„Bódvaszilas” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a zöld link → kék link |
|||
73. sor: | 73. sor: | ||
* Eredeti, kőfallal kerített [[Szent József római katolikus templom (Bódvaszilas)|római katolikus templom]]át a 12. században építették, és 1772-ig állt. Ekkor [[Esterházy Miklós József|Esterházy „Fényes” Miklós]] herceg lebontatta, és a helyére nagyobb, [[barokk]] stílusú templomot emeltek (1772–74). A templom [[órapárkány]]os, [[párnatag]]os bádogsisakkal fedett tornya kissé kiugrik a fő[[homlokzat]]ból. A hajót és a keskenyebb, félköríves szentélyt egyaránt [[csehsüvegboltozat]] fedi. A szószék, a főoltár és a két mellékoltár barokk stílusú. |
* Eredeti, kőfallal kerített [[Szent József római katolikus templom (Bódvaszilas)|római katolikus templom]]át a 12. században építették, és 1772-ig állt. Ekkor [[Esterházy Miklós József|Esterházy „Fényes” Miklós]] herceg lebontatta, és a helyére nagyobb, [[barokk]] stílusú templomot emeltek (1772–74). A templom [[órapárkány]]os, [[párnatag]]os bádogsisakkal fedett tornya kissé kiugrik a fő[[homlokzat]]ból. A hajót és a keskenyebb, félköríves szentélyt egyaránt [[csehsüvegboltozat]] fedi. A szószék, a főoltár és a két mellékoltár barokk stílusú. |
||
* A hagyomány annak idején szerint itt helyezték el az elpusztult szádvári kápolna szobrait, de ezek idővel tönkrementek. |
* A hagyomány annak idején szerint itt helyezték el az elpusztult szádvári kápolna szobrait, de ezek idővel tönkrementek. |
||
* A homlokzati toronnyal felmagasló [[református templom (Bódvaszilas)| |
* A homlokzati toronnyal felmagasló [[református templom (Bódvaszilas)|református templom]]ot az 1840-es években építették. Szentélye egyenesen záródik. Festett belső berendezését feltehetően azok a mesterek készítették, akik [[Tornakápolna|Tornakápolnán]] is dolgoztak. A mennyezet felirata a következő: „EZEN ISTEN HÁZA ÉPÍTETTETETT II-IK FERENTZ EÖ FELSÉGE ÉS FÖLDES URUNK GALÁNTAI ESZTERHÁZI MIKLÓS FŐ HERCEG KEGYELMES ENGEDELMÉBÜL 1804-DIK ESZTENDŐB” |
||
* A római katolikus plébániaházat 1780 körül építették [[barokk stílus]]ban. |
* A római katolikus plébániaházat 1780 körül építették [[barokk stílus]]ban. |
||
* Az egyemeletes, hat ablakos, dísztelen [[Esterházy-Koós kastély]]t is 1780 körül emelték, ugyancsak barokk stílusban. Ez és a plébániaház is kisebb-nagyobb átalakításokkal maradt fenn. |
* Az egyemeletes, hat ablakos, dísztelen [[Esterházy-Koós kastély]]t is 1780 körül emelték, ugyancsak barokk stílusban. Ez és a plébániaház is kisebb-nagyobb átalakításokkal maradt fenn. |
A lap 2016. május 4., 17:44-kori változata
A településen világörökségi helyszín található |
Bódvaszilas | |||
Művelődési ház | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Magyarország | ||
Vármegye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
Járás | Edelényi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Fülöp József[1] | ||
Irányítószám | 3763 | ||
Körzethívószám | 48 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 934 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 54,21 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 19,22 km² | ||
Földrajzi nagytáj | Észak-magyarországi-középhegység[3] | ||
Földrajzi középtáj | Aggtelek–rudabányai-hegyvidék[3] | ||
Földrajzi kistáj | Bódva-völgy[3] | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 32′ 13″, k. h. 20° 43′ 48″Koordináták: é. sz. 48° 32′ 13″, k. h. 20° 43′ 48″ | |||
Bódvaszilas weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bódvaszilas témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bódvaszilas község (becenevén: Szilas) Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi járásban, a Gömör–Tornai-karsztvidéken.
Fekvése
Az Alsó-hegy peremdombjai és a Bódva-völgy határvonalán, Miskolctól 52 kilométerrel északra. A községhatártól keletre az Alsó-hegy karsztfennsíkja (átlagos magassága kb. 500 m) meredek lejtőkkel törik le a Bódva folyó völgyébe (átlagos magassága kb. 160 m) – nyugat felé viszont rövid völgyek választanak le a fennsíkról két hátat: a Kerek-hegyet és a Kónyát. Szögligettől egy kisebb karsztfennsík, a Dusa választja el (átlagos magassága kb. 400 m).
Megközelítése
Közúton elérhető a 27-es főúton; vasúton a Miskolc–Tornanádaska-vasútvonalon.
Története
A Szilas szó a magyar „szil” főnév származéka, és szilfákkal benőtt helyet jelöl, ekként a falun átfolyó Szilas-patakra utal. A Bódva- előtagot 1905-ben biggyesztették hozzá, hogy a határát átszelő folyóra utalva különböztessék meg az ország más, ugyancsak Szilas nevű településeitől.
1250 táján építették a falutól északra Magyarország egyik legnagyobb alapterületű kővárát, a Szádvárt. Magát a falut először 1283-ban említik egy királyi oklevélben, Szilas néven. A szádvári uradalom részeként IV. László a Tekus családnak adományozta, majd hamarosan az Aba család birtokába került, és egészen a rozgonyi csatáig Aba Amadé és fiainak tulajdona maradt. 1312-ben királyi kézbe került, és továbbra is a szádvári uradalom részeként kezelték. 1386-ban lett a gömöri Bebek család tulajdona, majd az 1400-as évek második felében a Szapolyai-családé. 1527-ben Szádvár áruló várnagya (a várral együtt) újra a Bebek család kezére játszotta át. Ezután a lakosság nagy része áttért a református hitre, mivel új földesuruk, Bebek Ferenc nyíltan a reformáció híve volt.
1567 január elején Schwendi Lázár kassai főkapitány elfoglalta Szádvárt a Bebekektől, és ezzel Szilas ismét királyi tulajdonba került. A királyi udvarbírók erősen sanyargatták a népet.
A török pusztítástól a falu megmenekült, mert a törökök tartottak a várban állomásozó csapatoktól. A 17. században Szilas az Esterházy család kezére került, és maradt is egészen a 19. századig.
Az 1683-as lengyeljárás idején a falu lakosai segítettek Thököly Imre kurucainak Szádvár védelmében. Miután 1686-ban Szádvárt lerombolták, az uradalom központja Szilasra került át.
A Bódvaszilas név 1696-ban jelent meg a falu pecsétjén, közös névvel kötve össze a falu két legnagyobb folyóvizét.
1702-ben lett az uradalom és vele a falu új tulajdonosa Esterházy Pál herceg, és a következő, csaknem kétszáz évben az Esterházyak maradtak az uradalom tulajdonosai. A templomdombon, a templomtól nem messze hamarosan felépítették kastélyukat, majd az uradalom egyéb, központi épületeit:
- serfőzde,
- földesúri majorság,
- háromkerekes vízimalom.
Az Esterházyak nem látogattak el Bódvaszilasra; a kastélyban felügyelőjük (a provizor) lakott. Itt ült össze ítélethozatalra az úriszék is; a vesztőhely az Akasztó-parton volt.
Mivel az Esterházyak katolikusok voltak, 1724-ben visszaállították a katolikus plébániát. Amikor Esterházy „Fényes” Miklós herceg újjáépíttette a katolikus templomot, engedélyezte a megmaradt reformátusoknak, hogy a Miklós-hegy oldalában saját templomot építhessenek.
Az Esterházyak itteni érdekeltségeit a 19. század végén a Zsarnóról származó Koós József vásárolta meg.
Bódvaszilas az első világháború után, 1938-ig az Abaúj-Torna vármegye Tornai járásának székhelye lett határon kívül maradt Torna helyett, majd 1945–1950 között hasonló okokból ismét. A második világháború súlyos pusztításai után a falut újjáépítették.
1995-ben a település határában található Meteor-barlangot és a Vecsembükki-zsombolyt az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai részeként az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.
Gazdaság
A középkorban ez a környék Magyarország klasszikus borvidékeinek egyike volt; a borászatra utal a község címerében szereplő szőlőfürt is. Ennek az időszaknak a filoxéra támadása vetett véget; a szőlőkkel kipusztult a bortermelés kultúrája is.
Népcsoportok
2004-ben a lakosság 95%-a magyarnak, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]
Látnivalók
- Eredeti, kőfallal kerített római katolikus templomát a 12. században építették, és 1772-ig állt. Ekkor Esterházy „Fényes” Miklós herceg lebontatta, és a helyére nagyobb, barokk stílusú templomot emeltek (1772–74). A templom órapárkányos, párnatagos bádogsisakkal fedett tornya kissé kiugrik a főhomlokzatból. A hajót és a keskenyebb, félköríves szentélyt egyaránt csehsüvegboltozat fedi. A szószék, a főoltár és a két mellékoltár barokk stílusú.
- A hagyomány annak idején szerint itt helyezték el az elpusztult szádvári kápolna szobrait, de ezek idővel tönkrementek.
- A homlokzati toronnyal felmagasló református templomot az 1840-es években építették. Szentélye egyenesen záródik. Festett belső berendezését feltehetően azok a mesterek készítették, akik Tornakápolnán is dolgoztak. A mennyezet felirata a következő: „EZEN ISTEN HÁZA ÉPÍTETTETETT II-IK FERENTZ EÖ FELSÉGE ÉS FÖLDES URUNK GALÁNTAI ESZTERHÁZI MIKLÓS FŐ HERCEG KEGYELMES ENGEDELMÉBÜL 1804-DIK ESZTENDŐB”
- A római katolikus plébániaházat 1780 körül építették barokk stílusban.
- Az egyemeletes, hat ablakos, dísztelen Esterházy-Koós kastélyt is 1780 körül emelték, ugyancsak barokk stílusban. Ez és a plébániaház is kisebb-nagyobb átalakításokkal maradt fenn.
- A klasszicista magtár 1820 táján épült.
Környező települések
Bódvarákó (2 km), Komjáti (4 km), a legközelebbi város: Szendrő (17 km).
A település nevezetes alakjai
- Itt született Stefán Mihály (1932–2009) kohómérnök, az MTA tagja
- Itt született Vanyó László (1942-2003) áldozópap és egyetemi tanár.
Képek
-
A művelődési ház
-
A posta
-
A Keresztyén Testvérgyülekezet imaháza
-
A Szent József római katolikus templom
-
Az egykori uradalmi magtár
Jegyzetek
- ↑ Bódvaszilas települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8
- ↑ A nemzetiségi népesség száma településenként
Források
- Hadobás Sándor, 2003: Az Aggteleki Nemzeti Park és környéke kultúrtörténeti értékei I. Építészeti emlékek. 2., javított kiadás. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság.
- Koleszár Krisztián: Alsó-hegyi zsombolyos tanösvény. Kirándulásvezető füzet. Második, módosított, átdolgozott kiadás. HOLOCÉN Természetvédelmi Egyesület, Bódvaszilasért baráti Kör, 2004–2005. 28 p. ISBN 963-219-995-2