„Ingrid Bergman” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Ajánlott WP-felépítés és kékítések
128. sor: 128. sor:
== Források ==
== Források ==
=== Könyvek ===
=== Könyvek ===
* Ingrid Bergman: ''Életem,'' Gondolat Könyvkiadó, 1989. <small>ISBN 963-282-104-1</small>
* Ingrid Bergman: ''Életem,'' Gondolat Könyvkiadó, 1989. ISBN 963-282-104-1
* Aleksandra Ziółkowska-Boehm: ''Ingrid Bergman prywatnie'', 2013. Prószyński i S-ka, Warszawa, <small>ISBN978-83-7839-518-8<small>
* Aleksandra Ziółkowska-Boehm: ''Ingrid Bergman prywatnie'', 2013. Prószyński i S-ka, Warszawa, ISBN978-83-7839-518-8
* Aleksandra Ziolkowska-Boehm: ''Ingrid Bergman and her American Relatives'', Lanham, MD: Hamilton Books. The Rowman & Littlefield Publishing Group, 2013. <small>ISBN 978-0-7618-6150-8<small>
* Aleksandra Ziolkowska-Boehm: ''Ingrid Bergman and her American Relatives'', Lanham, MD: Hamilton Books. The Rowman & Littlefield Publishing Group, 2013. ISBN 978-0-7618-6150-8
=== Linkek ===
=== Linkek ===
* {{Imdb name|0000006|Ingrid Bergman}}
* {{Imdb name|0000006|Ingrid Bergman}}

A lap 2016. március 29., 16:41-kori változata

Ingrid Bergman
1944-ben
1944-ben
Életrajzi adatok
Született1915. augusztus 29.
Stockholm, Svédország
Elhunyt1982. augusztus 29. (67 évesen)
London, Anglia
SírhelyNorra Bregravningsplatsen
HázastársaAron Petter Lindström
(1937 – 1950)
Roberto Rossellini
(1950 – 1957)
Lars Schmidt
(1958 – 1975)
ÉlettársJohn Van Eyssen
Gyermekei
Pályafutása
Iskolái
  • Dramatens elevskola
  • Palmgrenska samskolan
Aktív évek19351982
Díjai
Oscar-díjLegjobb női főszereplő
Gázláng (1944)
Anastacia (1956)
Legjobb női mellékszereplő
Gyilkosság az Orient Expresszen (1974)
További díjak

Ingrid Bergman aláírása
Ingrid Bergman aláírása

Ingrid Bergman weboldala
Ingrid Bergman IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Ingrid Bergman témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ingrid Bergman (kiejtése) (Stockholm, 1915. augusztus 29.London, 1982. augusztus 29.) háromszoros Oscar-díjas svéd színésznő.[4]


Élete

Svédország fővárosában, Stockholmban született, evangélikus családban. Két éves volt, amikor édesanyja, a német származású Friedel Adler meghalt. 13 éves koráig édesapja, Justus Bergman nevelte, majd annak halála után rokonokhoz került. A stockholmi Királyi Drámai Színházban tanult. Első kis szerepét 1934-ben kapta az Óváros grófja című filmben. Tucatnyi svéd filmszerep után 1939-ben választotta ki David O. Selznick egy korábbi, 1936-ban készült svéd nyelvű filmje, az Intermezzo angol nyelvű remake-jének főszerepére. A film hatalmas siker lett, és „Svédország fényes ajándéka” megérkezett Hollywoodba.

Néhány svéd filmdarab és három sikeres amerikai film után az 1942-es, klasszikussá vált Casablancában Humphrey Bogart oldalán játszott. Két évvel később megkapta az első Oscar-jelölését az 1943-as Akiért a harang szól filmszerepéért. A rákövetkező évben a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat vehette át az 1944-ben készült Gázláng filmbeli alakításáért. Az egymás után harmadik jelölését a Szent Mary harangjai (1945) filmben nyújtott alakításáért kapta. 1948-ban negyedszerre jelölték a Szent Johannáért. Alfred Hitchcock, aki a Forgószél és a Elbűvölve filmjeit rendezte, rajongott Bergmanért, de hiába táplált iránta gyengéd érzelmeket.

Bergman 1949-ben ismerkedett meg Roberto Rossellini filmrendezővel, miután annak Róma nyílt város című filmje katartikus hatást tett rá. A Stromboli filmjében szerepelve egymásba szerettek, és Ingrid elhagyta érte a férjét, dr. Aron Petter Lindströmöt, akivel 1937-ben házasodott össze, és a lányukat, Pia Lindströmöt. Összeházasodtak Rossellinivel, majd három gyermekük született: Isotta és Isabella Rossellini ikerlányai, akik színésznők lettek és egy fia, Roberto Ingmar Rossellini. A viszonyukat botrányosnak találta mind Hollywood, mind a közvélemény; Bergmant, aki a házasságkötéskor már terhes volt, az „erkölcsi elfajzás hollywoodi apostolának” titulálták, és az Egyesült Államok elhagyására kényszerítették.

A botrány után 1956-ban tért vissza dicsőségesen Hollywoodba, amikor az Anasztázia főszerepéért megkapta a második Oscar-díját. Tovább folytatta az európai és amerikai filmekben felváltva való szerepléseit. Hat év házasság után, 1956-ban elvált Rosselinitől. Harmadik férje a svéd származású Lars Schmidt színházi producer lett, akivel 1957-től 1976-ig voltak házasok. A harmadik Oscart az 1974-es Gyilkosság az Orient Expresszen legjobb mellékszereplőjeként kapta meg. 1978-ban az Ingmar Bergman rendezte Őszi szonáta című filmért hetedszer jelölték az Akadémiai Díjra. Ez volt az utolsó mozifilm-szerepe, amelyet a legjobb alakításai között tartanak számon.

Folyékonyan beszélt svéd, német, francia, angol és olasz nyelven. 1982-ben mellrákban hunyt el a 67. születésnapján, Londonban. Végakarata szerint Svédországban hamvasztották el, és Stockholmban a hamvait részben szétszórták, részben a Norra begravningsplatsen-ben temették el.

Posztumusz kapta meg a legjobb színésznőnek járó Emmy-díjat 1982-ben a Golda nevű nő című tvfilm-sorozatért, amelyben Golda Meirt, az egykori izraeli miniszterelnököt alakította. A filmművészethez való jelentős hozzájárulásáért az emlékét egy csillag őrzi a hollywoodi Hírességek útján, a Hollywood sgt. 6759 szám alatt.

Filmjei

Ingrid Bergman, mint Ilsa a Casablancában

Színházi szerepei

  • Liliom (Molnár Ferenc színműve) (New York, 1940)
  • Anna Christie (Eugene O’Neill drámája) (Santa Barbara, 1941)
  • Lotaringiai Johanna (Joan of Lorraine, Maxwell Anderson színműve) (New York, 1946)
  • Johanna a máglyán (Jeanne d'Arc au bucher; Arthur Honegger oratóriuma) (Nápoly, 1953)
  • Tea és vonzalom (Tea and Sympathy; Robert Anderson színműve) (Párizs, 1956)
  • Hedda Gabler (Henrik Ibsen színműve) (Párizs, 1962)
  • Egy hónap falun (A Month in the Country; Ivan Turgenyev színműve) (Guildford, Nagy-Britannia, 1965)
  • A költő és üzlete (More Stately Mansions; Eugene O’Neill drámája) (New York, 1967)
  • Brassbound kapitány megtérése (Captain Brassbound's Conversion; George Bernard Shaw színműve) (Washington, 1972)
  • Ne váljunk el (The Constant Wife; Somerset Maugham színműve) (New York, 1975)
  • A Hold folyói (Waters of the Moon; Norman Charles Hunter színműve (London, 1979)

Díjai

Ingrid Bergman sírja Stockholmban
  • 1944 Oscar-díj – Legjobb női főszereplő (Gázláng)
  • 1957 Oscar-díj – Legjobb női főszereplő (Anasztázia)
  • 1957 Golden Globe-díj – Legjobb színésznő – drámai kategória (Anasztázia)
  • 1970 Golden Globe-díj – Legjobb női főszereplő jelölés (A kaktusz virága)
  • 1975 Oscar-díj – Legjobb női mellékszereplő (Gyilkosság az Orient Expresszen)
  • 1975 BAFTA-díj – Legjobb női mellékszereplő (Gyilkosság az Orient Expresszen)
  • 1982 Emmy-díj

Jegyzetek

Források

Könyvek

  • Ingrid Bergman: Életem, Gondolat Könyvkiadó, 1989. ISBN 963-282-104-1
  • Aleksandra Ziółkowska-Boehm: Ingrid Bergman prywatnie, 2013. Prószyński i S-ka, Warszawa, ISBN978-83-7839-518-8
  • Aleksandra Ziolkowska-Boehm: Ingrid Bergman and her American Relatives, Lanham, MD: Hamilton Books. The Rowman & Littlefield Publishing Group, 2013. ISBN 978-0-7618-6150-8

Linkek

További információk