Állapothatározó

Az állapothatározó azt fejezi ki, hogy valamilyen személy vagy dolog milyen állapotban van, milyen állapotból kerül ki, illetve milyen állapotba kerül.

Azt a személyt vagy dolgot, amelynek az állapotát a határozó megjelöli, a mondatban többféle mondatrész nevezheti meg, így az alany (Péter betegen fekszik), a tárgy (Pétert betegen találtam), ritkábban a határozó (Péterre betegen találtam), még ritkábban a birtokos jelző (a betegen fekvő Péternek a feladatát más végzi el). Az állapothatározó azonban nem ezzel a mondatrésszel, hanem az igei állítmánnyal vagy bármely mondatrészként szereplő igenévvel mint alaptaggal alkot határozós szintagmát: betegen fekszik, betegen találtam, betegen fekvő.

Az alany állapotát kifejező határozót sokszor módhatározónak is fel lehet fogni. Csak forgolódtam dühösen az ágyon. (Kosztolányi) Ebben a mondatban a dühösen a forgolódtam állítmánynak alárendelt komplex állapot- és módhatározó: kifejezi az alany állapotát is (→ én vagyok dühös), a cselekvés módját is (→ a forgolódás dühös). Hasonló bővítményű szerkezetek: szelíden alszik, unottan bolyong, nyugodtan jár-kel stb. Általában azonban határozottan elválik a személy vagy dologfogalom állapotát kifejező állapothatározó a módhatározótól. Peti világosan beszélt. Ebben a mondatban a világosan beszélt csak módhatározónak fogható fel (→ a beszéd világos). Peti világosan szereti a kávét. Itt a világosan bővítmény állapothatározó (→ a kávé világos). Ugyanígy: Péter betegen fekszik (→ Péter beteg).

Az elhatárolást megkönnyíti tehát, ha a mondat kérdéses mód-, illetve állapothatározóját átalakítjuk állítmánnyá, és megnézzük, hogy a mondat melyik szava rendelhető mellé alanyként: a beszéd világos, a kávé világos. Ha cselekvésfogalmat kifejező szó lesz az alany (beszéd), akkor a határozó módhatározó, ha dolog- vagy személyfogalmat kifejező szó (kávé), akkor állapothatározó.

Az állapothatározó megnevezheti a személy vagy dolog lelki vagy testi állapotát. Ezt a típust belső állapothatározónak nevezzük. Megjelölheti az állapothatározó a személytől vagy dologtól független, külső (társadalmi, időjárási, anyagi stb.) körülményeket is. Az állapothatározónak ezt a típusát külső állapothatározónak (körülményhatározónak) nevezzük. Kifejezheti az állapothatározó azt is, hogy a személy vagy dolog milyen funkcióban, minőségben szerepel. Ezt a típust essivusi, praedicativusi, nuncupativusi, factivusi állapothatározónak hívjuk.

a) A belső állapothatározó kifejezőeszköze lehet határozóragos főnév a következő ragokkal: -ba, -be (álomba ringat, gyanúba keveredik); -ban/-ben (tüdőgyulladásban fekszik); -ból/-ből (ébredezik az alvásból); -n, -an/en (dermedten hullanak a levelek); -nál/-nél (a haldokló egészen magánál volt); -ra/-re (vénségére koldusbotra jut, magára marad); -ul/-ül (tétlenül nézte); -val/-vel (mérgezéssel szállították kórházba).

Névutós főnévvel csak ritkán fejezzük ki a belső állapothatározót. A következő névutók alkalmasak erre: kívül (eszméletén kívül van); között (élet és halál között lebeg); mellett (keménysége mellett jószívű); nélkül (lelkesedés nélkül nem lehet élni).

A belső állapothatározó lehet határozószó és határozószói névmás is: hanyatt feküdt, egyedül volt, veszteg marad, ugyanúgy marad.

Gyakran előfordul belső állapothatározói szerepben határozói igenév: állva várta, sírva üldögélt, elkeseredve kérdezte.

Összekapcsolt belső állapothatározóként -val/-vel, -ban/-ben és -n, -on/-en/-ön ragos főnevek fordulnak elő elsősorban: sapkával a fején, fejjel lefelé esik.

A belső állapothatározó egyik sajátos típusa a számállapot-határozó, az alanyban kifejezett személyek mennyiségére mutat rá. Leggyakrabban -n, -an/-en ragos számnévvel fejezzük ki: tízen jöttek, ketten maradtak, sokan kérték, de kifejezhető a körül névutóval is: százötven körül voltunk a nézőtéren. Hasonló jelentésárnyalat kifejezhető a számnévi alapszavú -s képzős melléknév -ban/-ben ragos alakjával is: kettesben voltunk, és lehet a mindnyájan, mind határozószói névmással is.

b) A külső állapothatározó leggyakrabban ragos vagy névutós főnév. A külső állapothatározó ragjai: -ban/-ben' (ült egy kicsit a félhomályban, fagyban ácsorog); -nál/nél' (a lámpa fényénél jól látta); -val/-vel (rossz előjelekkel indult a vállalkozás).

A külső állapothatározó lehet névutós főnév is: nagy égzengés közepette indult meg a zápor, a munkám mellett nincs időm szórakozásra, a mester keze alatt dolgozik, Péter pártfogó nélkül maradt, őt kivéve mindenki eljött, az utazással kapcsolatban több probléma is felmerült.

Az összekapcsolt külső állapothatározó hasonló szerkezetű, mint az összekapcsolt belső állapothatározó. a tanulók kivonultak, élükön az osztályfőnökkel, zsebében a szerződéssel.

c) Az essivusi állapothatározó elsősorban ragos főnévvel és névutós főnévvel fejezhető ki.

Az essivusi állapothatározó leggyakoribb ragja a -ként (győztesként került ki a küzdelemből, tanárként dolgozott, Péter szólalt fel utolsóként); -nak/-nek (ő szólalt fel utolsónak). Előfordul ilyen szerepben az -ul/-ül ragos főnév is (valakit feleségül vesz, kárpótlásul ad, utódjául ajánl). Az efféle határozók azonban általában komplex jelentésűek: célhatározói jelentésük is van. Hasonló komplex jelentésű a -ba/-be és a -képp(en) ragos főnév is: egy könyvet hozott ajándékba, példaképpen idézte.

Az essivusi állapothatározó kifejezhető a gyanánt és a helyett névutóval (apám helyett nekem apám voltál, a mérget orvosság gyanánt adta be). A helyett névutós határozót helyettesítő határozónak is nevezik.

Az essivusi állapothatározó érdekes kifejezőeszköze még a mint viszonyszóval kapcsolt, alanyesetben álló főnév is: mint vendég laktam nála.

Az e csoportba tartozó állapothatározók különleges típusai a -nak/-nek ragos praedicativus, nuncupativus és factivus.

A praedicativus azt fejezi ki, hogy valakinek vagy valaminek valamilyen funkcióban létet, minőséget tulajdonítanak. Az ilyen határozó fölérendelt tagjaként a következő igék szerepelnek: álmodik, érez, gondol, hat, hirdet, híresztel, hisz (’vél’), ígérkezk (pl. jónak), ismer, ítél, kijelent, képzel, keresztel, elkönyvel, lát(szik), minősít, mutatkozik, néz, nyilvánít, rémlik, számít, szólít, talál, tart, tekint, tetszik (’látszik’), tetteti magát, vall, vél, vesz valaminek (pl. készpénznek) stb.

A nuncupativus megnevezést fejez ki: Pistának hívnak, szotyolának a napraforgót nevezik.

A factivus. Sokszor -nak/-nek ragos főnévvel fejezzük ki, hogy valaki vagy valami valamilyen funkcióba jut. Ezt a komplex állapot-, cél- és eredményhatározót factivusnak nevezi a szakirodalom. A határozói viszonyjelentések közül hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe az idetartozó szerkezetekben. Alaptagként többnyire a következő igék szerepelnek: álcáz(za magát), alkalmaz, beáll, állít (pl. tanúnak), felcsap, befog, behív, megidéz, beiratkozik, jelentkezik, képez, felkér, készül, előléptet, megy, nevel, kinevez, felöltözik, pályázik, berendez, besoroz, beszegődik, elszerződik, születik, kitanít, terem, megtesz, választ, felvesz, bevonul valaminek stb.