy 45%-a. Ezenkívül jelentős a szerb (178 110 fő, 30%), a bosnyák (53 605 fő, 8,65%), az albán (30 439 fő, 4,91%) kisebbség. A horvátok és az albánok 1-1%-ot tesznek ki, további 1,1% roma. A romák némelyike egyiptominak vallja magát, mivel az ország elmaradott részein sokan még mindig hisznek abban a középkori elképzelésben, hogy a cigányság Egyiptomból ered. Az országban 337 magyar is él.

A montenegrói emberek 72%-a ortodox vallású, 18% muszlim, 3,44% római katolikus, 1%-a ateista.

A lakosság 42,88%-a a szerb, 36,97%-a a montenegrói, 5,27%-a az albán és 5,33%-a a bosnyák nyelvet tartja anyanyelvének. A montenegróit azonban elég nehezen lehet külön nyelvnek venni, kevés különbség van közte és a szerb között.

Gazdaság

Pljevlja hőerőműve

Gazdasági ágazatok

Turizmusa az ország egyik húzóágazatává válhat, kiemelkedő szépségű tengerparti üdülőhelyei: Budva, Sveti Stefan, Herceg Novi és a Kotori-öböl, Tivat, Ulcinj. Az ország másik természetes gazdasági ága a halászat.

Az országban jelentős a feketegazdaság szerepe, sokan élnek (főleg cigaretta- és ember-) csempészésből. Ezeket a tevékenységeket az albán és az olasz maffia irányítja.

Közlekedés

Perast

Közúti forgalom

A két legnagyobb útvonal Montenegró az Adriai főútvonal Herceg Novitól Ulcinjig, és a másik főútvonal pedig Petrovac-Podgorica-Kolašin-Bijelo Polje-Szerbia határa (összeköti a köztársaság északi és déli részét). A nyári hónapokban forgalmas a Šćepan Polje-Nikšić-Podgorica útvonal, valamint a Herceg Novi-Trebinje útvonal is, amely Montenegrót összeköti Bosznia-Hercegovniával. Jelentős a Budva-Cetinje-Podgorica útvonal is, mert a déli részt összeköti a székvárossal és a fővárossal.

Légi közlekedés

Montenegróban két nemzetközi repülőtér van, a podgoricai és a tivati. A Golubovci-Podgorica repülőtér Podgorica központjától 12 km fekszik, Budvától 62 km, Bartól 65 km, Kolašintól 80 km és Žabljaktól 170 km. A Tivat repülőtér Tivat központjától 4 km-re van, Budvától 20 km, Herceg Novitól 20 km, Bartól 58 km, Ulcinjtól 73 km és Podgoricától 80 km. Információk: 082 671 337, 671 894

Montenegró nemzeti légitársasága a Montenegro Airlines, mely menetrendszeinti járatokat üzemeltet mind Podgorica, mind Tivat légikikötőjéből többségében Nyugat-Európa és a Balkán főbb városaiba.

Tengeri közlekedés

Az utas- és teherszállító komphajók rendszeresen közlekednek a következő vonalakon: Bar-Bari, Bar-Ancona-Bar. A Lepetani – Kamenari hazai vonalon utasszállító komphajó közlekedik (nyári idényben a komphajó non-stop közlekedik).

Montenegróban több kikötő van: Bar, Budva, Kotor és Zelenika.

Vasúti közlekedés

A fő vasútvonal Montenegróban a Bar-Podgorica-Belgrád vonal. Van még két elágazás: Podgorica-Nikšić és Podgorica-Skadar (Albánia).

Kultúra és művészet

Képek a kultúráról Ostrog kolostor Nemzeti Múzeum, Cetinje Guszle (hangszer)

Montenegró egy kis ország a Balkánon, a természeti és a társadalmi kontrasztok mindig vonzották az ide látogató turistákat. Az országot különböző irányból érkező hatások érték, sok fajta hódító nép érkezett, felépítették a kultúrájukat és tovább álltak, itt hagyták az utókornak öröküket. Montenegróban különleges egységet képez a civilizációk találkozása a legrégebbi idők óta. A két világ találkozásának határa Kelet és Nyugat, az országban megtalálható mindkét világ kultúrájának nyomai, Velence, az iszlám, valamint Ausztria hatása. A legnagyobb hatás mégis a szlovén kultúrának köszönhető, a Vojisavljevic, Nemajic, Balsic, Crnojevic és a Petrovic dinasztiáknak.

A monostorok a kultúra és a művészetek központjává váltak. A 15. században Amerika felfedezésének idejében Montenegróban a könyv nyomtatás is megjelent. Egyházi könyveket nyomtattak, többnyire reneszánsz dekorációval. A montenegrói tengerparton a 18. századig a gótika és a reneszánsz művészet uralkodott, de a barokk is megjelent az építészetben. Az egyik kitűnő képviselője ennek a művészeti ágnak Tripun Koklji (1661–1713).

A népi művészet Montenegróban a nemzeti tudat születésével jött létre a 19. században a romantika korában. Ebben az időben nagyon sok fiatal indult világot látni, hogy mesterséget tanuljon. Külföldön tanult Petar Lubarda és Dado Djuric, Danilo Kis. Mivel nagyon sok vért vesztett a szabadságáért Montenegró, ezért a népre nagyon nagy - szinte mágikus - hatással van a költészet. A múltban és a jelenben is minden montenegróinak sokat jelent Petar II. Petrovic Njegos (1813–1851) költő és egyházi vezető műve, melyben a szabadság és haza szeretet jelenik meg.

Kulturális intézmények

Kulturális világörökség

A világörökség része Kotor és környékének természeti és kulturtörténeti értékei, valamint a Durmitor Nemzeti Park.

Művészetek

Szveti Sztefan

Gasztronómia

A montenegrói konyha az olívaolaj használatán alapszik, a legrégebbi olajfa több mint 2000 éves, Stari Barban található. A legminőségibb és legegészségesebb amit hideg sajtolással készítenek. A legfinomabb az extra virgin, az első sajtolással készül. A kontinentális konyha megőrizte eredetiségét, a tengerparti pedig azonos a Földközi-tenger lakta népek specialitásaival.

Ételek

A különlegességhez tartozik a raštan, szárított kecskehúsos kelkáposzta, a "čevap", 3 féle darált húsból készült, roston sütik és lepényt kérhetünk hozzá. A "Pljeskavica" hasonló mint a "čevap" csak a hús lapos, ezt is lepényben kérhetjük, tetszés szerinti saláta adaggal.

• Ražnjiča: Rablóhús
• Vješalica: Roston sült szűzpecsenye
• Džigerica sa roštilja: roston sült máj.
• A hal ételek közül népszerű a bordettó, halleves.
• Előételként fogyaszthatunk njeguši sonkát és kajmakot (sós túró).
• A burek: A déli népek, a Balkán nemzeti eledelének is nevezhetjük, nagyon finomat sütnek Horvátországban, Szerbiában, Bosznia-Hercegovinában és Montenegróban is. A burek tésztája rétestészta jellegű, melyet hajszál vékonyra nyújtanak és ez után rétegezve töltenek meg. Az eredeti töltelék sós túró vagy darált hús, de árulnak sonkás-sajtos, sajtos-gombás, pizzás, meggyes, almás változatot is. A túrós és húsos változathoz kérjünk joghurtot, így a finom igazán.

Sport

Új államként Montenegró nem tekint vissza gazdag sportmúltra, ha csak nem a Szerbia és Montenegró vagy a jugoszláv korszakot vizsgáljuk. Montenegró eddigi legnagyobb sikerét Malagában aratta 2008-ban, ahol a korábban 4 világbajnok játékost is felvonultató pólós csapat a szerbeket verve nyerte meg a vízilabda Európa-bajnokságot. Montenegrónak a pekingi olimpia az első olimpiája mióta független lett. A montenegrói labdarúgás is 2006-ban kezdődött egy Magyarország ellen megnyert 2-1-re végződő mérkőzéssel, amit Podgoricában rendeztek. A FIFA hivatalos ranglistáján 2006-ban még, mint újonnan indulók az utolsó helyet foglalták el, de a szerb labdarúgó kultúrának is köszönhetően mára feljöttek a 40. helyre és jelenleg vezetik a 2012-es Eb-selejtező csoportjukat. A csapat legmagasabban jegyzett játékosa a Juventus csatára Mirko Vučinić. Mint az látható, Montenegró inkább vízilabdában teljesíti a követelményeket. Ez bizonyítja, hogy hosszabbításban 2012. január 27-én 14-13-ra nyert Magyarország ellen. A Buducsnoszt Podgorica női kézilabda csapat az EHF-bajnokok ligája 2011-2012-es kiírásában a döntőben idegenben lőtt több góllal felülmúlta a Győri Audi ETO KC együttesét, így története során először megszerezte a BL trófeát. A női kézilabda csapat 2012-ben Norvégiát legyőzve Eb-győztes lett.

Ünnepek

A nemzeti ünnepet július 13-án ünneplik a montenegróiak, arra az 1878-as eseményre utalva, amikor Montenegrót a világ 27. független országának nyilvánították, továbbá az 1941. július 13-i népi felkelésre a tengelyhatalmak ellen.

Állami ünnepek:

• január 1. – Újév
• május 1. – A munka nemzetközi ünnepnapja
• július 13. – Montenegró Köztársaság állami ünnepe

Források

• Bokor József (szerk.). Montenegro, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Sebestyén Árpád: Montenegró (Medicina, 2005) ISBN 963-243-919-8
• Montenegró Információs Portál
• Montenegró Utazási/Nyaralási Portálja

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Montenegró témájú médiaállományokat.

• Montenegróról angolul
• Montenegró történelme
• Hivatalos turisztikai weboldal
• Montenegró kerékpárral
• himnusz letöltés (zip)
• Montenegró látnivalók
• Montenegró fényképekben
• Montenegró interaktív képgaléria 2000 fényképpel (hu,en,de)
• Montenegró átfogó utazási portálja magyar nyelven (hu)
• Túrák Montenegróból