„Szászországi Boldog Jordán” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 29. sor: | 29. sor: | ||
'''Szászországi Boldog Jordán''' ([[Burgberg]], [[Dassel]] közelében, Szász hercegség, a mai Németország területén, [[1190 körül]] - a [[Szíria]] közelében a tengeren, [[1237]]) boldoggá avatott domonkos szerzetes. |
'''Szászországi Boldog Jordán''' ([[Burgberg]], [[Dassel]] közelében, Szász hercegség, a mai Németország területén, [[1190 körül]] - a [[Szíria]] közelében a tengeren, [[1237]]) boldoggá avatott domonkos szerzetes. |
||
==Élete== |
|||
File:Jordanofsaxony.png |
|||
Nemes családban született, az Eberstein grófok leszármazottjaként. Pontos születési dátuma ismeretlen. Tanulmányait a családi kastélyban kezdte meg, majd a Párizsi Egyetem hallgatója lett. 1219. nyarán ismerte meg [[Szent Domonkos]]t. A [[Domonkos rendbe]] [[Boldog Regináld]] vette fel 1220. februárjában Párizsban. |
|||
1221. júniusában a bolognai káptalanon [[Lombardia]] tartományfőnökévé, [[Szent Domonkos]] halála után pedig a Rend általános főnökévé, Szent Domonkos első utódjává választották 1222. május 23-án Párizsban. |
|||
Rendfőnöksége alatt megszerkesztette és elfogadtatta a rendi szabályzatot. Életszentségének, valamint különlegesen jó szónoki tehetségének a szabályzat hamarosan általánosan elfogadottá vált. Sok lelkipásztori utat tett meg, gyakorlatilag bejárta Európa nagy részét, végiglátogatva a domonkos közösségeket és számos kolostort alapított. Olyan hatásosan prédikált, hogy például Párizsban egy alkalommal egyszerre 60 jelölt kérte a felvételét a Rendbe. |
|||
| ⚫ | Szent Domonkos után kétségtelenül Jordánnak volt a legnagyobb szerepe a |
||
Összesen körülbelül 1000 rendtagot vett fel. |
|||
| ⚫ | |||
| ⚫ | Szent Domonkos után kétségtelenül Jordánnak volt a legnagyobb szerepe a domonkos rend szellemiségének, szervezetének kialakításában. A domonkos apácákkal is szeretetteljes testvéri kapcsolatot tartott fenn, ahogy [[Boldog Diana|Boldog Dianához]] és a bolognai domonkos kolostorban élő nővértársaihoz írt leveleiből is kitűnik. |
||
„Libellus de principiis Ordinis Praedicatorum”, azaz „Könyvecske a Prédikátorok Rendjének kezdeteiről” című írása felbecsülhetetlen értékű. Hála a Gondviselésnek, fennmaradt ez a tömören, tényszerűen megfogalmazott könyvecske, amelyből hitelesen megismerhetjük a rendi életet. Magyar nyelven is hozzáférhető. Jordán személyesen ismerte Szent Domonkost és az első testvéreket. A Libellus tehát nem Szent Domonkos legendája akar lenni, hanem történeti elbeszélés a Rend kezdeteiről. |
|||
| ⚫ | |||
A szentföldi domonkos tartomány látogatásáról hazatérőben a szíriai partoknál hajótörést szenvedett két társával együtt 1237. február 13-án. Holttestét megtalálták és a jelenleg izraeli területen található Akkóban temették el a domonkos templomban. Már közvetlenül halála után nemcsak rendtársai, hanem a hívek is nagy tisztelettel vették körül. |
A szentföldi domonkos tartomány látogatásáról hazatérőben a szíriai partoknál hajótörést szenvedett két társával együtt 1237. február 13-án. Holttestét megtalálták és a jelenleg izraeli területen található Akkóban temették el a domonkos templomban. Már közvetlenül halála után nemcsak rendtársai, hanem a hívek is nagy tisztelettel vették körül. |
||
1826. május 10-én XII. Leó pápa engedélyezte tiszteletét. |
1826. május 10-én XII. Leó pápa engedélyezte tiszteletét. |
||
==Irodalmi munkássága== |
|||
„Libellus de principiis Ordinis Praedicatorum”, azaz „Könyvecske a Prédikátorok Rendjének kezdeteiről” című írásában tényszerűen mutatja a be a domonkos rend kezdeti éveinek történetét. |
|||
== Fordítás == |
|||
{{fordítás|en|Jordan of Saxony}} |
|||
== Források == |
|||
*Testvéreink a szentek. Válogatás Peter Manns: Retormer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László szerkesztésében: Eisenstadt, 1977. |
|||
*Vanyó László: Ókeresztény írók. II. Bp., 1980. |
|||
*Ijjas Antal: Szentek élete. 1--2. köt. Bp., 1968. |
|||
*Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára.1--4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Bp., 1932. |
|||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
|||
{{Portál|Vallás}} |
|||
[[Kategória:Katolikus szentek, boldogok]] |
|||
A lap 2016. április 18., 14:44-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
| Szászországi Boldog Jordán | |
 | |
| Szászországi Boldog Jordán freskó a wormsi apátságban | |
| domonkos szerzetes | |
| Születése | |
| 1190 körül Burgberg, Dassel közelében, Szász hercegség, a mai Németország területén | |
| Halála | |
| 1237 a Szíria közelében a tengeren | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház |
| Boldoggá avatása | 1825, Róma Boldoggá avatta: XII. Leó pápa |
| Ünnepnapja | február 15. |
| Védőszentje ennek | domonkos testvérek, a Manilai Egyetem Mérnöki Kara |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szászországi Boldog Jordán témájú médiaállományokat. | |
Szászországi Boldog Jordán (Burgberg, Dassel közelében, Szász hercegség, a mai Németország területén, 1190 körül - a Szíria közelében a tengeren, 1237) boldoggá avatott domonkos szerzetes.
Élete
Nemes családban született, az Eberstein grófok leszármazottjaként. Pontos születési dátuma ismeretlen. Tanulmányait a családi kastélyban kezdte meg, majd a Párizsi Egyetem hallgatója lett. 1219. nyarán ismerte meg Szent Domonkost. A Domonkos rendbe Boldog Regináld vette fel 1220. februárjában Párizsban. 1221. júniusában a bolognai káptalanon Lombardia tartományfőnökévé, Szent Domonkos halála után pedig a Rend általános főnökévé, Szent Domonkos első utódjává választották 1222. május 23-án Párizsban. Rendfőnöksége alatt megszerkesztette és elfogadtatta a rendi szabályzatot. Életszentségének, valamint különlegesen jó szónoki tehetségének a szabályzat hamarosan általánosan elfogadottá vált. Sok lelkipásztori utat tett meg, gyakorlatilag bejárta Európa nagy részét, végiglátogatva a domonkos közösségeket és számos kolostort alapított. Olyan hatásosan prédikált, hogy például Párizsban egy alkalommal egyszerre 60 jelölt kérte a felvételét a Rendbe. Összesen körülbelül 1000 rendtagot vett fel. Szent Domonkos után kétségtelenül Jordánnak volt a legnagyobb szerepe a domonkos rend szellemiségének, szervezetének kialakításában. A domonkos apácákkal is szeretetteljes testvéri kapcsolatot tartott fenn, ahogy Boldog Dianához és a bolognai domonkos kolostorban élő nővértársaihoz írt leveleiből is kitűnik. Bizalommal teli szeretettel tekintett a Szűz Máriára, kinek tiszteletére elrendelte a Salve Regina éneklését minden kompletórium (befejező imaóra) után. A szentföldi domonkos tartomány látogatásáról hazatérőben a szíriai partoknál hajótörést szenvedett két társával együtt 1237. február 13-án. Holttestét megtalálták és a jelenleg izraeli területen található Akkóban temették el a domonkos templomban. Már közvetlenül halála után nemcsak rendtársai, hanem a hívek is nagy tisztelettel vették körül. 1826. május 10-én XII. Leó pápa engedélyezte tiszteletét.
Irodalmi munkássága
„Libellus de principiis Ordinis Praedicatorum”, azaz „Könyvecske a Prédikátorok Rendjének kezdeteiről” című írásában tényszerűen mutatja a be a domonkos rend kezdeti éveinek történetét.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jordan of Saxony című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Testvéreink a szentek. Válogatás Peter Manns: Retormer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László szerkesztésében: Eisenstadt, 1977.
- Vanyó László: Ókeresztény írók. II. Bp., 1980.
- Ijjas Antal: Szentek élete. 1--2. köt. Bp., 1968.
- Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára.1--4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Bp., 1932.
