„Esőerdő” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
86. sor: 86. sor:
{{DEFAULTSORT:Eso~erdo~}}
{{DEFAULTSORT:Eso~erdo~}}
[[Kategória:Esőerdő| ]]
[[Kategória:Esőerdő| ]]

Trópusi esőerdők szintezettsége

A társulás szerkezetének kialakításában, mint mindenütt, úgy a trópusi esőerdőkben is a növények a meghatározók. A csapadék és a hő nem korlátozza fejlődésüket, egyedül a sűrűségben beálló fényhiány állít akadályt növekedésük útjába. A növények a fényért való versengés következtében több szintben helyezkednek el. Az egyes szinteken eltérő fényigényű népességek élnek. A szintezettség mértéke az összes erdőtársulás között itt a legnagyobb. A felső lombkoronaszintet gyors növekedésű óriásfák alkotják, amelyek versenytársaikat maguk mögött hagyva sok fényhez jutnak. Távol állnak egymástól, lombkoronájuk nem zárul össze. A dél-amerikai esőerdők óriásfái közé tartoznak a gazdasági szempontból is jelentős, színes törzsű mahagóni- és ébenfák. Magasságuk eléri a 60 m-t is.

A középső lombkoronaszint fái is fénykedvelők. Lomsátruk záródik, ezért csak kevés fényt enged át az alsóbb szintekre. A középső lombkoronaszint jellemző növénye a kaucsukfa, amelynek tejnedvéből állítják elő a természetes gumit.

Az alsó lombkoronaszintben élő fák árnyékkedvelők. Fejlődésükhöz a gyengébb megvilágítás a kedvező. Gazdasági szempontból is jelentős növénye a kakaófa és a szágópálma. Az esőerdők középső – alsó szintjeiben élő fáknak nagy felületű, viaszos leveleik vannak, ezért lepereg róluk a csapadékvíz. A levelek különleges alakja is segíti a felesleges víz elvezetését.

A trópusi esőerdők szintezettsége A cserjeszint és a gyepszint növényei árnyékkedvelők. A trópusi esőerdőben az utóbbi két szint a fényhiány miatt meglehetősen fejletlen. A cserjeszint jellemző növényei a bambuszok, a gyepszintben gyakoriak a páfrányok. Meglepő, de a trópusi esőerdők gyepszintjében élő fajokkal itthon is gyakran találkozhatunk. Az alacsony fényigényű begóniák és filodendronok közkedvelt szobanövények. A trópusi esőerdők fái örökzöldek, vagyis leveleiket nem egyszerre hullatják le, hanem folyamatosan váltják. A lehullott levelekből a talajon nem alakul ki avarréteg, mivel a magas hőmérséklet kedvez a lebontó szervezetek – baktériumok, gombák – működésének. A talajban emiatt nagyon kevés a humuszvegyület. Alacsony a tápanyagtartalom is, hiszen a növények gyorsan felveszik az ásványi sók jó részét, a maradékot pedig a sok csapadék kimossa a talajból az alsóbb rétegekbe. A fák gyökerei ezért nem hatolnak mélyre, hanem a felszínhez közel ágaznak szét. A felszín közelében futó gyökérzet azonban nem biztosít szilárd támaszt a sokszor 50–60 m magasra is megnövő óriásfáknak. Ezért ezeknek különös, támpillérekhez hasonló palánkgyökereik vannak.

A fafojtó növények sűrűn körbefogják a támasztékul szolgáló fatörzsét.

Kúszónövények

A fényért való versengés egy különlegesen alkalmazkodó növénycsoport kialakulását eredményezte a trópusi esőerdőkben. A kúszónövények, más néven liánok a magasabb fáktörzsére, ágaira csavarodva törnek a fény felé. A földben gyökereznek, a fát rendszerint csak támasztékul használják, nem károsítják. Akadnak köztük „fafojtók” is, amelyek valósággal beszövik a falombkoronáját, elveszik leveleitől a fényt, így az idővel elpusztul. A liánok az esőerdőben olyan sűrű szövedéket alkothatnak, hogy nagyon megnehezítik a mozgást, az előrehaladást. Az utazók elengedhetetlen szerszáma a bozótvágó kés, ezzel nyitnak utat maguk előtt a rengetegben.

A kúszónövények több szintben helyezkednek el az esőerdők fáin.

Fán lakó növények

A trópusi esőerdőkben gyakoriak a fán lakó növények. Magjaik a fák ágai között található korhadékokban csíráznak ki, és innen nyerik tápanyagaikat is. Érdekes módon a legnagyobb gondot a víz felvétele és megtartása jelenti számukra. A legtöbb fajgyökérzetének, leveleinek olyan a felépítése, hogy felfogja a csapadékot. Mások a levegő páratartalmából veszik fel a nedvességet léggyökereikkel, vagy teljes testfelületükön keresztül. A dél-amerikai esőerdők jellegzetes fán élő növényei a broméliák. Közéjük tartozik a sok helyütt termesztettananász. A broméliák levélrózsájukban gyűjtik össze a vizet és a tápanyagforrást jelentő korhadékokat.

A fán lakó növények is több szintben helyezkednek el az erdőfáin.

Rovaremésztő növények

A fán élő növények és a liánok között vannak különleges táplálkozású, úgynevezett rovaremésztő növények is a trópusi esőerdőkben. A kancsókáknak a tápanyaghiány ellensúlyozására különleges rovarfogó leveleik, kancsóik vannak, amelyek rovarcsalogató illatanyagokat termelnek. A rovarnektár után kutatva megcsúszik a síkos, viaszos peremen, és belepottyan a kancsó aljában található, emésztőnedveket is tartalmazó folyadékba. Menthetetlenül csapdába esik, mivel a hirtelen felmeredő tüskék is elzárják előle a kiutat. A rovartestének megemésztett anyagait a növény felhasználja. A rovaremésztő növények fotoszintetizálnak, csak az ásványi anyagokat szerzik ilyen különös módon.

A lap 2016. február 18., 12:14-kori változata

Nem egybefüggő trópusi eső- ill. monszunerdők legnagyobb kiterjedése.
  esőerdők
  monszunerdők
Ausztrál esőerdő

Esőerdőknek az erősen csapadékos (1500–10 000 mm/év) éghajlaton növő erdőtársulásokat nevezzük. A csapadékos, meleg és viszonylag állandó időjárás mellett, különösen az Egyenlítőhöz közel, az élőlények rendkívüli sokfélesége alakult ki. Ez a rovar-, madár-, és fafajok hatalmas számában is megmutatkozik. Területük zsugorodik túlzott fakitermelés, mezőgazdasági használat miatt, és nagyon nehezen állnak helyre.

Három fő típusuk a

Elterjedési területük

Trópusi esőerdők

A trópusi esőerdők öve az Egyenlítőtől északra és délre is nagyjából a 10. szélességi fokig terjed, de a tengerpartokon, egyes óceáni szigeteken és nedves szelek (passzát, monszun) fútta területeken ezen észak és dél felé is jelentősen túlterjeszkedik. Az esőerdő kialakulásához szükséges csapadékmennyiség az Egyenlítő vidékén évi 2000 mm, az Egyenlítőtől távolodva csökken.

Szubtrópusi esőerdők

A szubtrópusi esőerdők (dzsungelek) a trópusokon, 1000–2000 m között növő hegyi esőerdőkre emlékeztetnek. Növényzetükben gyakran keverednek a trópusi és a mérsékelt övi elemek. Főként monszunvidékeken gyakoriak. A Föld legsűrűbben lakott vidékei.

Mérsékelt égövi esőerdők

A mérsékelt égövi esőerdők mindig óceáni éghajlaton, a tengerparton és annak közelében alakulnak ki olyan helyeken, ahol az éves csapadék legalább 1500 mm. Ez a fajta növényzet Európában ismeretlen.

Források

További információk

Commons:Category:Rainforest
A Wikimédia Commons tartalmaz Esőerdő témájú médiaállományokat.

Trópusi esőerdők szintezettsége

A társulás szerkezetének kialakításában, mint mindenütt, úgy a trópusi esőerdőkben is a növények a meghatározók. A csapadék és a hő nem korlátozza fejlődésüket, egyedül a sűrűségben beálló fényhiány állít akadályt növekedésük útjába. A növények a fényért való versengés következtében több szintben helyezkednek el. Az egyes szinteken eltérő fényigényű népességek élnek. A szintezettség mértéke az összes erdőtársulás között itt a legnagyobb. A felső lombkoronaszintet gyors növekedésű óriásfák alkotják, amelyek versenytársaikat maguk mögött hagyva sok fényhez jutnak. Távol állnak egymástól, lombkoronájuk nem zárul össze. A dél-amerikai esőerdők óriásfái közé tartoznak a gazdasági szempontból is jelentős, színes törzsű mahagóni- és ébenfák. Magasságuk eléri a 60 m-t is.

A középső lombkoronaszint fái is fénykedvelők. Lomsátruk záródik, ezért csak kevés fényt enged át az alsóbb szintekre. A középső lombkoronaszint jellemző növénye a kaucsukfa, amelynek tejnedvéből állítják elő a természetes gumit.

Az alsó lombkoronaszintben élő fák árnyékkedvelők. Fejlődésükhöz a gyengébb megvilágítás a kedvező. Gazdasági szempontból is jelentős növénye a kakaófa és a szágópálma. Az esőerdők középső – alsó szintjeiben élő fáknak nagy felületű, viaszos leveleik vannak, ezért lepereg róluk a csapadékvíz. A levelek különleges alakja is segíti a felesleges víz elvezetését.

A trópusi esőerdők szintezettsége A cserjeszint és a gyepszint növényei árnyékkedvelők. A trópusi esőerdőben az utóbbi két szint a fényhiány miatt meglehetősen fejletlen. A cserjeszint jellemző növényei a bambuszok, a gyepszintben gyakoriak a páfrányok. Meglepő, de a trópusi esőerdők gyepszintjében élő fajokkal itthon is gyakran találkozhatunk. Az alacsony fényigényű begóniák és filodendronok közkedvelt szobanövények. A trópusi esőerdők fái örökzöldek, vagyis leveleiket nem egyszerre hullatják le, hanem folyamatosan váltják. A lehullott levelekből a talajon nem alakul ki avarréteg, mivel a magas hőmérséklet kedvez a lebontó szervezetek – baktériumok, gombák – működésének. A talajban emiatt nagyon kevés a humuszvegyület. Alacsony a tápanyagtartalom is, hiszen a növények gyorsan felveszik az ásványi sók jó részét, a maradékot pedig a sok csapadék kimossa a talajból az alsóbb rétegekbe. A fák gyökerei ezért nem hatolnak mélyre, hanem a felszínhez közel ágaznak szét. A felszín közelében futó gyökérzet azonban nem biztosít szilárd támaszt a sokszor 50–60 m magasra is megnövő óriásfáknak. Ezért ezeknek különös, támpillérekhez hasonló palánkgyökereik vannak.

A fafojtó növények sűrűn körbefogják a támasztékul szolgáló fatörzsét.

Kúszónövények

A fényért való versengés egy különlegesen alkalmazkodó növénycsoport kialakulását eredményezte a trópusi esőerdőkben. A kúszónövények, más néven liánok a magasabb fáktörzsére, ágaira csavarodva törnek a fény felé. A földben gyökereznek, a fát rendszerint csak támasztékul használják, nem károsítják. Akadnak köztük „fafojtók” is, amelyek valósággal beszövik a falombkoronáját, elveszik leveleitől a fényt, így az idővel elpusztul. A liánok az esőerdőben olyan sűrű szövedéket alkothatnak, hogy nagyon megnehezítik a mozgást, az előrehaladást. Az utazók elengedhetetlen szerszáma a bozótvágó kés, ezzel nyitnak utat maguk előtt a rengetegben.

A kúszónövények több szintben helyezkednek el az esőerdők fáin.

Fán lakó növények

A trópusi esőerdőkben gyakoriak a fán lakó növények. Magjaik a fák ágai között található korhadékokban csíráznak ki, és innen nyerik tápanyagaikat is. Érdekes módon a legnagyobb gondot a víz felvétele és megtartása jelenti számukra. A legtöbb fajgyökérzetének, leveleinek olyan a felépítése, hogy felfogja a csapadékot. Mások a levegő páratartalmából veszik fel a nedvességet léggyökereikkel, vagy teljes testfelületükön keresztül. A dél-amerikai esőerdők jellegzetes fán élő növényei a broméliák. Közéjük tartozik a sok helyütt termesztettananász. A broméliák levélrózsájukban gyűjtik össze a vizet és a tápanyagforrást jelentő korhadékokat.

A fán lakó növények is több szintben helyezkednek el az erdőfáin.

Rovaremésztő növények

A fán élő növények és a liánok között vannak különleges táplálkozású, úgynevezett rovaremésztő növények is a trópusi esőerdőkben. A kancsókáknak a tápanyaghiány ellensúlyozására különleges rovarfogó leveleik, kancsóik vannak, amelyek rovarcsalogató illatanyagokat termelnek. A rovarnektár után kutatva megcsúszik a síkos, viaszos peremen, és belepottyan a kancsó aljában található, emésztőnedveket is tartalmazó folyadékba. Menthetetlenül csapdába esik, mivel a hirtelen felmeredő tüskék is elzárják előle a kiutat. A rovartestének megemésztett anyagait a növény felhasználja. A rovaremésztő növények fotoszintetizálnak, csak az ásványi anyagokat szerzik ilyen különös módon.