Dániel könyve

Dániel könyve a Biblia Ószövetség része, annak második legkésőbbi eredetű könyve.

Olyan kánoni irat, amelyet a keresztények a prófétai könyvek között tartanak számon, míg a zsidók nem sorolnak a prófétai könyvek közé. A 14 fejezetből álló könyv első 12 fejezete kezdettől fogva a kánonban szerepel, míg utolsó két része (a Bél sárkányról és Zsuzsannáról szóló rész) csak később került a kánonba.

Az első 12 fejezet héberül és arámul íródott, míg utolsó két részének fellelhető legrégebbi szövege ógörög.

A könyv első része Dánielnek és három társának a bábeli királyi udvarban játszott szerepét beszéli el, akik a pogány környezetben is megtartják a zsidó étkezési és vallási szokásokat és terjesztik JHVH, az egyedüli Isten vallását. Természetfeletti és rendkívüli dolgokat művelnek (megmenekülnek a tüzes kemencéből, Dánielnek nem esik bántódása az oroszlánok vermében), Dániel álmokat fejt és látomásokat magyaráz (a királyi mulatozás közben misztikus kéz jelenik meg és ír a falra).

A könyv második része apokaliptikus látomásokat tartalmaz. E látomások mondanivalója, hogy miként pusztulnak el az istentelen nagy világbirodalmak.

A könyv keletkezése

A könyv keletkezéstörténetére nincs kielégítő válasz. Három nyelven íródott, ezért arra lehet következtetni, hogy hosszabb irodalomtörténete van.

• Héber 1-2,4a; 8,1-12,3
• Arám 2,4b-7,28
• Görög 3,24 - 50,51; 51-90; 13,1-14,42

A Dániel könyve jelenlegi kánoni formája Kr. e. 167-164 között keletkezett, a hellenizációs kísérlet idejében.

Az Kr. e. 2. századi keletkezése ellenére Kr. e. 605-ben kezdi a történetet. Történelmi háttere teljesen elnagyolt, hibás, ami az ötödfél évszázados távlatból tulajdonképpen teljesen érthető is. Ezért azonban az egész könyv forrásértéke kérdőjeles. Mégis sok történelmi téveszme ered innen, így Baltazár lakomája a perzsa betöréskor, Nebukadnézár őrülete, stb. Baltazár (Bél-sar-uszur) nem Nebukadnézár (II. Nabú-kudurri-uszur), hanem Nabonidusz (héber Nabúnáj, Nabú-naid) fia és társuralkodója volt. Babilont nem a médek, hanem a perzsák foglalták el, akiknek akkorra a médek alattvalóivá váltak. A „méd Dárius” értelmezhetetlen jelző, Babilont a perzsa Cirrusz (Kurus) vette be, és ő rakta le a satrapia-szervezet alapjait is. A Dániel 9, 1. hasonlóképp: „Achasvéros”-t általában I. Xerxésszel azonosítják, de csak II. Xerxészt követte Dareiosz nevű uralkodó. Ekkor médekről már szó sem volt (i. e. 5. század), de ezidőben a zsidók is legalább engedéllyel rendelkeztek a hazatérésre, még ha nem indult is meg a nagyobb arányú áttelepülés. Dániel amúgy sem élhetett az i. e. 7. századtól az i. e. 5-ig.

Mindez 10 teljes fejezetet igényel a könyvben, a 11. fejezettől kezdve hirtelen meglódulnak az események, és a görög-perzsa háborúktól Antiokhosz Epiphánészig 20 vers alatt eljuthatunk. Eme Antiókhosz haláláig újabb 25 vers beszéli el az eseményeket (i. e. 175–164). És a végén újfent Babilon következik, Zsuzsanna története, és Dániel néhány tettének kivonata. Dániel könyvének eseménytörténetét gyakorlatilag törésmentesen folytatja a Makkabeusok két könyve, amely i. e. 100 körü keletkezett és ezek a legkésőbbi kanonizált könyvek.

Rendszertelen szerkezetű, de egy stílusú mű ez, még akkor is, ha a középső része eredetileg arameus nyelven íródott, míg a nagyobb része héber. A több száz évnyi távlat miatt legfeljebb az i. e. 6. századi eseményekről élő i. e. 2. századi elképzeléseket láthatjuk. A vallás i. e. 2. századi állapotának i. e. 7–6. századba való visszavetítése mindenképp anakronisztikus. Dániel könyvének történelmi tévedéseihez érdekes adalékként szolgált a kumráni „Nabúnáj imája” irat (töredékek - 4Q242, 4QOrNab, 4QprNab). Ezekben határozottan felismerhető – minden töredékesség ellenére –, hogy a Dánielnél teljes mértékben anakronisztikusan szerepeltetett Nebukadnécár helyett Nabúnáj volt a szenvedő alanya a történetnek. Azaz a zsidók éppenséggel ismerhették Dániel szerkesztésekor a valódi történést, a kanonizált szerző mégis szándékosan átalakította, mert így a gyűlölt Nebukadnécár alakjára tudta átvinni a hétéves őrületet. II. Nabú-kudurri-uszur esetében a történelem nem tud hétéves távollétről, míg Nabú-naid valóban hosszú időt töltött birodalma fővárosától távol, Thaimában (Dél-Arábia), mely idő alatt fia, Bél-sar-uszur kormányzott társuralkodói minőségben. Ráadásul Thaima sivatagi oázis, így a „puszta” említése is hiteles, mindössze annyi a ferdítés, hogy Nabú-naid nem valamiféle őrület okán időzött ott.

Értelmezése

Katolikus értelmezés

Pesszimizmussal szemléli a történelmet, abban megállapítja a bűn fokozatos növekedését, mely halad a tetőpont felé: Az egymást követő birodalmak gonoszságban túlszárnyalják az előzőt. A végkifejletben már Isten népét is megsemmisítéssel fenyegetik. Ez lesz a pillanat amikor maga az Isten avatkozik be és igazságot szolgáltat. Ezután megvalósul Isten országa (3,33; 4,31). Az égi valóság jelenik meg - nem a földi -, a holtak közül sokan életre kelnek, méltó jutalomban vagy büntetésben lesz részük (12,2-3).

Forrás

A Wikimédia Commons tartalmaz Dániel könyve témájú médiaállományokat.

• Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon, 1983

Dániel könyvének szövege

• Dániel könyve (Biblia, Szent István Társulat) (katolikus)
• Dániel könyve (Biblia, Káldi-Neovulgáta) (katolikus)
• Dániel könyve (Biblia, magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája) (protestáns)

Lásd még

• Dániel könyvének kiegészítései
• Dániel próféta