Kammerer Ernő

Kammerer Ernő (Hékútpuszta, 1856. november 7. – Koppányszántó, 1920. augusztus 3.) jogász, történész, országgyűlési képviselő, 1901–1914 között a Szépművészeti Múzeum első igazgatója.

Élete

A Budapesti Egyetemen szerzett jogi végzettséget, majd 1887-ig az Igazságügyi minisztériumban volt fogalmazó. Átvette a családi gazdaságának irányítását, közben történelmi és művészeti tanulmányokkal foglalkozott, s több külföldi tanulmányutat tett. 1887-1905 között a Szabadelvű Párt színeiben országgyűlési képviselő volt a a Tolna megyei Szakcsból. 1896-tól az V. Országos Képtár kormánybiztosa, 1901-től a Szépművészeti Múzeum és a Történelmi Képcsarnok igazgatója lett. 1914-ben vonult nyugdíjba.

1905-1910 között nem vállalt mandátumot, 1910-ben a pincehelyi kerület választotta meg képviselővé.

Elismerései

• III. osztályú vaskorona-rend az ezredévi kiállítás tanügyi csoportjának létrehozásában kifejtett tevékenységéért
• Szent István-rend kiskeresztje
• 2006 Koppányszántón avatták fel sírkápolnáját

Művei

• 1886/1890 Magyarországi török kincstári defterek I-II. Budapest. (tsz. Velics Antal)
• 1893 Adat a végek viszonya történetéhez. Történelmi Tár.
• 1895 A Zichy-család okmánytára VIII.
• 1897 A herceg Esterházytól átvett képeknek jegyzéke. Budapest. (társszerző)
• 1898 A festészet fejlődéséről Magyarországban. Budapest.
• 1906 A Pécz nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett levelei I. Budapest.

Források

• K. Németh András 2002: Kammerer Ernő életéről, munkásságáról és hagyatéka régészeti vonatkozásairól. A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 24, 275-303.
• szepmuveszeti.hu
• helyismeret.hu
• Sturm Albert: Országgyűlési Almanach. Budapest.
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.