„Kara Musztafa pasa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
rend. |
|||
| 11. sor: | 11. sor: | ||
A források szerint óriási, 230 ezer fős sereget vont össze (valójában csak 130-150 ezret) és a franciák biztatásával [[1683]]. [[június 7.|június 7-én]] elindult [[Habsburg Birodalom|Ausztria]] ellen. A Habsburgok ekkor szövetségben álltak a [[Lengyel–Litván Unió]]val, akivel megállapodtak abban, ha bármelyikük fővárosát török támadás érné, egymás segítségére sietnek. Musztafa nem mérte fel sem ezt, sem a Lipót császár mögé felsorakozó [[Német-római Birodalom]] katonai erejét. |
A források szerint óriási, 230 ezer fős sereget vont össze (valójában csak 130-150 ezret) és a franciák biztatásával [[1683]]. [[június 7.|június 7-én]] elindult [[Habsburg Birodalom|Ausztria]] ellen. A Habsburgok ekkor szövetségben álltak a [[Lengyel–Litván Unió]]val, akivel megállapodtak abban, ha bármelyikük fővárosát török támadás érné, egymás segítségére sietnek. Musztafa nem mérte fel sem ezt, sem a Lipót császár mögé felsorakozó [[Német-római Birodalom]] katonai erejét. |
||
A Bécs városát halálos gyűrűbe fogó sereget a német birodalmi és lengyel hadak, [[III. János lengyel király|III. (Sobieski) János lengyel király]] és [[V. Károly lotaringiai herceg|Lotaringiai Károly herceg]] vezetésével [[szeptember 12.|szeptember 12-én]] a [[kahlenbergi csata|kahlenbergi csatában]] szétverték, az ostromlott várost felmentették. A visszavonulókat üldöző lengyelek októberben a [[párkányi csata|párkányi csatában]] a budai pasa hadait is szétverték, és elfoglalták [[Esztergom]]ot. Budavár stratégiai helyzete meggyengült. |
A Bécs városát halálos gyűrűbe fogó sereget a német birodalmi és lengyel hadak, [[III. János lengyel király|III. (Sobieski) János lengyel király]] és [[V. Károly lotaringiai herceg|Lotaringiai Károly herceg]] vezetésével [[1683]]. [[szeptember 12.|szeptember 12-én]] a [[kahlenbergi csata|kahlenbergi csatában]] szétverték, az ostromlott várost felmentették. A visszavonulókat üldöző lengyelek októberben a [[párkányi csata|párkányi csatában]] a budai pasa hadait is szétverték, és elfoglalták [[Esztergom]]ot. Budavár stratégiai helyzete meggyengült. |
||
A vereségért Musztafa nagyvezírt [[selyemzsinór]]ral kivégezték [[Belgrád|Nándorfehérvárott]]. Kivégzése előtt állítólag szomorúan csak annyit mondott, ha halálával a szultán elkerülheti a vereséget, önként vállalná. Utódja a nagyvezíri tisztségben – a hárem támogatásával – korábbi védence, [[Kara Ibrahim]] pasa lett, aki maga is intrikált a szultánnál Kara Musztafa kivégzése érdekében.<ref>Zygmunt Abrahamowicz: ''Kara Mustafa Pascha,'' in: ''Historisches Museum der Stadt Wien,'' Robert Waissenberger (kiadó): ''Die Türken vor Wien. Europa und die Entscheidung an der Donau 1683,'' Residenz Verlag, Salzburg/Wien, 1982, ISBN 3-7017-0312-4, 249.old.</ref> |
A vereségért Musztafa nagyvezírt [[selyemzsinór]]ral kivégezték [[Belgrád|Nándorfehérvárott]]. Kivégzése előtt állítólag szomorúan csak annyit mondott, ha halálával a szultán elkerülheti a vereséget, önként vállalná. Utódja a nagyvezíri tisztségben – a hárem támogatásával – korábbi védence, [[Kara Ibrahim]] pasa lett, aki maga is intrikált a szultánnál Kara Musztafa kivégzése érdekében.<ref>Zygmunt Abrahamowicz: ''Kara Mustafa Pascha,'' in: ''Historisches Museum der Stadt Wien,'' Robert Waissenberger (kiadó): ''Die Türken vor Wien. Europa und die Entscheidung an der Donau 1683,'' Residenz Verlag, Salzburg/Wien, 1982, ISBN 3-7017-0312-4, 249.old.</ref> |
||
A lap 2016. március 9., 05:30-kori változata
| Kara Musztafa pasa | |
 | |
| Született | 1634[1][2][3][4][5] Merzifon |
| Elhunyt | 1683. december 25. (48-49 évesen)[2][3][5][6] Nándorfehérvár |
| Állampolgársága | oszmán |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Halál oka | ligature strangulation |
| Sírhelye | Edirne |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kara Musztafa pasa témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kara Musztafa (1634/35. – Nándorfehérvár, 1683. december 25.) török nagyvezír. Az ő ideje alatt indult meg a török kiűzése Magyarországról. Központi szerepet töltött be abban a háborúban, amely végül visszafordíthatatlan hanyatlás útjára lökte az Oszmán birodalmat. Musztafa nem volt tehetségtelen katona és politikus. Jó érzéke volt a hadászat és a diplomácia terén is, de sokszor túl merész volt és egyéni ambíciói is rendkívül fűtötték.
Életpályája
Fiatal kajmakámként Köprülü Ahmed nagyvezír mellett szolgált. Az 1660-as években részt vett az Égei-tengeren, a velenceiek ellen vívott harcokban, az ún. kandiai háborúban. 1672-ben a szultánnal és a nagyvezírrel vonult a lengyelek és az oroszok ellen indított háborúba, Ukrajnába. A lengyelekkel folytatott harcok végeztével Köprülü meghalt, és Kara Musztafa lett az új nagyvezír, aki továbbra is fenntartotta Ukrajna meghódításának tervét.
Miután az első török hadjárat kudarcba fulladt, a harc az ország oroszok uralta részében folytatódott. Az új nagyvezír személyesen állt a sereg élére. Elfoglalta Ukrajna jó részét, több győzelmet aratva az orosz–ukrán–kozák seregek felett, bevonult Kijevbe, de erői akkora veszteséget szenvedtek, hogy inkább lemondott a terület meghódításáról. Ehelyett felelevenítette Szulejmán szultán régi tervét, Bécs meghódítását. IV. Mehmed szultánt sikerült rávennie a kecsegtető lehetőséggel, mert úgy vélte, hogy I. Lipót császár azért törekszik a békére, mert gyenge. Alaposan túlbecsülte saját hazájának erőforrásait, s bár látta ugyan a belső problémákat, amelyeket elődje oly nehezen igyekezett leküzdeni, de értelmetlen módon abban bízott, hogy egy nagy katonai győzelem megszüntethetné a hanyatlást okozó bajokat, vagy legalábbis átmenetileg időt nyer. Bár Köprülü Ahmed is tervezte Bécs meghódítását új, jobb módszerekkel, de most Musztafa azonnal a császárváros falai ellen akart indulni.
A források szerint óriási, 230 ezer fős sereget vont össze (valójában csak 130-150 ezret) és a franciák biztatásával 1683. június 7-én elindult Ausztria ellen. A Habsburgok ekkor szövetségben álltak a Lengyel–Litván Unióval, akivel megállapodtak abban, ha bármelyikük fővárosát török támadás érné, egymás segítségére sietnek. Musztafa nem mérte fel sem ezt, sem a Lipót császár mögé felsorakozó Német-római Birodalom katonai erejét.
A Bécs városát halálos gyűrűbe fogó sereget a német birodalmi és lengyel hadak, III. (Sobieski) János lengyel király és Lotaringiai Károly herceg vezetésével 1683. szeptember 12-én a kahlenbergi csatában szétverték, az ostromlott várost felmentették. A visszavonulókat üldöző lengyelek októberben a párkányi csatában a budai pasa hadait is szétverték, és elfoglalták Esztergomot. Budavár stratégiai helyzete meggyengült.
A vereségért Musztafa nagyvezírt selyemzsinórral kivégezték Nándorfehérvárott. Kivégzése előtt állítólag szomorúan csak annyit mondott, ha halálával a szultán elkerülheti a vereséget, önként vállalná. Utódja a nagyvezíri tisztségben – a hárem támogatásával – korábbi védence, Kara Ibrahim pasa lett, aki maga is intrikált a szultánnál Kara Musztafa kivégzése érdekében.[7]
Musztafa finom ember volt, kedvelte a pompát és a művészetet. Egy francia író, de Préchac regényt írt róla, amelyben egy szelíd, gáláns férfit mutat be, aki szerelmes lesz egy hercegnőbe, és Bécs meghódításával akar méltóvá válni annak kezére. De vereséget szenved, és szerelmét máshoz adják férjhez.
Jegyzetek
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Faceted Application of Subject Terminology. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Zygmunt Abrahamowicz: Kara Mustafa Pascha, in: Historisches Museum der Stadt Wien, Robert Waissenberger (kiadó): Die Türken vor Wien. Europa und die Entscheidung an der Donau 1683, Residenz Verlag, Salzburg/Wien, 1982, ISBN 3-7017-0312-4, 249.old.
Források
- R. Várkonyi Ágnes: Megújulások kora, Magyar Könyvklub, Budapest 2001. ISBN 963-548-471-2
- Csorba Csaba – Estók János – Salamon Konrád: Magyarország Képes Története, Magyar Könyvklub, Budapest 1998. ISBN 963-548-961-7
