„Cementoblaszt” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a 1 link korr. |
|||
3. sor: | 3. sor: | ||
Az [[embrionális fejlődés]] során a [[fogzacskó]] ectomesenchymalis sejtjeiből, később az élet folyamán, a [[gyökérhártya]] pluripotens mesenchymalis sejtjeiből differenciálódik. |
Az [[embrionális fejlődés]] során a [[fogzacskó]] ectomesenchymalis sejtjeiből, később az élet folyamán, a [[gyökérhártya]] pluripotens mesenchymalis sejtjeiből differenciálódik. |
||
A cementoblasztok először egy ún. precement réteget raknak le, mely [[ |
A cementoblasztok először egy ún. precement réteget raknak le, mely [[kötőszövet]]i rostokból áll. A precement a gyökérhártya Sharpey-rostjai köré rakódik le, így ezek bekerülnek a cement szerkezetébe. A rostok később mineralizálódnak. Attól függően, hogy a cementoblasztok a cement képzésével párhuzamosan visszahúzódnak-e, vagy benne maradnak a cementben, alakul ki az acelluláris és a celluláris cement. Utóbbi esetben a cementoblasztok elvesztik termelő képességüket és [[cementocyta|cementocytákká]] alkulnak. |
||
== Források == |
== Források == |
A lap 2016. március 25., 15:07-kori változata
Cementoblasztnak nevezzük azokat a sejteket, amelyek a fog cement rétegét termelik.
Az embrionális fejlődés során a fogzacskó ectomesenchymalis sejtjeiből, később az élet folyamán, a gyökérhártya pluripotens mesenchymalis sejtjeiből differenciálódik.
A cementoblasztok először egy ún. precement réteget raknak le, mely kötőszöveti rostokból áll. A precement a gyökérhártya Sharpey-rostjai köré rakódik le, így ezek bekerülnek a cement szerkezetébe. A rostok később mineralizálódnak. Attól függően, hogy a cementoblasztok a cement képzésével párhuzamosan visszahúzódnak-e, vagy benne maradnak a cementben, alakul ki az acelluláris és a celluláris cement. Utóbbi esetben a cementoblasztok elvesztik termelő képességüket és cementocytákká alkulnak.
Források
szerk.: Dr. Zelles Tivadar: Orálbiológia I., A csontok és a fogak keményszöveteinek biológiája. Budapest: Semmelweis Kiadó. ISBN 963-7731-88-1 (1998)