„Trasimenus-tavi csata” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Removing Link FA template (handled by wikidata) |
a Vessző utáni szóközhiány javítása AWB |
||
| 37. sor: | 37. sor: | ||
| style="text-align: left;" | ''[[Livius]]: Hannibal a [[trasimenus-tavi csata]] után'' |
| style="text-align: left;" | ''[[Livius]]: Hannibal a [[trasimenus-tavi csata]] után'' |
||
|} |
|} |
||
A rómaiak, meglepve és megriadva [[Tiberius Sempronius Longus]] veresége miatt a [[Trebiai csata|trebiai csatában]], azonnal hozzáláttak az előkészületeknek, hogy elhárítsák az északról érkező új fenyegetést. Sempronius visszatért Rómába és a [[senatus]] a [[Kr. e. 217]]. évben új consulokat választott: [[Cnaeus Servilius Geminus]]t és [[Caius Flaminius Nepos]]t. Utóbbit alig nevezték ki, máris az fenyegette, hogy leváltják, mert úgy hagyta el Rómát, hogy nem végezte el a [[consul]]lá választottak számára kötelező rituálét..<ref>[[Livius]], ''[[Ab urbe condita|Ab Urbe condita]]'', XXI.64</ref> A senatus azzal bízta meg Serviliust, hogy vegye át a [[Publius Cornelius Scipio Africanus|Publius Cornelius Scipio]] vezette sereg fővezéri tisztjét. Flaminius Sempronius serege maradékának a vezérségét kapta. A trebiai veszteségek pótlására felállítottak négy új légiót is. Az új erőket megosztottak a két consul közt.<ref>Livius, ''Ab Urbe condita'',21.63</ref> A trebiai és [[Ticinusi csata|ticinusi csaták]] utáni helyzetben Flaminius serege dél elé fordult, hogy Róma közelében készítse elő a védekezést. Hannibal azonnal követte, csakhogy ő gyorsabban haladt a római seregnél Róma felé és hamarosan meg is előzte őket. Flaminiusnak gyorsítania kellett a menetet és csatára bírni Hannibalt, mielőtt az eléri Rómát. |
A rómaiak, meglepve és megriadva [[Tiberius Sempronius Longus]] veresége miatt a [[Trebiai csata|trebiai csatában]], azonnal hozzáláttak az előkészületeknek, hogy elhárítsák az északról érkező új fenyegetést. Sempronius visszatért Rómába és a [[senatus]] a [[Kr. e. 217]]. évben új consulokat választott: [[Cnaeus Servilius Geminus]]t és [[Caius Flaminius Nepos]]t. Utóbbit alig nevezték ki, máris az fenyegette, hogy leváltják, mert úgy hagyta el Rómát, hogy nem végezte el a [[consul]]lá választottak számára kötelező rituálét..<ref>[[Livius]], ''[[Ab urbe condita|Ab Urbe condita]]'', XXI.64</ref> A senatus azzal bízta meg Serviliust, hogy vegye át a [[Publius Cornelius Scipio Africanus|Publius Cornelius Scipio]] vezette sereg fővezéri tisztjét. Flaminius Sempronius serege maradékának a vezérségét kapta. A trebiai veszteségek pótlására felállítottak négy új légiót is. Az új erőket megosztottak a két consul közt.<ref>Livius, ''Ab Urbe condita'', 21.63</ref> A trebiai és [[Ticinusi csata|ticinusi csaták]] utáni helyzetben Flaminius serege dél elé fordult, hogy Róma közelében készítse elő a védekezést. Hannibal azonnal követte, csakhogy ő gyorsabban haladt a római seregnél Róma felé és hamarosan meg is előzte őket. Flaminiusnak gyorsítania kellett a menetet és csatára bírni Hannibalt, mielőtt az eléri Rómát. |
||
Eközben arra várt, hogy egy Servilius vezette másik sereg csatlakozzon hozzá. De mielőtt ez megtörténhetett volna, Hannibal nyílt csatára kényszerítette, azt a területet pusztítva, amelynek a megvédésével Flaminiust megbízták. [[Polübiosz]] szerint ''„amint (Hannibal) elhagyta Faesulae környékét, és a római táboron valamivel túl lerohanta a vidéket, Flaminius izgatottá vált és felbőszítette, hogy az ellenség semmibe veszi: és ahogy a vidék pusztítása folyt, és minden irányban a felszálló füstből lathatóvá vált a rombolás, már nem maradt türelme, hogy elviselje a látványt.”''."<ref>[[Polübiosz]], ''[[Hisztoriai]]'', 3.82; Ld. még Livius, ''Ab Urbe condita'', 22.3.</ref> |
Eközben arra várt, hogy egy Servilius vezette másik sereg csatlakozzon hozzá. De mielőtt ez megtörténhetett volna, Hannibal nyílt csatára kényszerítette, azt a területet pusztítva, amelynek a megvédésével Flaminiust megbízták. [[Polübiosz]] szerint ''„amint (Hannibal) elhagyta Faesulae környékét, és a római táboron valamivel túl lerohanta a vidéket, Flaminius izgatottá vált és felbőszítette, hogy az ellenség semmibe veszi: és ahogy a vidék pusztítása folyt, és minden irányban a felszálló füstből lathatóvá vált a rombolás, már nem maradt türelme, hogy elviselje a látványt.”''."<ref>[[Polübiosz]], ''[[Hisztoriai]]'', 3.82; Ld. még Livius, ''Ab Urbe condita'', 22.3.</ref> |
||
| 56. sor: | 56. sor: | ||
* '''Livius''': ''Róma története a város alapításától''. XXI-XXV. könyvek. Ford. Kiss Ferencné és Muraközy Gyula. Európa Kiadó. Budapest, 1982. ISBN 63-07-2326-3. Online elérés: http://mek.niif.hu/06200/06201/html/romai3.htm |
* '''Livius''': ''Róma története a város alapításától''. XXI-XXV. könyvek. Ford. Kiss Ferencné és Muraközy Gyula. Európa Kiadó. Budapest, 1982. ISBN 63-07-2326-3. Online elérés: http://mek.niif.hu/06200/06201/html/romai3.htm |
||
* ''Római történetírók''. Vál. Zsolt Angéla, utószó Hegyi György. Európa Kiadó. Budapest,1986. ISBN 9630737507 |
* ''Római történetírók''. Vál. Zsolt Angéla, utószó Hegyi György. Európa Kiadó. Budapest, 1986. ISBN 9630737507 |
||
== Szakirodalom == |
== Szakirodalom == |
||
A lap 2016. május 4., 23:48-kori változata
| Trasimenus-tavi csata | |||
 | |||
| Az ütközet lefolyása | |||
| Konfliktus | második pun háború | ||
| Időpont | i. e. 217. június 21. | ||
| Helyszín | Trasimenus-tó | ||
| Eredmény | pun győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Trasimenus-tó
Pozíció Olaszország térképén
| |||
 é. sz. 43° 08′ 22″, k. h. 12° 06′ 27″Koordináták: é. sz. 43° 08′ 22″, k. h. 12° 06′ 27″ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Trasimenus-tavi csata témájú médiaállományokat. | |||
A Trasimenus-tavi csata (i. e. 217. június 21., a Julián naptár szerint áprilisban) a Római Köztársaság seregeinek nagy vereségét hozó ütközet volt a második pun háború során. A csatában Hannibal karthágói hadvezér aratott győzelmet Gaius Flaminius consul ellen a mai közép-olaszországi Umbria tartományban, a Trasimenus-tónál.
A csatában két egyenlő erejű, mintegy 40 ezer katonából álló sereg csapott össze és a hadtörténetben mintaszerűnek tekintett, elrejtett állásokból végrehajtott támadással Hannibal csapatai katasztrofális vereséget mértek a rómaiakra. Miközben a karthágóiak veszteségei kicsik voltak, a római sereg egésze odaveszett.
Előzményei
| “Nem az itáliaiak ellen harcolni jöttem, hanem az italiaiakért Róma ellen.” |
| Livius: Hannibal a trasimenus-tavi csata után |
A rómaiak, meglepve és megriadva Tiberius Sempronius Longus veresége miatt a trebiai csatában, azonnal hozzáláttak az előkészületeknek, hogy elhárítsák az északról érkező új fenyegetést. Sempronius visszatért Rómába és a senatus a Kr. e. 217. évben új consulokat választott: Cnaeus Servilius Geminust és Caius Flaminius Nepost. Utóbbit alig nevezték ki, máris az fenyegette, hogy leváltják, mert úgy hagyta el Rómát, hogy nem végezte el a consullá választottak számára kötelező rituálét..[1] A senatus azzal bízta meg Serviliust, hogy vegye át a Publius Cornelius Scipio vezette sereg fővezéri tisztjét. Flaminius Sempronius serege maradékának a vezérségét kapta. A trebiai veszteségek pótlására felállítottak négy új légiót is. Az új erőket megosztottak a két consul közt.[2] A trebiai és ticinusi csaták utáni helyzetben Flaminius serege dél elé fordult, hogy Róma közelében készítse elő a védekezést. Hannibal azonnal követte, csakhogy ő gyorsabban haladt a római seregnél Róma felé és hamarosan meg is előzte őket. Flaminiusnak gyorsítania kellett a menetet és csatára bírni Hannibalt, mielőtt az eléri Rómát.
Eközben arra várt, hogy egy Servilius vezette másik sereg csatlakozzon hozzá. De mielőtt ez megtörténhetett volna, Hannibal nyílt csatára kényszerítette, azt a területet pusztítva, amelynek a megvédésével Flaminiust megbízták. Polübiosz szerint „amint (Hannibal) elhagyta Faesulae környékét, és a római táboron valamivel túl lerohanta a vidéket, Flaminius izgatottá vált és felbőszítette, hogy az ellenség semmibe veszi: és ahogy a vidék pusztítása folyt, és minden irányban a felszálló füstből lathatóvá vált a rombolás, már nem maradt türelme, hogy elviselje a látványt.”."[3]
Hannibal azon fáradozott, hogy aláássa Róma szövetségeseinek hűségét, megmutatva, hogy a Római Köztársaságnak nem áll hatalmában megvédeni őket. Flaminius ekkor még táborában maradt Arretiumnál. Miután nem tudta Flaminiust csatába vonni, Hannibal ellenfele balszárnya felől elvágta a rómaiakat a fővárostól. Flaminius mégis a táborban tartotta seregét. Hannibal erre Apulia felé vette az irányt, abban a reményben, hogy Flaminius követi és egy magaválasztotta helyen felveszi vele a harcot.[4]
A csata
Taktikai fejlemények
A csata eseményei
Utóélete
Jegyzetek
- ↑ Livius, Ab Urbe condita, XXI.64
- ↑ Livius, Ab Urbe condita, 21.63
- ↑ Polübiosz, Hisztoriai, 3.82; Ld. még Livius, Ab Urbe condita, 22.3.
- ↑ Polybius, The Histories, 3.81-83; Livy, Ab Urbe condita, 22.4.
Források
- Livius: Róma története a város alapításától. XXI-XXV. könyvek. Ford. Kiss Ferencné és Muraközy Gyula. Európa Kiadó. Budapest, 1982. ISBN 63-07-2326-3. Online elérés: http://mek.niif.hu/06200/06201/html/romai3.htm
- Római történetírók. Vál. Zsolt Angéla, utószó Hegyi György. Európa Kiadó. Budapest, 1986. ISBN 9630737507
Szakirodalom
Kertész István: Ókori hősök - ókori csaták. Budapest, 1985. Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631803732
