Firdauszí

Firdauszí vagy Firduszi Abul-kászim Manszúr (940 körül – 1027) a perzsa (egyben a világirodalom) egyik legjelentősebb költője.

Firdauszí a Tusz közelében fekvő Sádab nevü faluban született. Mahmúd gaznevida fejedelem udvarában működött, és itt bízták meg az Al-Dakiki által megkezdett Királyok könyvének megírásával. Firdauszí mintegy 30 évig dolgozott művén, amely végül egy közel 60.000 verspárból álló költeménnyé vált. Tartalma a perzsák története volt a régi perzsa királymondáktól a szaszanidák 651-es bukásáig. A történet szerint a szultán által megígért 60.000 arany helyett csak ugyanannyi ezüstpénzt kapott a mű befejeztekor Firdauszí.

A csalódott költő lesujtó szatírát írt Mahmúd számára, majd a szultán haragja elől Bagdadba menekült. Itt a kalifa nagyvezérének jóindulatát megszerezte, és öreg korában megírta a pogánykori hősök dicsőítésére a Juszuf és Zulejkhá című eposzt. A műben a Korán legszebbnek nevezett történetét énekelte meg vallásos szellemben. Később barátai és Mahmúd szultán nagyvezérének közbenjárására Firdauszí visszaköltözhetett Perzsiában, és Túszban tölthette utolsó éveit. Magas korban hunyt el 1027-ben. A monda szerint végül Mahmúd – megbánva korábbi tettét – mégiscsak 12 tevét útnak indított a 60.000 arannyal. A tevék éppen Firdauszí temetésének napján érkeztek meg Túszba.