Szatmári béke

Magyarország a szatmári béke korában

A Szatmári békekötés záradéka, a nemesi aláírásokkal

A szatmári béke a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, amelyet 1711. április 30-án kötött meg Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében, III. Károly király megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal, II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem távollétében (ekkor az orosz I. Péter cárral tárgyalt). A békeszerződést Szatmárnémetiben a Vécsey-palotában írták alá a nemesség képviselői. Az aláírás támaszául szolgált ún. „szatmári-asztal”-t, amelyre a sátoraljaújhelyi kórház pincéjében találtak rá, ma a füzérradványi Károlyi-kastélyban őrzik.

A szerződés legfontosabb intézkedései:

• megkegyelmeznek a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek,
• a nemesség megtarthatja kiváltságait, ha hűséget esküszik a Habsburgoknak,
• a jobbágyok megtarthatják a kiváltságaikat,
• vallásszabadságot ígérnek,
• Magyarország és Erdély alkotmányának tiszteletben tartását.

Rákóczi nem hajlandó erre, ezért Lengyelországba, majd Franciaországba, végül Törökországba ment száműzetésbe. Itt politikai okok miatt Rodostóba (ma Tekirdag) száműzik.

Ez a béke egy kompromisszum, ahol a magyarok elfogadják a Habsburgok érvényesülését, mely előnyösebb volt a nemzeti önállóság fejlődése érdekében, mint a török hódoltság.

A Habsburgok ennek érdekében lemondanak az abszolutizmusról.

Előzményei

I. József magyar király az örökösödési háború tapasztalatai alapján hajlott a magyarokkal kötendő kompromisszumra. A Haditanács elnöke, Savoyai Jenő 1710-ben egy udvarhű magyar főurat, gróf Pálffy János tábornagyot nevezte ki a magyarországi császári erők élére, aki 1710. november 14-én Károlyi Sándorhoz címzett levelében tárgyalásokat kezdeményezett.

A majtényi kuruc fegyverletétel

A szatmári béke emlékműve

Rákóczi engedélyezte Károlyinak, hogy időhúzás céljából kapcsolatba lépjen Pálffyval. Ennek eredményeként 1711. január 13-án nyolcnapi fegyverszünet jött létre a két sereg között, melyet többször meghosszabbítottak.

Január 31-én Vaján, a várkastélyban maga a fejedelem is fogadta Pálffyt, majd 1711. február 21-én Lengyelországba utazott, hogy a cárral tárgyaljon. Távollétében főparancsnokát, Károlyi Sándort időhúzó tárgyalások folytatására hatalmazta fel.

Károlyi és Pálffy között azonban szélesebb körű megegyezés bontakozott ki, s a kuruc főparancsnok március 14-én elkötelezte magát a békekötés mellett: titokban hűségesküt tett az uralkodóra. Károlyinak vissza kellett tartania a tisztikart az egyéni megadástól, hogy előnyös feltételeket tudjon kiharcolni. Rákóczi és a vitézlő rend maradékai viszont a külső segítségben bizakodva tovább akarták folytatni a küzdelmet. Károlyi Szatmárnémetibe gyűlést hívott össze, ahol a béke mellett döntöttek. A majtényi síkon április 30-án a kurucok (magyarok) letették a fegyvert. A szatmári béke büntetlenséget ígért a kurucok számára.

Tartalma

• Közkegyelmet biztosított.

• A kuruc sereg május 1-jén letette zászlóit a majtényi síkon, a katonák fegyvereiket megtartva hazatérhettek.

• A király szavatolta Magyarország és Erdély szabadságjogait.

• Ígéretet tett az alkotmány visszaállítására, a szabad vallásgyakorlatra, az országgyűlés összehívására.

• A rendeket sértő idegen intézményeket és méltóságokat megszüntették.

Fájl:Szatmári béke emléktáblája.JPG

Than Mór: Rákóczi visszautasítja a szatmári békét

Források

• Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet története XIII. fejezet. József király halála. A szatmári béke. – MEK
• Jó békét kötött Károlyi, Rákóczi ellenében. Történelem másként, HVG, 2011. április 22.