„Szászországi Boldog Jordán” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: HTML-sortörés |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
26. sor: | 26. sor: | ||
| viták = |
| viták = |
||
}} |
}} |
||
''Szászországi Boldog Jordán'' ([[Borgberge]], [[Dassel]], Szász hercegség, a mai Németország területén, [[1190 körül]] - a [[Szíria]] közelében a tengeren, [[1237]]) boldoggá avatott domonkos szerzetes. |
|||
File:Jordanofsaxony.png |
File:Jordanofsaxony.png |
||
Jordán a 12. század végén született a vesztfáliai Burgbergben. 1219. nyarán ismerte meg Szent Domonkost. A Rendbe Boldog Regináld vette fel 1220. februárjában Párizsban. 1221. júniusában a bolognai káptalanon Lombardia tartományfőnökévé, Szent Domonkos halála után pedig a Rend általános főnökévé, Szent Domonkos első utódjává választották 1222. május 23-án Párizsban. |
Jordán a 12. század végén született a vesztfáliai Burgbergben. 1219. nyarán ismerte meg Szent Domonkost. A Rendbe Boldog Regináld vette fel 1220. februárjában Párizsban. 1221. júniusában a bolognai káptalanon Lombardia tartományfőnökévé, Szent Domonkos halála után pedig a Rend általános főnökévé, Szent Domonkos első utódjává választották 1222. május 23-án Párizsban. |
A lap 2016. április 18., 13:32-kori változata
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Szászországi Boldog Jordán | |
Szászországi Boldog Jordán freskó a wormsi apátságban | |
domonkos szerzetes | |
Születése | |
1190 körül Borgberge, Dassel, Szász hercegség, a mai Németország területén | |
Halála | |
1237 a Szíria közelében a tengeren | |
Tisztelete | |
Egyháza | Római katolikus egyház |
Tisztelik | Római katolikus egyház |
Boldoggá avatása | 1825, Róma Boldoggá avatta: XII. Leó pápa |
Ünnepnapja | február 15. |
Védőszentje ennek | domonkos testvérek, a Manilai Egyetem Mérnöki Kara |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szászországi Boldog Jordán témájú médiaállományokat. |
Szászországi Boldog Jordán (Borgberge, Dassel, Szász hercegség, a mai Németország területén, 1190 körül - a Szíria közelében a tengeren, 1237) boldoggá avatott domonkos szerzetes.
File:Jordanofsaxony.png Jordán a 12. század végén született a vesztfáliai Burgbergben. 1219. nyarán ismerte meg Szent Domonkost. A Rendbe Boldog Regináld vette fel 1220. februárjában Párizsban. 1221. júniusában a bolognai káptalanon Lombardia tartományfőnökévé, Szent Domonkos halála után pedig a Rend általános főnökévé, Szent Domonkos első utódjává választották 1222. május 23-án Párizsban. Megszerkesztette a rendi szabályzatot, a Rendet nagy szelídséggel irányította, és életszentségének, valamint különlegesen jó szónoki tehetségének köszönhetően azt igen hatékonyan terjesztette. Állandóan úton volt, bejárta szinte egész Európát, végiglátogatta a domonkos közösségeket és számos kolostort alapított. Olyan hatásosan prédikált, hogy például Párizsban egy alkalommal egyszerre 60 diák kérte a felvételét a Rendbe. Összesen körülbelül 1000 rendtagot vett fel. Szent Domonkos után kétségtelenül Jordánnak volt a legnagyobb szerepe a Rend szellemiségének, szervezetének és törvényhozásának a kialakításában. A domonkos apácákkal is szeretetteljes testvéri kapcsolatot tartott fenn, ahogy Boldog Dianához és a bolognai domonkos kolostorban élő nővértársaihoz írt leveleiből is kitűnik. Bizalommal teli szeretettel tekintett a Boldogságos Istenszülőre, kinek tiszteletére elrendelte a Salve Regina éneklését minden kompletórium (befejező imaóra) után. „Libellus de principiis Ordinis Praedicatorum”, azaz „Könyvecske a Prédikátorok Rendjének kezdeteiről” című írása felbecsülhetetlen értékű. Hála a Gondviselésnek, fennmaradt ez a tömören, tényszerűen megfogalmazott könyvecske, amelyből hitelesen megismerhetjük a rendi életet. Magyar nyelven is hozzáférhető. Jordán személyesen ismerte Szent Domonkost és az első testvéreket. A Libellus tehát nem Szent Domonkos legendája akar lenni, hanem történeti elbeszélés a Rend kezdeteiről. A szentföldi domonkos tartomány látogatásáról hazatérőben a szíriai partoknál hajótörést szenvedett két társával együtt 1237. február 13-án. Holttestét megtalálták és a jelenleg izraeli területen található Akkóban temették el a domonkos templomban. Már közvetlenül halála után nemcsak rendtársai, hanem a hívek is nagy tisztelettel vették körül. 1826. május 10-én XII. Leó pápa engedélyezte tiszteletét.