„Szászországi Boldog Jordán” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nemokap (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címke: HTML-sortörés
Nemokap (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
26. sor: 26. sor:
| viták =
| viták =
}}
}}

''Szászországi Boldog Jordán'' ([[Borgberge]], [[Dassel]], Szász hercegség, a mai Németország területén, [[1190 körül]] - a [[Szíria]] közelében a tengeren, [[1237]]) boldoggá avatott domonkos szerzetes.

File:Jordanofsaxony.png
File:Jordanofsaxony.png
Jordán a 12. század végén született a vesztfáliai Burgbergben. 1219. nyarán ismerte meg Szent Domonkost. A Rendbe Boldog Regináld vette fel 1220. februárjában Párizsban. 1221. júniusában a bolognai káptalanon Lombardia tartományfőnökévé, Szent Domonkos halála után pedig a Rend általános főnökévé, Szent Domonkos első utódjává választották 1222. május 23-án Párizsban.
Jordán a 12. század végén született a vesztfáliai Burgbergben. 1219. nyarán ismerte meg Szent Domonkost. A Rendbe Boldog Regináld vette fel 1220. februárjában Párizsban. 1221. júniusában a bolognai káptalanon Lombardia tartományfőnökévé, Szent Domonkos halála után pedig a Rend általános főnökévé, Szent Domonkos első utódjává választották 1222. május 23-án Párizsban.

A lap 2016. április 18., 13:32-kori változata

Szászországi Boldog Jordán
Szászországi Boldog Jordán freskó a wormsi apátságban
Szászországi Boldog Jordán
freskó a wormsi apátságban
domonkos szerzetes
Születése
1190 körül
Borgberge, Dassel, Szász hercegség, a mai Németország területén
Halála
1237
a Szíria közelében a tengeren
Tisztelete
EgyházaRómai katolikus egyház
TisztelikRómai katolikus egyház
Boldoggá avatása1825, Róma
Boldoggá avatta: XII. Leó pápa
Ünnepnapjafebruár 15.
Védőszentje ennekdomonkos testvérek, a Manilai Egyetem Mérnöki Kara
A Wikimédia Commons tartalmaz Szászországi Boldog Jordán témájú médiaállományokat.

Szászországi Boldog Jordán (Borgberge, Dassel, Szász hercegség, a mai Németország területén, 1190 körül - a Szíria közelében a tengeren, 1237) boldoggá avatott domonkos szerzetes.

File:Jordanofsaxony.png Jordán a 12. század végén született a vesztfáliai Burgbergben. 1219. nyarán ismerte meg Szent Domonkost. A Rendbe Boldog Regináld vette fel 1220. februárjában Párizsban. 1221. júniusában a bolognai káptalanon Lombardia tartományfőnökévé, Szent Domonkos halála után pedig a Rend általános főnökévé, Szent Domonkos első utódjává választották 1222. május 23-án Párizsban. Megszerkesztette a rendi szabályzatot, a Rendet nagy szelídséggel irányította, és életszentségének, valamint különlegesen jó szónoki tehetségének köszönhetően azt igen hatékonyan terjesztette. Állandóan úton volt, bejárta szinte egész Európát, végiglátogatta a domonkos közösségeket és számos kolostort alapított. Olyan hatásosan prédikált, hogy például Párizsban egy alkalommal egyszerre 60 diák kérte a felvételét a Rendbe. Összesen körülbelül 1000 rendtagot vett fel. Szent Domonkos után kétségtelenül Jordánnak volt a legnagyobb szerepe a Rend szellemiségének, szervezetének és törvényhozásának a kialakításában. A domonkos apácákkal is szeretetteljes testvéri kapcsolatot tartott fenn, ahogy Boldog Dianához és a bolognai domonkos kolostorban élő nővértársaihoz írt leveleiből is kitűnik. Bizalommal teli szeretettel tekintett a Boldogságos Istenszülőre, kinek tiszteletére elrendelte a Salve Regina éneklését minden kompletórium (befejező imaóra) után. „Libellus de principiis Ordinis Praedicatorum”, azaz „Könyvecske a Prédikátorok Rendjének kezdeteiről” című írása felbecsülhetetlen értékű. Hála a Gondviselésnek, fennmaradt ez a tömören, tényszerűen megfogalmazott könyvecske, amelyből hitelesen megismerhetjük a rendi életet. Magyar nyelven is hozzáférhető. Jordán személyesen ismerte Szent Domonkost és az első testvéreket. A Libellus tehát nem Szent Domonkos legendája akar lenni, hanem történeti elbeszélés a Rend kezdeteiről. A szentföldi domonkos tartomány látogatásáról hazatérőben a szíriai partoknál hajótörést szenvedett két társával együtt 1237. február 13-án. Holttestét megtalálták és a jelenleg izraeli területen található Akkóban temették el a domonkos templomban. Már közvetlenül halála után nemcsak rendtársai, hanem a hívek is nagy tisztelettel vették körül. 1826. május 10-én XII. Leó pápa engedélyezte tiszteletét.